Az Illatszerész, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, drog-, nürnbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru-, kötszer-, kefeáru- és háztartásicikk-szakma közlönye. Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff- kosmetische Artikel, Seifen-, Drogen- Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verbandstoff-, Rürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, V2 évre 9, 5/4 évre 5 pengő. Külföldre 50% felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek "nm soronként 40 fillér Külföldre külön díjazás FELELŐS SZERKESZTŐ DR VIDÁCS GYULA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT . Telefon: 137—029. — Hivatalos órák d. u. 3—6-ig XVIII. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1938 JANUÁR. 1. * 1. SZÁN ! Az 1937-es év szakmai mérlege Befejeződött az 1937-es év. Elkövetkezett az az idő, amikor minden kereskedő az év üzleteseményeire visszatekint, összeállítja számadásait és megállapítja, vájjon ez az év hasznot hozó volt-e, vagy pedig veszteséges. És ha netalán a siker elmaradt volna, kutatja, mi annak az oka és igyekszik a jövő évben az üzletvitel körüli hibákat kiküszöbölni, hogy a jövő esztendő a korábbinál eredményesebb legyen. Mi is az illatszerszakma közéletében előfordult eseményekre ilyenkor visszatekintünk és évről-évre hű krónikásként megállapítjuk, vajjon a szakma elmúlt esztendeje sikerekben gazdag volt-e, vagy esetleg bizonyos mulasztások következtében a szakma nem haladt előre, sőt általános szakmai szempontból nem állt-e be visszafejlődés? Az 1937-es év szakmai akciói megállapíthatóan nem vitték előre a szakma érdekeit. A szakma vezetésében bajok mutatkoztak, különösen az erősen teret hódító és minden komoly munkásságot meggátló személyes torzsalkodások foglalták le azt az időt, amelyet hasznos, előtörő munkásság kifejtésére kellett volna fordítani. Hogy ezt egyesek túlfűtött személyi ambíciója idézte-e elő, avagy talán anyagi kérdések, ezt általánosságban megállapítani nehéz volna, de valószínű, hogy a személyi kérdések előtolása nem a közérdek megnyilvánulását jelenti, hanem bizonyos érdekeltek minden áron való érvényesülésének a vágya buggyantotta ki a jó dolgokat elárasztó baj forrását. Ha az eseményeket és akciókat egyenként vetjük az év végi mérlegre, meg kell állapítanunk, hogy szakmai szempontból a mérleg passzív. Az akciók megindultak, de sikerük vagy minimális volt, vagy semmi. Ennek oka egyrészt a titokzatosság, amellyel a szakma ügyeit az elmúlt évben kezelték. Minden akciót tudvalevőleg a leghelyesebb a nyilvánosság előtt lefolytatni, mert egy titokba burkolódzó 40 tagú bizottság sohasem bír azzal a nagy áttekintő képességgel, amivel a nagy nyilvánosság bír. Minden ügyet, amely a szakma összességét érdekli, a szakma nyilvánossága elé kell tárni, részben szakmai ülések, részben a szaksajtó útján, mert hiszen igaz közmondás, hogy több szem többet lát és egészen bizonyos, hogy a klikkszerűen összeállított és mindig ugyanazokat a személyeket magukba foglaló bizottságok szűk látóköre semmi esetre sem alkalmas a szakma ügyeinek előbbrevitelére. Kezdjük mindjárt a szakmavédelemmel. Kétségtelen, hogy az eszme ideális, ennek a szakmának tényleg védelemre van szüksége, minden körülmények között meg kell akadályozni, hogy cikkei elvándoroljanak és különösen azok a márkacikkek, amelyeket a szakma kitartó munkássága fejlesztett márkává és amelyek arra lennének hivatottak, hogy a szakma pillérei legyenek, mindenképpen visszaszerzendők a szakma részére. Azzal, hogy egyetlen gyár néhány új cikket kreált a szakma részére, míg ezzel szemben a szakma által bevezetett márkacikkei továbbra is autszeider üzletekbe jutnak el. nem sokat használt a szakmának, hanem a szakmától újabb munkát kíván meg, hogy ezek helyett a szakma a maga részére újabb márkacikket teremtsen A nagy tömeg új cikk, amely évente a gyárak részéről a piacra kerül, amúgy is erősen terheli az illatszerkereskedő forgó tőkéjét és lehetetlenné teszi, hogy teljesen felszerelt raktárt tarthasson Emellett még nem láttuk, hogy a szakmavédelmi cikkek az illatszer- és drogszakma részére védjegyezve volnának, vagy hogy törvényesen rendezve volna a szakma és a szakmavédő gyár közötti megállapodás. Tegyük fel azonban, hogy ez a kérdés rendeződni fog, ezek után még mindig nyitva marad az a kérdés, hogy mi lesz a többi márkacikkel és várjon a többi gyár milyen álláspontot foglal el a szakmavédelem kérdései, mert mindaddig, amíg ennek a mozgalomnak a számottevő nagyobb gyárak le nem kötik magukat, eredményről beszélni nagyon is korai. Az árvédelem ügyében az elmúlt év teljesen meddő volt. A gyárak úgy gondolták, hogy eleget tettek kötelességüknek, amikor a márkacikkek meglehetősen költséges bejegyzését elintézték. Az árrombolás az elmúlt évben sohasem ismert nagy fokot ért el, amiben előljárnak ismét az autszeider-üzletek. Korábbi években az egyesületek igyekeztek ellenőrzéssel és itt-áll erélyesebb eszközökkel is az árbetartást elérni, azonban az élre került új funkcionáriusok legelső dolga volt ezt a kérdést levenni a napirendről, pedig ezáltal az egész szakma igen nagy károkat szenved, mert az árrombolás olyan, mint a lavina, ha megkezdi az egyik, kényszerűségből folytatja a második, a harmadik és végül ott fogunk tartani, hogy alig lesz szakmai kereskedő, aki ennek ellent tudna állni, nem is szólva az autszeider szakmákról, amelyek az illatszereknek, mint mellékcikkeknek az árrombolását most már büntetlenül, de annál nagyobb mértékben folytatják. A drogistarendelet a tejkrém, púder, fogpor, szájvíz stb. kimérését tilalmazó része 1937. év közepén végleges formában életbe lépett. Rendkívül sok felszólalás történt az illatszerkereskedők részéről ez ellen a jogfosztó rendelkezés ellen, amelynek semmiféle alapja sem volt, mégsem történtek meg azok az átütő eredményű intervenciók, amelyekre az igazságtalan rendelkezés eltörlése érdekében szükség lett volna. Hiába mondja az érdekképviselet elnöke a következőket: «Az egyesület fennállása óta elnökség a szakma érdekében még oly küzdelmet a felsőbb hatóságoknál, minisztériumokban nem folytatott, mint a mai. Nem az a fontos a szakma érdekében, hogy ilyen kijelentések történjenek, hanem a komoly cselekvések következtében kimutatható eredmény. Ez az eredmény azonban mindeddig még semmiben sem mutatkozott, mert az, hogy egy-két küldöttségjárás történik valamelyik hatóságnál, még eredményt nem jelent, ehhez intenzív, kitartó munkásság kell, nem egyszeri felbuzdulás, hanem tervszerűség. Még soha érdekeltség nem ért el eredményt anélkül, hogy előre meg ne állapította volna azt az utat, amelyet követnie kell, meg ne tanácskozta volna a teljes érdekeltséggel a kidolgozott temet, amelyet kitartással és lankadatlan szorgalommal kell keresztülvinnie. A kimérés terén tehát konstatálható, hogy az elmúlt évben a legszigorúbb rendelkezés életbe lépett, de enyhítést kivívni az érdekeltség nem tudott. A házalás kérdése az elmúlt évben, mintha nem léteznék, szőnyegre alig került, kivéve az illatszerészek és drogisták legutóbbi együttes szakmavédelmi ülését, pedig a házalók zaja mértani arányban növekszik. Ugyancsak növekszik a vállalatok beszerzési csoportjainak száma is. A legnagyobb hiba az, hogy azokat az árukiszolgáltató forrásokat, amelyek e két szakmai kártevőnek az árukat szolgáltatja, nem nyomozzák ki, vagy ha ki is nyomozzák, utána egyéb nem történik, mert mindig akadnak olyanok, akik a házalókat védik azáltal, hogy árukat adnak nekik, sőt itt-ott még külön előnyöket is, pedig az áruk csak szakmai üzletekben volnának kizárólag eladhatók. Hiába indult meg a szabottár mozgalom, annak ebben a