Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-01 / 1. szám

t kapta volna. Már­pedig sűrűn elő­fordulnak helytelen címzések vagy elírások következtében olyan ese­tek, amikor a fél az elküldött leve­let nem kapja meg, sem a feladó­hoz azt nem kézbesítik vissza. Eb­ből folyólag a munkaadókra — minden valószínűség szerint — hátrány származik és nem fogja ez az intézkedés az intézetet népsze­rűvé tenni. Az OTI állami támogatása Úgy látszik, hogy az államkincs­tár nem teljesíti az 1930:XXVII. t.-c.-ben megállapított kötelezettsé­gét, amely évente 1.200.000 pengő támogatást ír elő az OTI részére az 1933. és 1934. évi költségvetési évekre. A törvénynek ezt a rendel­kezését egyoldalúlag felfüggesztet­ték, de a rendelet szerint még nincs szó arról, hogy a kormány a szó­ban levő összeg helyett milyen ösz­­szegű támogatásban részesíti az OTI-t. Ezt az összeget később a bel­ügyminiszter a pénzügyminiszterrel együtt állapítja meg. Megtakarításokat kíván elérni a rendelet az orvosi költségek tekin­tetében is. A rendelet az orvosi költségtömeget az előírt járulékok 12,5 százalékában állapítja meg, azonfelül eddig a 252.590. számú rendeletben az OTI szerződött és ideiglenesen megbízott orvosainak illetmény­szabályzatát is megálla­pítja. Mindezek a rendelkezések aligha fogják eltüntetni az OTI betegségi ágazatának közel tízmilliós deficit­jét, úgyannyira, hogy rövid időn belül újabb szanálásra kerül a sor. Egészen bizonyos, hogy nem szün­tetik meg az említett rendelkezések az OTI ellen felgyülemlett pana­szokat, már­pedig az OTI szanálása addig nem éri el célját, amíg a nap-nap után előforduló panaszok kiküszöbölésére megfelelő rendel­kezések nem látnak napvilágot. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1933 január 1. Az iparosok maguk rombolják le az árakat A debreceni egyetem által 7800 pengővel előirányzott munkára 2800 pengőért is akadt vállalkozó . Mi történt a debreceni T­isza István-egyetem munkáinak kiadásánál ? Nem hiába sürgeti a kézműves­iparosság egyrészt a közmunkák kiadásánál a közszállítási szabály­zat szigorú betartását, másrészt a kontárkérdésben olyan erélyes tör­vényes intézkedések életbelépteté­sét, amelyek ennek az iparosságra nézve oly nagyfontosságú kérdés­nek egyszer már megoldásához ve­zetnek. Mindkét követelést a leg­­szemléltetőbb módon alátámasztják azok az események, amelyekről a debreceni Tisza István tudomány­­egyetem munkálataival kapcsolat­ban értesültünk. A debreceni egyetem gondnoki hivatala ugyanis az egyetem klini­kai telepén lévő épületek karban­tartási munkáival kapcsolatban nem hirdetett nyilvános verseny­­tárgyalást, hanem zártkörű ver­senyben döntött arról a munkáról, amely pedig a 6000 pengőt felülha­ladta, miután a munkálatokra 7800 pengőt irányoztak elő. Ez az intéz­kedés a közszállítási szabályzat 7. §-ának rendelkezéseit is sérti, így nemcsak a munkák odaítélésénél okozott visszás helyzetet, ha­nem alkalmat adott olyan jelensé­gek előidézésére is, amelyekkel la­punk hasábjain is bővebben kell foglalkoznunk. A zártkörű versenytárgyaláson ugyanis az árrombolásnak és a kal­kuláció nélküli munkavállalásnak olyan példátlan esetével találkoz­hattunk, amit semmi mással meg nem magyarázhatunk, mint azzal a nehéz­ helyzettel, amelyben ma a kézművesiparosok nagy tömegei él­nek s amelynek következtében az iparos mindenáron munkához igyekszik jutni, még akkor is, ha ezzel biztos vesztébe rohan. A nevezett munkánál, a klinikai telepen lévő épületek mázoló mun­kálatainál, a gondnoki hivatal való­ban nem adta ki kontároknak a munkát, amint ezt a közelmúltban már megtette és ami miatt még a minisztérium is vizsgálatot indí­tott. Nem! Ez alkalommal nem volt szükség erre, mert a pályázó iparo­sok maguk gondoskodtak arról, hogy a zártkörű versenytárgyalás keretében valóságos áranarchia ke­letkezzék. Az egyenlő munkakörül­írás ellenére olyan kalkulációkat adtak be, amelyek 5500—12.300 pen­gő között mozogtak, holott az elő­irányzott költségeket maga a mun­kakiadó hivatal is 7800 pengőben állapította meg. Nem kisebb kit- Lépjen be sürgősen temetkezési akciónk tagjai sorába! Havi befizetés P 1*50 Kívánságra részletes ajánlattal felkeressük „Iposz" Jóléti osztály VI., Nyár­ utca 6. ♦ 1. 42-6-30 többség ez, mint 100 százalék az egyes kalkulációk között. Egyesek úgy tették meg ajánla­tukat, hogy bizonyos munkanemek­ben egységáraikat más munkanem rovására lecsökkentették, ami ka­póra jött az egyetem gondnoki hi­vatalának. Annak ellenére, hogy a közszállítási szabályzat 16. §-a kimondja, hogy a kiírt munkálatot csak akkor lehet megosztani, ha a kiírt ajánlati felhívásban, vagy a költségvetési meg­jegyzési rovatban előre feltüntetik, hogy a munkálat megosztásra kerül — általános meglepetésre — a munkálatokat olyképen osztották szét, hogy min­den pályázó azt a munkarészt kapta meg, amelyre a legolcsóbb egységáron vállalkozott. Természe­tesen az érdekelt iparosok orvos­lásért fordultak az illetékes minisz­tériumhoz ez ellen az eljárás ellen, mert mégsem engedhető meg, hogy egy közintézet kizáróan „pénzügyi manőver szempontjából, így járjon el az adófizető iparosokkal szem­ben. Anélkül, hogy bővebben taglal­nék a debreceni esetet, röviden a következőkre mutatunk rá. Feltét­lenül szükséges, hogy a közszállí­tási szabályzatot az illetékes ható­ságok ne csak szó szerint betartsák, hanem annál továbbmenően arra is tekintettel legyenek, hogy a ki­adott munkákat rendesen el is vé­gezzék. A debreceni­ esetben ugyan a közszállítási szabályzat szósze­rinti magyarázatával nem találkoz­tunk, de annál inkább azzal a tö­rekvéssel, hogy irreális kalkuláció alapján végeztessék el a munkála­tokat. Ehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy a közszállítási szabály­zat maga is revízióra szorul és a munkálatok kiadásánál a jövőben nemcsak az olcsóságot, hanem a minőséget is tekintetbe kell venni úgy a munkát végző iparos, mint a munkát kiadó közintézmény érde­kében. Ugyanakkor azonban rámutatunk arra is, hogy nagyon helyénvaló az új ipartestületi törvény nyomán felállítandó ipartestületi szék in­tézménye, amely remélhetően a jö­vőben az ilyen árrombolásban, sőt tisztességtelen versenyben részt­vevő versenyfuttatókat maga elé idézi és számon kéri tőlük, hogy miképen állhatnak elő az ilyen ir­reális kalkulációk. Kétségtelen, hogy a jövőben meg kell büntetni azokat is, akik az árrombolásban odáig mennek, hogy a közhatóság által 7800 pengővel előirányzott munkálatot 2800 pengőért is elvál­lalják. Egyébként nem hisszük, hogy a debreceni egyetem gazdasági hiva­talának nagy öröme lenne az ilyen árakon végzett munkák kivitelezé­sében. Úgy hisszük, hogy amikor ezeket megírtuk, a köznek használtunk vele, mert egyrészt az iparosok ér­dekében emeltünk szót, de másrészt a munka tisztességét és jóságát is meg akartuk védelmezni.

Next