Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-01 / 1. szám

он j j.H II. évfolyam 'UXl*AyZ-M. í f) f\S*\ Budapest, 1933 január lió IPARTESTÜLET ^УМНА> r)П Jt З^Г ■ 1. szám AZ IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉN^%ÍvA'aLOS KÖZLÖNYE Hirdetések díja mm soronkint 15 fill Hosszabb időre kedvezmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Nyár-ulca 6. sz. Telefon : J 42-6-30 Postatakarékp. csekkszámla 12360. Jobb jövőt az új korszakban a kézművesiparosságnak! Irta г Papp József, az IPOSz elnöke MEGJELENIK HETENKINTEGYSZER EGYES SZÄM Ara 40 FILLÉR Előfizetési díj: Egész évre 20 pengő Ipartestületeknek és kisiparosoknak: Egész évre 10 pengó Az év végén zárszámadást szokás készíteni a lefolyt üzleti évről. A kézműves- iparosoknál ez a szárszámadás na- yyon szomorú képet mutat: a for­dulom csökkenését, a bevételek cse­kélységét és az ezzel arányban nem álló nagy kiadásokat tűnteti fel. Az évek óta megismétlődő deficit az idén megdöbbentő mértékben jelentkezik a kézművesiparosok mérlegében. Ez a szomorú kép tükröződik vissza a népszövetségi biztos je­lentéséből az ország gazdasági helyzetéről is. Sajnos, a súlyos gazdasági válság folytán a köz­adók nem folytak be oly mértékben, mint ahogy azok a költségvetésben előirányozva voltak és az állami zárszámadásban is deficit mutat­kozik. Ennek a hiánynak az eltünte­tésére a népszövetségi biztos drasztikus eszközök igénybevételét javasolja. Ha a javaslatait tárgyi­lagosan vizsgáljuk, megállapíthat­juk, hogy azokban vannak jók is; ilyen a közüzemek leépítése. A köz­üzemek már régen megérettek arra, hogy megszűnjenek és ne kárté- konykodjanak. Ha a közüzemeket leépítik, akkor ezzel kettős célt érünk el: kiküszöböljük a közüze­mek által előidézett mínuszt, azon­felül azt a gazdasági ágat, melyet maguknak lefoglalnak, átadhatjuk az arra hivatott magángazdaság­nak, miáltal újabb adójövedelem biztosítható az államháztartás ré­szére. Az adók lefaragását és csökken­tését is helyeseljük és feltétlenül kér észt átviendőnek tartjuk. Nem lehet azonban az egzisztenciákat máról holnapra tönkretenni az el­bo c s áj t á. s о к kai, illetve a tisztvise­lők.: fizetésének drasztikus módon való lecsökkentésével. Ez megint csak a kézművesiparosságot súj­taná igen nagy mértékben. Az új esztendő ez esetben még rosszabbul végződnék, mint ahogy a régi vég­ződött. A kormánynak erős ellentállá- y.ára, bátorságára és bölcsességére lesz szükség, hogy az ez irányból fenyegető veszedelmet elháríthassa az ország és a kézművesiparosság feje felől, Az új évvel új korszak nyílik meg a magyar kézművesiparos­ság előtt. Hosszú küzdelem után végre megalakulhat a kézműves­iparosság központi érdekképvise­leti szerve: az Ipartestületek Or­szágos Központja és ezzel kapcso­latban megindulhat az ipartestü­leti reformnak a gyakorlati életbe való átültetése. Nagy feladatok megoldása előtt állunk. Az új központ életrevaló­sága attól függ, hogy milyen ala­pokra rakjuk le ezt az új intéz­ményt; ha szilárd alapot tudunk lerakni, akkor annak életképes­ségét biztosíthatjuk, míg ellen­ben, ha az alapvető munkálatokat elhibázzuk, akkor annak hátrá­nyát az új intézmény véges-vé­gig érezni fogja. Mindenképpen megnyugtató körülmény, hogy a most lezajlott választások alkal­mával a kézművesiparosságnak arra hivatott, kiváló iparosveze­tőit választották meg az IPOK közgyűlési tagjainak és ez a kö­rülmény garancia arra, hogy az új intézmény szilárd bázisokon fog nyugodni. Általánosságban nagy várako­zással tekintenek az új intéz­mény, valamint az ipartestületi reform elé. Ez a várakozás min­denképpen megokolt; de túlfeszí­tett reménységgel nem szabad az intézménnyel szemben viseltet­nünk. Meggyőződésem, hogy az ipartestületi reform és az IPOK életrekeltése jobb korszaknak el­jövetelét jelenti a magyar kézmű­vesiparosság számára, azonban ez a jobb korszak nem máról-hol­napra köszönt ránk, hanem azt csak lassan és fokozatosan ér­jük el. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szervezkedésünkben eddig alaphibák voltak. Hogy nagyobb eredményeket nem tudtunk el­érni, az kizárólag ennek a szer­vezkedési hibának tudható be. Ha az országnak mind a negyed­milliónyi kézművesiparosa be lesz szervezve ipartestületekbe, ha az ipartestületeket sikerül xígy meg­reformálnunk, hogy azok a kéz­művesiparosságnak valódi értéket jelentő érdekképviseleti szervei lesznek, ha az Ipartestületek Or­szágos Központját úgy építjük ki, hogy az képes lesz az ipartestüle­teket egységesen irányítani és ve­zérelni s ha az IPOK-ot úgy sike­rül megszerveznünk, hogy az a ne­gyedmillió kézművesiparosságra támaszkodva, hatalmas és átütő erőt képviseljen, akkor egészen bizonyos, hogy a magyar kézmű­vesiparosságra szebb jövő fog vii’radni. Addig azonban sok-sok szor­gos, esetleg aprólékos, de minden­esetre alapvető munkára lesz szükség. Ezt a munkát türelem­mel, szívós kitartással véghez kell vinnünk. Ebben a munkában semmi gáncsvetéstől nem szabad visszariadnunk; még attól sem, ha azt mondják, hegy ez a munka nem jelent máról-holnapra több kenyeret a magyar kézművesipa­rosságnak. Ha nem jelent ma, je­lent holnapra; nemcsak a mának, hanem a holnapért is dolgozunk. Közben nem hagyjuk figyel­men kívül a mindennapi problé­LAJ'VEZbü. PAPP JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : DR LIPPAY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents