Honi Ipar, 1932 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
95 07HONI IPARXXV. évf., 1. szám. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT, 932 január 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., SAS-UTCA 29 TELEFON: AUTOMATA 261-55 Postatakarékpénztári csekkszámla : 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ _ -----------------------------------------JJL_____ elöfizetésiVr Egész évre ... 30.— P Félévre.......... 15.— P Külföldre évi. 40.— P ' MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER ü l «■J -JU TARTALOM Cikkek 1932 (3. oldal) Dr. Buday-Goldberger Leo: Devizakliring és nyersanyagellátás (4. oldal) Korányi (5. oldal) Borbás Lajos: Jegyzetek a devizakérdéshez (6. oldal) Székely Artúr könyve (7. oldal) A textilfázis-tervezet (8. oldal) Dr. Herz Henrik: A papíripar időszerű kérdései (9. oldal) Stromfeld Ferenc: A gépipar helyzete 1931-ben (12. oldal) Halmy Gyula: Még mindig tömegével hozzák be az itthon is beszerezhető vegyészeti segédanyagokat (13. oldal) Pap László: Miért drága a magyar jutazsák? (14. oldal) Dr. Krausz István: Kompenzációs külforgalom (15. oldal) A magyar nehézipar legfájóbb sebe (17. oldal) Ismét gróf Károlyi Imre (18. oldal) A Honi Ipar fekete táblája (19—26. oldal) Sugár Ottó: Néhány észrevétel a kereskedelmi minisztérium hivatalos levelére A gázgyár ezentúl csak magyar felszerelési tárgyakat árusíthat — A Drasche-téglagyár elektromotorja — Magyar vevők toborzása idegen nyomtatványokkal — Még egyszer Pospischil — Fölösleges külföldi elektromotorok — A devizakorlátozások kóros kinövései — Menjen ki a magyar autóipar a Nemzetközi Vásárra! — Devizakiutalás külföldi kakaóra — A Nemzeti Múzeum szívógázmotorja — Az Általános Fogyasztási osztrák zománcedényei — Patzenhoferék külföldi beszerzései — útrongáló külföldi teherautók — Külföldi csapágyszékek — A Hungária-fürdő racionalizál — A Hangya tubusai — Magyar festékgyár külföldi festékrendelése — A Kispesti Textilgyár szivattyúalkatrészei — A Pannónia bőrgyár centrifugája — Amikor a Fekete Tábla aranytáblává válik Közszállítás (27—31. oldal) Szemle (32—39. oldal) A csillagászati évforduló most nem jelent határkövet az idők végtelenségében. Csak az eseménytelen idők egymásutánjában hihetjük, hogy újévkor egy vízválasztó hegycsúcs magaslatára jutottunk fel, ahonnan más tájkép körvonalai tárulnak elé. Annak a gazdasági évnek, amelyet most írunk, első napja a Creditanstalt összeomlásának időpontja volt, Szilvesztere pedig beláthatatlan messzeségben rejtőzködik. A százesztendős jövenilemondó és a lőcsei kalendárium most időszerű titkát a tavasszal felbontandó francia, porosz és amerikai választási urnák őrzik. A két nagy hitelező állam választótömegei döntenek arról, hogy továbbra is fennmarad-e a nemzetközi adósságok mai rendje. A másik oldalon pedig Európa legnagyobb népe határoz afölött, hogy a józanság, vagy pedig a katasztrófa politikáját választja. A kockarárás hónapjai következnek mostan. Ha ez a három nagy demokrácia a tisztánlátásnak arra a fokára tudja magát felkezdeni, mint amilyet néhány hete az angol választópolgárságmutatott, akkor vége felé közeledik aszenvedés és nyomor korszaka. Bízzunk abban, hogy a politikailag iskolázott tömegek ösztöne jobban eltalálja a helyes utat, mint a politika hivatásosainak mesterkedése. Az elmúlt év nyara záróköve volt a háborút követő második inflációs korszaknak. Az első periódus, amely 1924/25-ben ért véget, a papírpénz-infláció ideje volt, a másik, ugyancsak ötéves lusztrum, a rövidlejáratú hitelek inflációjának korszaka. Az elkövetkezendő időben, ha a politikai előfeltételek nem fognak hiányozni — a világgazdaság termelő erői arra a megrövidített hátsó frontra kénytelenek visszavonulni, amelyet a tényleges tőkék mértéke szab meg. Ennek a visszavonulásnak pánik nélkül, teljes rendben kell végbemennie. A háborús napi jelentések a visszavonulást, szépítő szóval, a front átcsoportosításának nevezték. A gazdasági visszavonulásnak valóban átcsoportosításnak kell lennie, a lehető legkisebb veszteséggel úgy emberekben, mint felszerelésben. A magyar ipar, amely az elmúlt esztendőkben sokkal kevesebb téves beruházást végzett mint a német, vagy a tengerentúli, ezt a kényszerfolyamatot simán lebonyolítja majd a maga erőivel, anélkül, hogy értékeiből nagyobb áldozatot hozzon, feltéve, ha a főhadiszállás értetlen rendelkezései nem borítják fel e műveletek rendjét. Kenéz és Korányi feladata, hogy az új front elfoglalásában külső tényezők ne zavarják a gazdasági élet erőit. Riportok Államgépgyár vagy magánipar? (Hídépítés és vagonrendelés) (10. oldal) Az eddigi devizakiutalások 16%-át kapta az ipar (11. oldal) Mit jelent a német szerződés a magyar iparra? (10. oldal) Pamutszövők és fonók, cipőgyárak és bőrgyárak ellentéte (16. oldal) A hazai szén nagyarányú térhódítása (18. oldal) Szérumháborús életbiztosítással (32. oldal) Tizennyolc új gyár kapott devizakompenzációt (34. oldal) A mozgóképszínházak beszerzései (34. oldal) A magyar rotációs papírgyár ügye (35. oldal) A Weiss Manfréd-gyárról (37. oldal) Komoly lépések a magyar áru védelmére (37. oldal) Támadás a magyar gramofongyártás ellen (38. oldal)