Az Illatszerész, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES. HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 150000,1/2 évre 80000, V* évre 45000 K KÜLFÖLDRE 100°/o-KAL DRÁGÁBB. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr.VIDACS GYULA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 70 TELEFON : JÓZSEF 60—60 U.-6-IGL Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter soronként a hirdetések között 2500 K, szöv sgolüalon 8200 Kj í/Jp továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. Külföldi hirdetők részére külön dijszabá s f 1 v Újév. Kois . TI Irta : Ángyán Béla, a Magyar Illatszer* és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete elnöke. Megint eltelt egy év. A boldog békében szinte nyom­talanul suhant el az egyik év a másik után. Mi kereskedők nyugodtan kalkuláltunk, hozattuk az árut a termelő helyről, hiszen volt elóg ugv, hogy hosszú lejáratú hitelre is annyit kaphattunk, hogy oly nagy mennyiséget nehéz lett volna eladói. Megvoltak akkor a megszokott beszerzési forrásaink, amelyek az eladásnál hozzánk igazodtak és bár az elért nyereségek szinte filléresek voltak, az üzlet mégis a maga nyugodt folyásában hozott annyit, hogy tisztességosen meg­élhettünk és a kereskedő családok megelégedettek voltak : gyarapodtak is. A nyugodt, lázas izgalmak nélküli életmód nem merítette ki az idegek munkáját, az idő akkor is haladt, talán gyorsabban is, mint ma és mégi3 alig vettük észre, ha lepergett az óv, a régi jó helyett ugyanolyan jobb évet vártunk, amely legtöbbször be is következőit. Azóta nagyon megváltozott minden. Megboldogult Bínffy Dezső mondta, hogy megnehezült az idő járása felettünk. Sohasem hittük, hogy az egykori miniszterelnök szavai valaha oly találók lesznek. Mi kereskedők sok válságon mentünk által a lefolyt év­tized alatt. Már az 1914. év gazdasági válsággal kezdődött és az óv derekán vette kezdetét a nagy véres világégés, amely nemcsak erkölcsileg, de gazdaságilag is tönkretett mindent. Ebből a világégésből a tisztességes kereskedelem meg­tépázva, lerongyolva került ki. A háború szülte konjunk­turális üzletek leginkább csak azoknak vált hasznukra, akik­nek veszíteni valójuk nem volt és a kereskedelem terén kalózkodtak. A megtépázott tisztességes kereskedelem, amely a reális számítások alapján állott, vagy teljesen elterült a küzdőtéren, vagy gazdaságilag annyira visszafejlődött, hogy a háború, forradalom és a mindent kifosztó kommunizmus után újra ott kezdhette, ahol valamikor kezdte. Segítőtárs volt az infláció, pénzünk tartós elértéktelenedése, amely csalóka látszatokkal azt mutatta, hogy a kereskedelem virág­zik és hogy a kereskedők vagyonosodnak. Ebben a konjunk­turális időben a kereskedők zöme is azt hitte, hogy tényleg gazdagodik és kevésnek jutott eszébe, hogy a sok nulláju milliós papirkorona vagyonokról lekaparja az infláció által rárakott nullákat, mert igy meglátta volna a valót : az ösz- tövér fiktív aranykoronákat, amelyek megmutatták volna, hogy a kereskedelem vagyonállaga a békebelihez képest nagyon megfogyatkozott. A konjunkturális idők nagy számsorai annyira szem­fényvesztők voltak, hogy sok kereskedőben felkeltették a reményt, hogy a rózsaszínű látókör örökké ilyen marad. Az 1924. évnek kellett elkövetkeznie, hogy mindenkit kiáb­rándítson. A valuta ugyan rosszabbodott az év elején, de mintha a stabilitás előszele lengedezett volna már, az egész magyar társadalom kereseti lehetőségei, még a szanálási programm előtt leromlottak és ezzel egyidejűleg a kereskedők üzleti forgalma megcsappant és a konjunkturális hasznok reményében vásárolt felhalmozott áruraktárak nem tudtak vevőre találni, mérhetetlen nagy gondot okozván gazdáiknak, kiknek egyike-másika a kezdő krízis áldozatává lett. A bajt mindig újabb bajok követik. A krízis megkez­dődött és az állami szanálási programm következtében súlyos kényszerkölcsönnel terhelték meg a kereskedelmet, majd az elmaradt és folyó adók és egyéb közterhek hosszú sora követte ezt. Egyszerre jelentkezett a kereskedelemben a tőkehiány és a legtöbb helyen a fizetési zavarokban mutat­kozott. A gazdasági viszonyok ily állapotában, amikor a kereskedelem a fojtó pénztelenség következtében vergődik, távozik az 1924-ik év, hogy helyet engedjen az uj eszten­dőnek, amely máris súlyos gazdasági betegséggel terhelten jelenik meg. Nem látunk nagyon sötét szemmel, ha azt mondjuk, hogy a jövő év katasztrofálisnak Ígérkezik a magyar kereskedelemre nézve. A korábbi gazdasági elzárkózás, valamint a helytelen gazdasági politika kelevényei felfognak fakadni és a kereskedelem exponensei közül sok áldozatot fognak kivánni. Bár sötét-ködös az égboltozat és a köd a földre eresz­kedik légzési nehézségeket okozva, mégis reménykedve szállnnk a nehézségek tömkelegé elé, mert van egy hal­vány fénysáv, mely sejtetni engedi, hogy a magyar keres­kedelemnek fel fog még virradni és ez a kereskedelem sza­badiiga. Az 1925. óv elején lehullanak a korlátok, kivitel és behozatal szabaddá lesz és újra felvehetjük az összeköttetést a szomszéd államokbeli testvéreinkkel, kiket tőlünk az önkény választott eddig el, megnyílnak a határok és a magyar ke­reskedelemnek lehetőség adódik valamit visszahódítani régi vevőköréből. Nem szabad tehát csüggednünk és hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, azon minden magyar kereske­dőnek hazafias kötelessége teljes tudásával dolgozni. Én bizom a magyar kereskedőkben, mert a magyar életrevalóság, szorgalom és találékonyság jó tulajdonságaival rendelkeznek, egyedül a kormánynak kellene néha segédkezet nyuj rani boldogulásukhoz, nem pediglen százféle kereskedelem­ellenes rendelettel gátolni tevékenységüket. Csak azon ország boldog, ahol virágzó kereskedelem van, mert ott mindenkinek megvan a kereseti lehetősége. Egy szebb és jobb jövő reményében üdvözlöm tisz­telt kereskedőtársaimat az 1925. óy küszöbén. Adja az ég, hogy az 1925. évben a magyar illatszerkereskedelem ösz- szessegének igazi boldog uj éve kezdődjék.

Next

/
Thumbnails
Contents