Iparegészségügy, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

8. oldal. Iparegészségügy valamivel kevesebb, de a többi tápanyag lényegesen több. Grotjahn véleménye szerint erős, munkálkodó embernek az első esetben felsorolt tápanyagok mennyisége téves, a szükségletet helyesen csak a második eset adja meg. Grotjahn ezek alapján szélességi viszonyainknál a felnőtt munkásra a következő tápmennyiségeket mondja szükségesnek évenkint kg-okban : Ezen szükséges táplálkozással hasonlít össze Grotjahn későbbi munkájában valamennyi táplál­kozási adatot. Munkálkodásában tapasztalta, hogy a vidéki lakosság, ameddig a helyi viszonyokhoz alkalmazkodik, még elegendően táplálkozik, az ipari munkásság azonban, bár táplálkozása — ebben a jobbmódúakat utánozva — minőségileg rationálisabb, mennyiségileg azonban nem kielégítő, ha csak a jobban fizetett munkásoknál. A többi népességnél a táplálkozás hiányos. A legutóbb tárgyalt módszer azonban szintén mutat hibákat. Még nehéz testi munkát végző emberek szük­ségletét veszi alapul és az ezen mértéket alkalmazza az ipari munkásokra is. Mily téves eredményekre vezethet ezen módszer, mutatja a Rubner összeállí­totta tabella, (Kolozimetrikus vizsgálatok 1895), naponkint grammokban . Láthatók tehát a nagy különbségek. E mellett a fehérnye fogyasztás nagyjában állandó és csak a szénhydrátok mutatnak nagyobb változásokat(kenyér, burgonya, hüvelyesek.) A fogyasztás mennyisége a munka minősége szerint váltakozik. Szellemi munka itt befolyást nem gyakorol. A munka, a­melyet azok a munkások végez­tek, akiknek fogyasztásából Grotjáhn követ­keztetéseit vonta, a legkülönbözőbb volt. Ha most figyelemmel vagyunk arra, hogy ezen munkások a legkülönbözőbb mennyiségben táplálkoztak, amint több vagy kevesebb munkájuk ezt parancsolólag követelte, Grotjahn következtetéseit hibásnak kell mondanunk. Ha pedig Grotjahn azon végered­ményre jut, hogy az ipari munkások rosszabbul táplálkoznak, mint a mezeiek, úgy itt is téved, a­mennyiben a mezei munkás nehezebben is dolgo­zik. Hasonlóan téves mindazon érvelés, a­melyet ezen az alapon a földművelési és ipari állam elő­nyére illetőleg hátrányára használnak­­. Helytelen tehát általánosan érvényes táplál­kozási mértéket felállítani. A fentiekből kifolyólag, úgy látszik, célszerű volna, minden munkásosztályra külön mértéket megállapítani, de el is tekintve attól, hogy ezen módszer esetén is figyelmen kívül maradna a táplálék minősége és elkészítési módja, tehát ízletessége, ezen módszer nehézkesen volna keresztül vihető. Az ízletes étel pedig nagy befo­lyással van a táplálkozás minőségére. Ízletes, de kevesebb étel jobban táplálhat, mint sok, de ke­­vésbbé ízletes étel, a­melyet a gyomor nehezen emészthet. Ezért a táplálék garantitatív megadása még nem ad a táplálkozásra vonatkozólag teljes felvilágosítást. Mert bevásárolt tápanyagokat lehet jól és kevésbbé jól felhasználni. 5. Azonban a háztartási feljegyzések haszon­nal mégis járnak, mert a physiologia megközelítő­leg megállapítja, hogy egyes társadalmi körökben mily összetételű táplálék felel meg a követelmé­nyeknek. Az ipari munkásnak pl. bizonyos módosítás­sal ugyanazon táplálék szükséges, mint a kevés testi munkát végző jobbmódúaknál. A tápláléknak nem magas kalória értéke szükséges, hanem fehér­­nyerősége és ízletessége (a megélhetésre ugyanis váltakozó mennyiségű össztáplálék szükséges — a testi munkához képest — de körülbelül állandóan 100 gr. fehérnye.) Ezen osztályoknál tehát elsősor­ban fehérnyedús táplálékra — húsra — van szük­sége. Búzakenyér valamivel több fehérnyét (7%) tartalmaz, mint rozskenyér (0%) és még többet, mint a burgonya (2%)• ízletessége miatt a szénhydrátok között elsősorban a cukor fogyasztása kívánatos. Zsír, a magas kalorikus értékénél fogva a legfonto­sabb tápanyag és bizonyos mennyiségben feltétle­nül szükséges. Egyébként a zsírfogyasztás a végzett testi munkához alkalmazkodik. Az étel ízletessége miatt a zsír minősége kiváló fontosságú. Az ételnek könnyen emészthetőnek kell lennie, mert különben fölösleges munka megy veszendőbe. De túlságos könnyű étel is káros a bélizmok ellan­­kadása miatt. Hús, zsír, tej, vaj emésztésénél a vesz­tesség nem nagy, jelentékenyebb borsó, búzake­nyér és burgonyánál is és legnagyobb répa és rozs­kenyérnél. 100 gr. fehérnye fogyasztása minden körül­mény között szükséges, ennél több, valamint ele­gendő cukor fogyasztása kívánatos zsiradékokra és szénhydrátokra meghatározott mértékek meg nem állapíthatók, mert ezek mennyisége testi munka minőségétől függ. Az utóbbiak között jobb a búza­kenyér a rozskenyérnél és ez jobb a burgonyánál. Más egyebekben az ételek arányos összetétele és az ízletes elkészítés dönt. 6. Ezen általános fejtegetések után az első fejezetben tárgyalt háztartási feljegyzésekből a kö­vetkezők az eredmények: 1. A fehérnye fogyasztás teljesen kielégítő a jobb módúaknál, a jobban fizetett munkásoknál, a a világhírű „Audemars fréres“ genfi óragyárosok kizárólagos vezérképviselője. Mindenfajta „Omega“, „Glashütte“ stb. órák — .. .­­■ ■ nagy raktára VII., Ezsébet­ körút 28. szám, I. emelet, fióküzlet­­ II., Fő­ utcza 21. Telefon I A Vígszínház ékszerésze. Telefon I Telefon I minimum rendes lisztneműek 250 275 burgonya 150 200 hüvelyesek 30 40 tej 180 350 zsír 15 30 hús 50 60 Foglalkozás: fehérnye zsiradék szénhydratok kalória megfigyelő, pihenőmunkás 137 72 252 2675 Volt orvos 134 102 292 2695 Forster orvos 127 89 262 2422 Forster házmester 116 68 345 2522 Forster hordár 133 95 422 3158 Forster ács 131 68 494 3194 Forster munkás 137 173 352 3614 Volt nehézmunka 156 71 567 3625 Playfair fárasztó munka 184 71 567 3739 Playfair bányászok 133 113 534 4196 Stein­her cserépfedők 167 107 675 4028 Ranke paraszt cseléd (férfi) 143 108 788 4811 Ranke török paraszt cseléd (férfi) 182 93 968 5571 Ohlmüller favágó 112 309 691 6135 Liebig favágó 135 208 876 6038 Liebig 1905.

Next