Az Illatszerész, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Az illatszer-, illatanyag-, pipere-, kozmetikai cikk-, szappan-, drog-, nür­nbergi és díszműáru-, finom acél-, gumiáru-, kötszer-, kefeáru- és háztartásici­k­k-szakma közlönye. Fachzeitung f. die Parfüm-, Riechstoff- kosmetische Artikel, Seifen-, Drogen- Galanterie-, Feinstahl-, Gummi-, Verband­stoff-, Rürstenwaren- und Haushaltungsartikel-Branche. ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 16, V2 évre 9, 5/4 évre 5 pengő. Külföldre 50% felár HIRDETÉSEK ÁRA: Belföldi hirdetőknek "n­m soronként 40 fillér Külföldre külön díjazás FELELŐS SZERKESZTŐ DR VIDÁCS GYULA MEGJELENI­K HAVONTA KÉTSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. RÁKÓCZI ÚT . Telefon: 137—029. — Hivatalos órák d. u. 3—6-ig XVIII. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1938 JANUÁR. 1. * 1. SZÁN ! Az 1937-es év szakmai mérlege Befejeződött az 1937-es év. Elkövetkezett az az idő, amikor minden kereskedő az év üzleteseményeire visszatekint, összeállítja számadásait és meg­állapítja, vájjon ez az év hasznot hozó volt-e, vagy pedig vesz­teséges. És ha netalán a siker elmaradt volna, kutatja, mi an­nak az oka és igyekszik a jövő évben az üzletvitel körüli hibá­kat kiküszöbölni, hogy a jövő esztendő a korábbinál eredmé­nyesebb legyen. Mi is az illatszerszakma közéletében előfordult eseményekre ilyenkor visszatekintünk és évről-évre hű krónikásként megálla­pítjuk, vajjon a szakma elmúlt esztendeje sikerekben gazdag volt-e, vagy esetleg bizonyos mulasztások következtében a szakma nem haladt előre, sőt általános szakmai szempontból nem állt-e be visszafejlődés? Az 1937-es év szakmai akciói megállapíthatóan nem vitték előre a szakma érdekeit. A szakma vezetésében bajok mutatkoz­tak, különösen az erősen teret hódító és minden komoly mun­kásságot meggátló személyes torzsalkodások foglalták le azt az időt, amelyet hasznos, előtörő munkásság kifejtésére kellett volna fordítani. Hogy ezt egyesek túlfűtött személyi ambíciója idézte-e elő, avagy talán anyagi kérdések, ezt általánosságban megállapítani nehéz volna, de valószínű, hogy a személyi kér­dések előtolása nem a közérdek megnyilvánulását jelenti, ha­nem bizonyos érdekeltek minden áron való érvényesülésének a vágya buggyantotta ki a jó dolgokat elárasztó baj forrását. Ha az eseményeket és akciókat egyenként vetjük az év végi mérlegre, meg kell állapítanunk, hogy szakmai szempontból a mérleg passzív. Az akciók megindultak, de sikerük vagy mini­mális volt, vagy semmi. Ennek oka egyrészt a titokzatosság, amellyel a szakma ügyeit az elmúlt évben kezelték. Minden ak­ciót tudvalevőleg a leghelyesebb a nyilvánosság előtt lefoly­tatni, mert egy titokba burkolódzó 4­0 tagú bizottság sohasem bír azzal a nagy áttekintő képességgel, amivel a nagy nyilvános­ság bír. Minden ügyet, am­ely a szakma összességét érdekli, a szakma nyilvánossága elé kell tárni, részben szakmai ülések, részben a szaksajtó útján, mert hiszen igaz közmondás, hogy több szem többet lát és egészen bizonyos, hogy a klikkszerűen összeállított és mindig ugyanazokat a személyeket magukba fog­laló bizottságok szűk látóköre semmi esetre sem alkalmas a szakma ügyeinek előbbrevitelére. Kezdjük mindjárt a szakmavédelemmel. Kétségtelen, hogy az eszme ideális, ennek a szakmának tényleg védelemre van szüksége, minden körülmények között meg kell akadályozni, hogy cikkei elvándoroljanak és különösen azok a márkacikkek, amelyeket a szakma kitartó munkássága fejlesztett márkává és amelyek arra lennének hivatottak, hogy a szakma pillérei legye­nek, mindenképpen visszaszerzendők a szakma részére. Azzal, hogy egyetlen gyár néhány új cikket kreált a szakma részére, míg ezzel szemben a szakma által bevezetett márkacikkei to­vábbra is autszeider üzletekbe jutnak el. nem sokat használt a szakmának, hanem a szakmától újabb munkát kíván meg, hogy ezek helyett a szakma a maga részére újabb márkacikket teremt­sen A nagy tömeg új cikk, amely évente a gyárak részéről a piacra kerül, amúgy is erősen terheli az illatszerkereskedő forgó tőkéjét és lehetetlenné teszi, hogy teljesen felszerelt raktárt tart­hasson Emellett még nem láttuk, hogy a szakmavédelmi cikkek az illatszer- és drogszakma részére véd­jegyezve volnának, vagy hogy törvényesen rendezve volna a szakma és a szakmavédő gyár közötti megállapodás. Tegyük fel azonban, hogy ez a kér­dés rendeződni fog, ezek után még mindig nyitva marad az a kérdés, hogy mi lesz a többi márkacikkel és várjon a többi gyár milyen álláspontot foglal el a szakmavédelem kérdései­­, mert mindaddig, amíg ennek a mozgalomnak a számottevő na­gyobb gyárak le nem kötik magukat, eredményről beszélni nagyon is korai. Az árvédelem ügyében az elmúlt év teljesen meddő volt. A gyárak úgy gondolták, hogy eleget tettek kötelességüknek, ami­kor a márkacikkek meglehetősen költséges bejegyzését elintéz­ték. Az árrombolás az elmúlt évben sohasem ismert nagy fokot ért el, amiben előljárnak ismét az autszeider-üzletek. Korábbi években az egyesületek igyekeztek ellenőrzéssel és itt-áll erélye­sebb eszközökkel is az árbetartást elérni, azonban az élre került új funkcionáriusok legelső dolga volt ezt a kérdést levenni a napirendről, pedig ezáltal az egész szakma igen nagy károkat szenved, mert az árrombolás olyan, mint a lavina, ha megkezdi az egyik, kényszerűségből folytatja a második, a harmadik és végül ott fogunk tartani, hogy alig lesz szakmai kereskedő, aki ennek ellent tudna állni, nem is szólva az autszeider szakmákról, amelyek az illatszereknek, mint mellékcikkeknek az árrombolá­sát most már büntetlenül, de annál nagyobb mértékben foly­tatják. A drogistarendelet a tejkrém, púder, fogpor, szájvíz stb. ki­mérését tilalmazó része 1937. év közepén végleges formában életbe lépett. Rendkívül sok felszólalás történt az illatszerkeres­kedők részéről ez ellen a jogfosztó rendelkezés ellen, amelynek semmiféle alapja sem volt, mégsem történtek meg azok az át­ütő eredményű intervenciók, amelyekre az igazságtalan rendel­kezés eltörlése érdekében szükség lett volna. Hiába mondja az érdekképviselet elnöke a következőket: «Az egyesület fennállása óta elnökség a szakma érdekében még oly küzdelmet a felsőbb hatóságoknál, minisztériumokban nem folytatott, mint a mai­. Nem az a fontos a szakma érdekében, hogy ilyen kijelentések történjenek, hanem a komoly cselekvések következtében kimutat­ható eredmény. Ez az eredmény azonban mindeddig még sem­miben sem mutatkozott, mert az, hogy egy-két küldöttségjárás történik valamelyik hatóságnál, még eredményt nem jelent, e­hhez intenzív, kitartó munkásság kell, nem egyszeri felbuzdulás, hanem tervszerűség. Még soha érdekeltség nem ért el eredményt anélkül, hogy előre meg ne állapította volna azt az utat, ame­lyet követnie kell, meg ne tanácskozta volna a teljes érdekeltség­gel a kidolgozott temet, amelyet kitartással és lankadatlan szor­galommal kell keresztülvinnie. A kimérés terén tehát konstatál­ható, hogy az elmúlt évben a legszigorúbb rendelkezés életbe lé­pett, de enyhítést kivívni az érdekeltség nem tudott. A házalás kérdése az elmúlt évben, mintha nem léteznék, szőnyegre alig került, kivéve az illatszerészek és drogisták leg­utóbbi együttes szakmavédelmi ülését, pedig a házalók zaja mér­tani arányban növekszik. Ugyancsak növekszik a vállalatok be­szerzési csoportjainak száma is. A legnagyobb hiba az, hogy azokat az árukiszolgáltató forrásokat, amelyek e két szakmai kártevőnek az árukat szolgáltatja, nem nyomozzák ki, vagy ha ki is nyomozzák, utána egyéb nem történik, mert mindig akad­nak olyanok, akik a házalókat védik azáltal, hogy árukat adnak nekik, sőt itt-ott még külön előnyöket is, pedig az áruk csak szakmai üzletekben volnának kizárólag eladhatók. Hiába indult meg a szabottár mozgalom, annak ebben a

Next