Honi Ipar, 1917 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-01 / 1. szám
XVIII. évf. 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIRÁLY UTCA 34. SZÁM. HELY ÉS INTERURBÁN TELEFON 61-55. Ipari, kereskedelmi és közgazdasági folyóirat. A magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapja. Közszállítási szaklap. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ GYÁRFÁS OSZKÁR 1911. január 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Évre ... _ 20 K. Fél évre ... 10 K. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. HONI ÚJ ÉVI SZÁM. TÁRSSZERKESZTŐ! Iparfejlesztésünk a háború után. (A »Honi Ipar« ankétje.) Miképen fog alakulni a magyar iparfejlesztés a háború után? Minél közelebb jutunk az oly hőn óhajtott dicsőséges békéhez, annál inkább növekszik ennek a kérdésnek az aktualitása. Hegedűs Lóránt egy hozzánk intézett levelében minap azt fejtegette, hogy »a magyar ipar fejlesztése nagy katonai érdekké változott és mindenki, ki a monarchia biztonságát és a véderő hatalmát szolgálni akarja, egyúttal kell, hogy a magyar iparfejlesztésnek is hű katonája legyen.« Bölcs szavak, melyek igazolják, amit úgyis tapasztalhattunk, hogy az iparfejlesztés jelentősége százszoros élességgel rajzolódott le a felrobbanó gránátok világánál. De sejtetik ezek a szavak azt is, hogy a magyar iparfejlesztés kérdése várhatlan kapcsolatban van mindazokkal a nagy problémákkal, melyek kezdenek kibontakozni a nemzeti jövő ködös horizontjából. Erős iparra van szükségünk a gazdasági harc folytatása esetére, amikor még inkább leszünk önmagunkra utalva mint eddig voltunk, de erős iparra van szükségünk a gazdasági béke esetére is, mert hiszen a harctéri béke beköszöntése, a világpiacon való nagy mérkőzés megindítását fogja jelenteni. Erős ipar kell, hogy kenyeret tudjunk adni a harctérről visszaözönlő százezreknek, hogy kierőszakolhassuk valutánk megfelelő értékmegállapítását, hogy viselni tudjuk a háború után ránk szakadó 18—20 milliárd terhet, hogy elbírjuk az ezenfelül ránk váró retablírozási költségeket, hogy helyreállíthassuk kereskedelmi és fizetési mérlegünket, hogy kellő sikerrel érvényesíthessük a többtermelés elméletét, melynek nemzetmentő rendeltetésével agrárius és merkantilista egyaránt tisztában van. Szóval erős ipar kell mindenképen, hogy Wekerle Sándor recipéje szerint, a munkát egész jövendő életünk központjává tehessük. De ha megegyezünk abban, hogy erős ipar kell, önként vetődik fel a kérdés: milyen eszközökkel biztosítsuk annak fejlődését ? Vizsgálnunk kell, nem álltak-e be a háború folyamán olyan eltolódások, melyek az eddigi iparfejlesztési elvek megváltoztatását indokolják. Eddig az állam az iparfejlesztésnek nemcsak irányítója, hanem valóságos gyámolítója is volt. Gazdasági életünk ormán a »mesterséges ipartenyésztés«zászlaja lengett. Pénzzel, adókedvezményekkel, szállítási bonifikációkkal serkentette az állam a vállalkozási kedvet iparvállalatok létesítésére, a fennálló telepek kibővítésére. Ekképen egyenlítette ki a kedvezőtlenebb termelési feltételek okozta differenciákat, így akarta pótolni a vámvédelmet, paralizálni az ipari viszonylatokban érezhető tőkeszegénység hatását. Tisztelettel állunk meg az állami iparfejlesztés eddigi eredményei előtt, mert tudjuk, hogy ezek imponáló munka, lelkiismeretes fáradozás és kiváló szakszerűség gyümölcsei. Tudjuk, mennyire tévednek azok, kik ezt a rendszert sablonok által irányított, protekciók által szabályozott mechanikus pénzosztogatásnak tartják. Közvetlen közelből szemlélhettük, hogy az iparfejlesztési törvény védőszárnyai alatt a szakszerűség milyen érdekes és komplikált rendszert teremtett az állami támogatás módozatainak megállapítására, az ellenőrzés hatályos keresztülvitelére. Láthattuk, hogy évtizedek folyamán a hivatalnoki szakszerűségnek hányszor kellett megvédeni a maga pártatlanságát a politikai és egyéb befolyásokkal szemben. De minden elismerés mellett is kérdés marad: nem kell-e majd ezeket a fegyvereket újakkal felcserélni ?. . A háború után új világ kezdődik. A termelési feltételek és a lucrativitás fogalmai világszerte megváltoztak, a tőkeszegénység elméletét a háború vgy szólván hatályon kívül helyezte, a vámvédelem jövendő mértéke és értéke felől teljes homályban vagyunk. Az állami iparfejlesztés gyönyörűen megkonstruált rendszere pedig itt áll és kérdőjelként mered elénk. Az iparfejlesztési törvény revízióját megakasztotta a háború, de az iparfejlesztés alapvető irányainak megszabását sürgeti az idő. Ezúttal nem mechanikus megújításról van szó, hanem arról, hogy a megváltozott helyzetre való tekintettel az állami iparfejlesztés egész rendszerének fenntartása vagy elejtése mellett döntsünk. A »Honi Ipar« mint ahogy ezt tenni szokta, ebben a kérdésben is a szakemberek szakvéleményének nyitja meg hasábjait. A beérkezett válaszokat az alábbiakban közöljük, megjegyezve, hogy ezek publikációjával a mi feladatunkat ebben a kérdésben távolról sem tartjuk kimerítettnek.