Hűtőipar, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-15 / 1. szám
2 flOTÓIPAR annak idején a minisztériummal, ahol azt az ígéretet kapta, hogy amennyiben a Hűtőipari Szövetség jelentései alapján az fog kitűnni, hogy a gyakorlat szükségessé tesz újabb hatósági rendelkezéseket, úgy azt az érdekeltek meghallgatáa után foganatosítani fogja. A Szövetség állandóan figyelemmel kisérte a vidék sérelmeit, időnként a beérkezett panaszokat közölte is a minisztériummal, aminek eredményeként 1935. december 30-án megjelent a részletes végrehajtási utasítás 66700—1935.K.K.M. szám alatt, amelyből örvendetesen állapítható meg, hogy a minisztérium tovább foglalkozik e kérdéssel, igyekszik a gyakorlatilag tisztázatlan részeket új rendelkezésekkel kibővíteni és ezzel az országos jogrendelet tulajdonképpen rátért a megvalósítás útjára. Sérelem természetesen mindig volt és mindig lesz is. Múlt év folyamán előterjesztésünkre ismét egy lépéssel előbbre jutott e kérdés megoldása, amennyiben egy újabb rendelettel szabályozhatott a jégtermelőhelyek kijelölése oly módon, hogy a hatóság a legszigorúbb módon környezettanulmány elkészítése kíséretében küldi meg a bakteriológiai és vegyi vizsgálatra szánt vízmintákat a Közegészségügyi Intézetnek és így a fertőzött vizekből készült jég csaknem leszorul teljesen a hűtés teréről. A Hűtőipari Szövetség célkitűzései azonban túlhaladnak a természetes jég kiszorításának keretén, mert hiszen ez a kérdés ma már csak elvétve egyes vidéki közigazgatási hatóságok ténykedése által kerül időnként napirendre és így a Szövetség a jövőben fokozott mértékben fogja felvenni külfődi kapcsolatait, hogy a kitűzött céljainak megfelelően beállítsa hazánkat a hűtőipari nemzetközi forgalomba is. Az évforduló alkalmával köszöntjük tagjainkat, vállalatainkat és mindazokat, akik munkánk eredménylevezetésében segítségünkre siettek, köszönetet mondunk ezenkívül a hatóságoknak, amelyek felismerve a hűtés nagy jelentőségét, minden kérelmünket igyekeznek a lehetőséghez képest elintézni, és abban a reményben vesszük fel a további küzdelmet, hogy munkánk eredménye a magyar hűtőipart arra a nívóra fogja emelni, amelyet értéke és érdeme szerint megérdemel. A szárazjég gazdasági lehetőségei Közép-Európában Írta: Dr. Ing. ARTHUR SELIGHANN (Vége.) Feltételezve, hogy egy fél millió lakosú városnakk a minimális évi szükséglete 300 tonna, ez annyit jelentem, hogy a 19 és fél millió lakossal bíró német nagyvárosok 11 ezer tonnát fogyasztanak évente. Ezzel öszefüggésben kapcsolatban azonban már utaltunk arra, hogy éppen a kis vidéki városoknak, amelyeknek műjéggel való ellátása hiányos, száraz jéggel láthatók el, mert szükségletük egyezik a nagyvároséval. 1i ezer tonna összeladás annyit jelent, hogy kb. 20 megfelelőképen rajonirozott szárazjéggyár életképes lenne. Németországban az 1954. éves statisztika szerint az összes jéggyárak napi teljesítő képessége 5.500 tonna volt és az évi összeladása 827 ezer tonna. Ismét 1:5 arányban számolva, ezen 20 szárazjéggyár teljesítő képessége megfelelne 100 napi tonnának, respektíve is ezer tonna évi eladás csak 9, illetőleg 7%-át tenné a műjéggyárak eladásának. Miután annak a lehetősége teljesen kizárt, hogy a szárazjég a műjeget kiszoríthatná, s a műjéggyárak ezirányú félelme teljesen alaptalan, de kétségtelen, hogy egy kis részét, az eddigi műjégfogyasztóknak venné el és éppen a fentebb kiszámított adatokból tűnik ki, hogy ezen kis mennyiség már elegendő egy szárazjéggyár előnyös megalapozásához. Azonban teljesen hibás az a nézet, hogy a szárazjeget csak a műjégeladás kis részének helyettesítésére lehetne felhasználni; épp ellenkezőleg, az én nézetem szerint ez lesz a szárazjég eladás legkisebb része: sokkal nagyobb mennyiségek lesznek elhelyezhetők olyan piacokon, ahol eddig egyidőben mélyeget és cseppfolyós szénsavat használtak, további mennyiségeket pedig olyan célokra, ahol eddig hideget egyáltalában, vagy említésre nem méltó mennyiségben használtak, más szóval új vevőkört szerzünk az egész hűtőiparnak és ez az egész piac kétségtelen lényeges felépüléséhez vezet. További összehasonlítás kedvéért hozzáfűzzük, hogy az Egyesült Államokban 1925-ben csak 270 tonna szárazjeget forgalmaztak, 1931-ben azonban már 50 ezer tonnát. Újabb számadatok az összforgalomról sajnos, nem állnak rendelkezésünkre, azonban (Goessmann, Ice And Refrigeration Bd. 90, Nr. 4, April 1936, 292 oldal) jelentéséből kitűnik, hogy az USA-ban levő szárazjéggyárak összteljiesítő képessége napi 883 tonna, és a téli eladás 60 7575- át teszi ki a nyárinak, tehát az arányszám sokkal esínyesebb, mint a műjéggyáraknál, mivel azok ugyanolyan körülmények között, mint a szárazjéggyár, maximum 50%-át adják el télen. Tehát, hogyha feltételezzük, hogy a szárazjéggyárak nyáron csak 75%-át adják el teljesítőképességüknek, így megkapnánk az átlag kihasználhatóságot, ami kb. 60% volna és ezek szerint az évi összeladás volna 0,6x300x883x 160 ezer tonnával. A szárazjég ára Amerikában eea 50 dollár (tonnánként), a hidegebb klíma miatt nem feltételezhetjük azt, hogy ezeket a számokat Közép Európában is elérhetjük, de már ez a kvantum egy kis részeelegendő ahhoz, hogy egy sorozatát gazdaságilag mindenképen rentábilis szárazjéggyárnak felállíthassunk. Az Egyesült Államok lakosainak száma kb. 1,8 szorosa Németország lakosságának. Tekintetbe véve a hidegebb klimatikus viszonyokat és azt, hogy fagylaltnak nagyobb távolságra való szállítása nálunk még jelentéktelen, azonban feltételezve: azt, hogy nálunk más felhasználhatósági lehetőségek vannak, amelyek az Egyesítt Államokban nem játszanak szerepet, akkor a fent feltételezett évi 11 ezer tonna eladás nagyon elővigyázatúszámítás alapján jött létre. Angliában, amelynek a klímája és távolságai nem előnyösebbek, mint a középeurópai, a szárazjég eladása a következőképen alakult: 1926- ban 1200 tonna, 1932-ben 3600 tonna, 1934-ben 10—10 .000 tonna. Miután mindig újabb és újabb szárazjéghűtő szekrények jönnek forgalomba, a következő évre még további emelkedéssel számolhatunk. Melyek azok a felhasználhatósági lehetőségek, amelyek Közép-Európában a szárazjég használatára már