Az Illatszerész, 1934 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, */2 évre 9, évre 5 pengő. Külföldre 50°/6 felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ DR. VIDACS GYULA K­SZÖRIZVE A R O­­31 VJ A MAGYAR ILLATSZER­ES HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, drog-, nür­nbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru­­kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-sza­km­a közlönye Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, Seifen- Drogen-, Galanterie-, heinstahl-, Gummi-, Verband­­stotf-, Itvrsten waren- und Ha n > h er' IvugsarUkel- fír a v che XI­V. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1934 JANUÁR 1 * 1. SZÁM MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70 Telefon: 1. 37-0-29. Hivatalos órák d. u. 4-6-ig BOLDOGABB IDŐT! KOSZTELITZ KÁLMÁN, a Magyar Illatszer- és Háztartási Cikk Kereskedők Országos Egyesületének elnöke Az 1933-as évi naptár utolsó lapját téptem le. Eközben minden évben különös gondolatok lepik meg az embert. Eszmei számadást vet magában, várjon a múlt esz­tendőben mit végzett, mit lehetett volna még tennie és mi mindent akadályozott meg a külső hatalom és mi min­dent lehetett volna másként, jobban, szebben elintézni. Most is, az év utolsó napján ezt a lelki számadást végzem. Visszapillantok az 1933-as évre, amely nem a legjobb ki­látásokkal indult meg. A kötött gazdasági rendszer ezer és ezer nehézsége rásúlyosodott az illatszerszakmára is, amely az elmúlt évben nem tudott fejlődni. I Új cikkek alig jelen­tek meg a piacon, az illatszertárak fejlődésében sem ál­lott be­ előnyös helyzet, mert a meglevő üzletek forgalma a legpesszimisztikusabb számítást is meghazudtolóan csökkent, ezzel szemben az illatszertárak száma folyton­­folyvást növekedett, ami egészségtelen állapotra vezetett és állandóan veszélyezteti a már meglevő üzletek létalapját. A fővárosban,­­— a múlt tapasztalataiból tudjuk, —­­hogy bizonyos fajtájú üzletek alapítása divatba jön, volt ilyen kávéház-, automata-büffé, bankalapítási, enyvesház­­üzletalapítási láz, az elmúlt évben azonban valóságos illatszertáralapítási láz terjedt el, amelyet feltartóztatni nem lehetett, már azért sem, mert illatszertár alapításához semmiféle képesítésre sincsen szükség. A szakma szoron­gatott helyzetében nem csodálható tehát, hogyha a szak­mának úgyszólván teljes egyeteme azt kívánta és kívánja ma is, hogy a szakma képesítéshez köttessék, mert külön­ben a régebbi üzletek mind tönkre fognak menni és az újonnan alakultakra sem vár kedvező jövő. Az 1933-as év az elszegényedés jegyében folyt le, az elszegényedés természetesen szakmánkat sem kímélte, a fogyasztóképesség csökkent, az áruraktárak is kisebbed­nek, összezsugorodik minden és lassan-lassan az élet vilá­gossága kialszik. Amíg egyrészről ez áll be, másrészről az amúgy is nagyon lecsökkent forgalmat elviszik az illeték­telen szakmák, ezenkívül a házalók, trafikok, be­szerzési csoportok. Szakmavédelemre volna szükség a tel­jes vonalon, minden egyes szakmának határait körül kel­lene bástyázni épúgy, mint ahogy a külföldi behozatal elől vámemelésekkel és behozatali tilalmakkal körülbástyázta magát minden egyes ország. Ami tehát ott nagy vonalak­ban történt, ugyanazt kisebb vonalakban feltétlenül meg kell valósítani a kiskereskedelem érdekében. Addig is, hogy az illegális kezek rombolását megakadályozzuk, az elmúlt évben kiépítettük az árvédelmet. Képtelenség, hogy a kereskedő megcsappant forgalma következtében amúgy is lecsökkent hasznát elfecsérelje és önönmagát romlásba kergesse. A szakmabeli üzleteknél nem is volt nagyobb baj, ezeket inkább az illegális kezek által okozott szenny­verseny vitte itt-ott az árrombolás lejtős útjára, de mindig volt alkalom és mód arra, hogy ezen a lejtős úton fékek beállításával a szaküzletek tulajdonosát megállítsuk, a leg­többször az egyszerű figyelmeztetés is elegendő volt, de a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete vezetőségének erélyes szava csaknem kivétel nélkül jó útra térítette a megtévedteket. Az illegális kezek még mindig hihetetlen károkat okoznak és amíg ezen kárt­­okozó tevékenységet nem sikerül teljes mértékben meg­állítani, addig a szakmának nehéz napjai lesznek. A világgazdaságban az 1933-as év közgazdasági élete a folytonos kísérletezés, az örök tervezgetés és a mester­séges próbálkozások közben elért sűrű kudarcok közt folyt le. Minden nemzet igyekszik közgazdaságát talpraállítani és eközben, akik intézik a dolgokat, folyton újabb és újabb nehézségekre bukkannak. Csaknem általános jelen­ségek úgy kel-, mint külföldön, hogy a kormányok az adókat emelik, a közalkalmazottak fizetéseit leszállítják. Nálunk ugyanezeket a közgazdaság szempontjából feltét­lenül kárhoztatandó intézkedéseket már keresztülhajszol­­ják. Mindezek nem tűntek el nyomtalanul az illatszer­szakma felett sem. Az általános gazdasági nehézségeken ugyan mi sem tudunk segíteni és azokat el kell tűrnünk, azonban a mi viszonyaink között úgyszólván minden kor­mányintézkedés erős nyomot hagy az üzletek forgalmá­ban, az adóemelések már nem a folyó jövedelmet emésztik fel, hanem a még megmaradt vagyont is lassan-lassan el­viszik, a közalkalmazottak fizetéscsökkentése nemcsak azok vásár­lóképességét, hanem a velük kapcsolatos min­den szabad pályán levőnek, kereskedőnek, iparosnak, ügy­védnek, orvosnak a keresetét csorbította, tehát ezeket is fogyasztáscsökkentésre kényszerítette. Ez a fogyasztás­csökkentés pedig a legpusztítóbb hatását éppen az illat­­szerszakmánál éreztette. A nehéz viszonyok a kereskedő gondját fokozzák, anyagi helyzete súlyosbodik, a várt követelések nem folynak be, a kötelezettségek küszöbön állnak és ilyenkor nem csodálható, hogyha idegesség vesz rajta erőt. Ennek az idegességnek tudható be, hogy a legkisebb érdekösszeütkö­­zés is ilyenkor nagy dolognak látszik. A letört kereskedő­­osztály idegessége fokozódik és ahelyett, hogy az egység, összetartás, amelyre az elmúlt év elején e lap hasábjain a szakma minden egyes tagját felhívtam, szerves egésszé tudta volna összekovácsolni a szakmát, a figyelmeztetés ellenére sem következett be. De minden remény megvan arra, hogy a jövő 1934-es évben az egész világgazdaságban, tehát nálunk is, a javulás utat tör magának, mert az élet nem engedi magát többé gúzsba kötni és megkívánja a maga jogait. Ha ez bekövetkezik és minden ok és remény erre irányul, a kereskedők gondterhe csökkenni fog, az idegesség alábbhagy, a jobb belátás, a kortársi összetartás ismét helyreáll és diadalra fog jutni a régi alapigazság: egységben van az erő!

Next