Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-01 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIRÁLY UTCA 34. SZÁM TELEFON 61—55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ : GYÁRFÁS OSZKÁR. ELŐFIZETÉSI ÁR : BELFÖLDÖN: Egész évre — 16 kor. Fél évre — —8 kor. KÜLFÖLDÖN: Egész évre — 24 kor. Fél évre — 12 kor. gor. in. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. AZ ÖNÁLLÓ VÁMTERÜLETÉRT KÜZDŐ IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZ-------SZÁLLÍTÁSI ügyeit felölelő és az ipar minden ágában műszaki ismereteket terjesztő szaklap. (MUNKAADÓK LAPJA.) Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Gazdasági önállóságunk előkészítésének első éve. Irta : maróthi Fürst Bertalan, udvari tanácsos, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés alelnöke. A tíz évből, amely időre odakötöttük magunkat Ausztriához, letelt az első esztendő. Haladtunk-e ebben az évben a cél felé, amelyet 1918-ig el akarunk érni? Tettünk-e valamit a tíz év múlva okvetlenül megvalósítandó gazdasági függetlenség érdekében ? Gyarapítottuk-e vámügyi önállóságunk előfeltételeit, sikerének esélyeit? A karácsonyi ünnepek csöndjében volt alkalmunk erről elmélkedni. Múlt évben ilyenkor azt fejtegettem ezen a helyen, hogy ebben az évtizedben mik lesznek a feladataink. Most újból elolvasom a tavaly megjelölt feladatok egész sorozatát és keresek a sorozatban olyat, amelyet azóta munkába vettünk. Nem találok olyat. Mikor Ausztriával tavaly megkötöttük a kereskedelmi szerződést, azzal cukrozták meg ezt a keserű pirulát, hogy 1917-re vagy 1918-ra feltétlenül biztos kilátásba helyezték a gazdasági függetlenséget. De sajnos nem látom, hogy csak egy lépéssel is közeledtünk volna feléje. Sőt úgy veszem észre, hogy a lefolyt évben visszafelé mentünk, a céltól ma távolabb vagyunk, mintsem voltunk ma egy éve ! Tavaly arra utaltam, hogy kiviteli és behozatali kereskedelmünknek több mint hetven százalékát Ausztriával bonyolítjuk le, hogy termelési fölöslegünknek 72,32%-át Ausztriában helyezzükel és onnét szereztük be külföldről való szükségletünknek több mint 7,2%-át. Ebben a tekintetben a helyzetünk még rosszabbra fordult. Külkereskedelmi forgalmunk Ausztriára eső része 1905-höz képest 75%-ról 77.77%-ra emelkedett; összes behozatalunkból Ausztriára jutott 1905-ben 73.95%, 1907-ben 77.03%, kivitelünkből Ausztriába ment 1905-ben 70.83% (1903- ban 69.70%) és 1907-ben 77.48%. Ausztriából való behozatalunk 1903- ban 924.07 millió korona, 1907-ben már 1272,78 millió korona értéket képviselt. Ausztriából importáltunk 1903-ban 1907-ben millió korona értékben Gazdasági függetlenségünknek egyik legfontosabb előföltétele — ezt fejtegettem tavaly — az, hogy akár áldozatok árán is a vámkülföld felé kell gravitálnunk. És mit látunk? A vámkülföldről való behozatalunk 1907-ben 355,19 millió koronát tett, csak mintegy 11 millióval többet mint az előző évben, tehát távolrólsem emelkedett annyira, mint Ausztriából való behozatalunk. Ellenben a vámkülföldre való kivitelünk 1907-ben csak 375,56 millió koronára rúgott, 25% koronával kevesebbre, mint 1906-ban. Hogy az osztrák áruk nálunk most aránylag jobban dominálnak, mint azelőtt, azt érthetővé teszik a kereskedelmi szerződésekben fölemelt vámok, az osztrák áruknak nyújtott fokozottabb védelem. De hogy kivitelünk a vámkülföldre csökkent, az már jó részben a mi hibánk. Az 1908-iki külkereskedelmi adatok még nem állnak rendelkezésemre. De nincs is azokra szükség. Statisztika nélkül is érezzük minden ízünkben, hogy kivitelünk hanyatlott, nevezetesen az iparcikkekből való kivitelünk. Szerbiával megkötöttük ugyan végre valahára a kereskedelmi szerződést, de a két évi vámháború alatt elvesztett teret lehetetlen volt 2—3 hónap alatt visszahódítani. Akárhogy erőlködtünk is, szerb vevőink megmaradtak a német, angol, belga és olasz gyárosok mellett, akik őket a vámháború súlyos napjaiban ellátták árukkal. Romániával, Bulgáriával a kereskedelmi szerződés iránt az egész éven át nem is tárgyaltunk és úgy látom, hogy nem is igen akarunk velük most sem komolyan tárgyalni, mert nem akarunk nekik semmiféle kedvezményt sem adni, úgy, hogy a tárgyalásokban, ha befejeződnek is, aligha lesz köszönet, agráriusaink ellentállása folytán. Legjobb helyzetünk volt Törökországgal szemben. Évszázados szerződések óvták ott meg az érdekeinket. A 18-ik században aratott fényes győzelmek után »örök időkre« kötöttünk Törökországgal olyan szerződéseket, amelyeknél fogva Törökország csak úgy emelheti a vámjait, ha mi abba beleegyezünk. Mikor a törököktől reformokat követeltünk Macedóniában és ezekre a pénz kellett, a soká ellenkező Angliával szemben mi segítettük a törököket ahhoz, hogy vámjaikat 8%-ról 11%-ra emelhessék. De föltétlenül biztosítva volt nekünk az, hogy semmiféle idegen hatalom soha nagyobb kedvezményben nem részesülhetett, mint mi, hogy kereskedőink török területen teljes oltalomban részesüljenek. És ime mégis elértük, hogy két hónap alatt teljesen elvesztettük a török piacokat, amelyeken századokon át nagy szerepet vittünk, amelyeken a magyar ipar az utóbbi, években örvendetesen hódított. Nem szükséges tüzetesen ismertetni az okokat. Fölösleges azon töprengeni, hogy szükség volt-e most az annexióra. Meglehet, hogy magasabb állami szempontokból az annexió proklamálása felette bölcs dolog volt. De az is bizonyos, hogy nálunk a bel- meg a külpolitika, ha még oly nagy bölcsek kezelik is, gazdasági érdekeinkre zavarólag hat. Nagyon nyomós okok dönthették el mostani bel- és külpolitikánk irányzatait, de az világos, hogy a gazdasági érdekek nem igen szerepeltek ama nyomós okok közt. Törökországban, ahol gyárosaink már igen tekintélyes tért hódítottak s ahol — az élelmiszeripartól eltekintve — gyáriparunk fölös termelésének tetemes Pamutárut 174.30 239.02 Gyapjúárut 103.16 131.04 Pamutfonalakat 17.22 27.63 Fehérneműt 11.28 21.56 KflIDEKKER 5HUNDOR sodronyszövet., BUDAPEST, fonat, és kerités-íjyárs Vill., Üllői ut 48/23. m Készít mindennemű sodronyszöveteket és III fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sód- irénykerítéseket mindenféle kivitelben. II