Az Illatszerész, 1934 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, */2 évre 9, évre 5 pengő. Külföldre 50°/6 felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek mini soronként 40 fillér Külföldre külön díjszabás FELELŐS SZERKESZTŐ DR. VIDACS GYULA KSZÖRIZVE A R O31 VJ A MAGYAR ILLATSZERES HÁZTARTÁSICIKK-KERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, drog-, nürnbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiárukötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff-, kosmetische Artikel, Seifen- Drogen-, Galanterie-, heinstahl-, Gummi-, Verbandstotf-, Itvrsten waren- und Ha n > h er' IvugsarUkel- fír a v che XIV. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1934 JANUÁR 1 * 1. SZÁM MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. RÁKÓCZI ÚT 70 Telefon: 1. 37-0-29. Hivatalos órák d. u. 4-6-ig BOLDOGABB IDŐT! KOSZTELITZ KÁLMÁN, a Magyar Illatszer- és Háztartási Cikk Kereskedők Országos Egyesületének elnöke Az 1933-as évi naptár utolsó lapját téptem le. Eközben minden évben különös gondolatok lepik meg az embert. Eszmei számadást vet magában, várjon a múlt esztendőben mit végzett, mit lehetett volna még tennie és mi mindent akadályozott meg a külső hatalom és mi mindent lehetett volna másként, jobban, szebben elintézni. Most is, az év utolsó napján ezt a lelki számadást végzem. Visszapillantok az 1933-as évre, amely nem a legjobb kilátásokkal indult meg. A kötött gazdasági rendszer ezer és ezer nehézsége rásúlyosodott az illatszerszakmára is, amely az elmúlt évben nem tudott fejlődni. I Új cikkek alig jelentek meg a piacon, az illatszertárak fejlődésében sem állott be előnyös helyzet, mert a meglevő üzletek forgalma a legpesszimisztikusabb számítást is meghazudtolóan csökkent, ezzel szemben az illatszertárak száma folytonfolyvást növekedett, ami egészségtelen állapotra vezetett és állandóan veszélyezteti a már meglevő üzletek létalapját. A fővárosban,— a múlt tapasztalataiból tudjuk, —hogy bizonyos fajtájú üzletek alapítása divatba jön, volt ilyen kávéház-, automata-büffé, bankalapítási, enyvesházüzletalapítási láz, az elmúlt évben azonban valóságos illatszertáralapítási láz terjedt el, amelyet feltartóztatni nem lehetett, már azért sem, mert illatszertár alapításához semmiféle képesítésre sincsen szükség. A szakma szorongatott helyzetében nem csodálható tehát, hogyha a szakmának úgyszólván teljes egyeteme azt kívánta és kívánja ma is, hogy a szakma képesítéshez köttessék, mert különben a régebbi üzletek mind tönkre fognak menni és az újonnan alakultakra sem vár kedvező jövő. Az 1933-as év az elszegényedés jegyében folyt le, az elszegényedés természetesen szakmánkat sem kímélte, a fogyasztóképesség csökkent, az áruraktárak is kisebbednek, összezsugorodik minden és lassan-lassan az élet világossága kialszik. Amíg egyrészről ez áll be, másrészről az amúgy is nagyon lecsökkent forgalmat elviszik az illetéktelen szakmák, ezenkívül a házalók, trafikok, beszerzési csoportok. Szakmavédelemre volna szükség a teljes vonalon, minden egyes szakmának határait körül kellene bástyázni épúgy, mint ahogy a külföldi behozatal elől vámemelésekkel és behozatali tilalmakkal körülbástyázta magát minden egyes ország. Ami tehát ott nagy vonalakban történt, ugyanazt kisebb vonalakban feltétlenül meg kell valósítani a kiskereskedelem érdekében. Addig is, hogy az illegális kezek rombolását megakadályozzuk, az elmúlt évben kiépítettük az árvédelmet. Képtelenség, hogy a kereskedő megcsappant forgalma következtében amúgy is lecsökkent hasznát elfecsérelje és önönmagát romlásba kergesse. A szakmabeli üzleteknél nem is volt nagyobb baj, ezeket inkább az illegális kezek által okozott szennyverseny vitte itt-ott az árrombolás lejtős útjára, de mindig volt alkalom és mód arra, hogy ezen a lejtős úton fékek beállításával a szaküzletek tulajdonosát megállítsuk, a legtöbbször az egyszerű figyelmeztetés is elegendő volt, de a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesülete vezetőségének erélyes szava csaknem kivétel nélkül jó útra térítette a megtévedteket. Az illegális kezek még mindig hihetetlen károkat okoznak és amíg ezen kártokozó tevékenységet nem sikerül teljes mértékben megállítani, addig a szakmának nehéz napjai lesznek. A világgazdaságban az 1933-as év közgazdasági élete a folytonos kísérletezés, az örök tervezgetés és a mesterséges próbálkozások közben elért sűrű kudarcok közt folyt le. Minden nemzet igyekszik közgazdaságát talpraállítani és eközben, akik intézik a dolgokat, folyton újabb és újabb nehézségekre bukkannak. Csaknem általános jelenségek úgy kel-, mint külföldön, hogy a kormányok az adókat emelik, a közalkalmazottak fizetéseit leszállítják. Nálunk ugyanezeket a közgazdaság szempontjából feltétlenül kárhoztatandó intézkedéseket már keresztülhajszolják. Mindezek nem tűntek el nyomtalanul az illatszerszakma felett sem. Az általános gazdasági nehézségeken ugyan mi sem tudunk segíteni és azokat el kell tűrnünk, azonban a mi viszonyaink között úgyszólván minden kormányintézkedés erős nyomot hagy az üzletek forgalmában, az adóemelések már nem a folyó jövedelmet emésztik fel, hanem a még megmaradt vagyont is lassan-lassan elviszik, a közalkalmazottak fizetéscsökkentése nemcsak azok vásárlóképességét, hanem a velük kapcsolatos minden szabad pályán levőnek, kereskedőnek, iparosnak, ügyvédnek, orvosnak a keresetét csorbította, tehát ezeket is fogyasztáscsökkentésre kényszerítette. Ez a fogyasztáscsökkentés pedig a legpusztítóbb hatását éppen az illatszerszakmánál éreztette. A nehéz viszonyok a kereskedő gondját fokozzák, anyagi helyzete súlyosbodik, a várt követelések nem folynak be, a kötelezettségek küszöbön állnak és ilyenkor nem csodálható, hogyha idegesség vesz rajta erőt. Ennek az idegességnek tudható be, hogy a legkisebb érdekösszeütközés is ilyenkor nagy dolognak látszik. A letört kereskedőosztály idegessége fokozódik és ahelyett, hogy az egység, összetartás, amelyre az elmúlt év elején e lap hasábjain a szakma minden egyes tagját felhívtam, szerves egésszé tudta volna összekovácsolni a szakmát, a figyelmeztetés ellenére sem következett be. De minden remény megvan arra, hogy a jövő 1934-es évben az egész világgazdaságban, tehát nálunk is, a javulás utat tör magának, mert az élet nem engedi magát többé gúzsba kötni és megkívánja a maga jogait. Ha ez bekövetkezik és minden ok és remény erre irányul, a kereskedők gondterhe csökkenni fog, az idegesség alábbhagy, a jobb belátás, a kortársi összetartás ismét helyreáll és diadalra fog jutni a régi alapigazság: egységben van az erő!