Ipartestületek Lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938 január 1. Külön osztálya lesz a divatiparoknak, amelynek keretében a férfi- és női szabó, cipész és csizmadia, kesztyűs, fodrász iparágak vonulnak fel. Különös érdeklődés kíséri a kézműiparokban használatos szerszámok, a felhasználásra kerülő nyersanyagok és egyéb szükségleti cikkek bemutatóját is, amely tulajdonképpen a kézműiparral szoros kapcsolatban álló nagyipar seregszemléje lesz. A kiállítás alatt többkongresszust tartanak. A kézművesiparnak első nagy nemzetközi seregszemléje elé nagy várakozással tekint az egész világ kézművesiparossága, mert a kiállítás célja, hogy a nagyközönséget a kézműipar fejlettségéről, életképességéről, kultúrtörténeti szerepének fontosságáról meggyőzze és bebizonyítsa, hogy a kézműipari termelés jelentősége a mechanikai termelés hatalmas mérvű térhódítása ellenére sem csökkent, hanem más iparágakra tolódott át. Protekcionizmus és szabadkereskedelem című könyvében Éber Antal, a kiváló közgazdász, a kis- és kézművesipar, valamint a gyáripar foglalkoztatási statisztikáját egymás mellé állítva azt igazolja, hogy az előbb említett iparágak több munkást foglalkoztatnak, mint a gyáripar. Az államilag támogatott és iparfejlesztési törvényekkel kedvezményezett gyáripar tehát nem ad annyi munkáskéznek kenyeret, mint az említett támogatásban és kedvezményben nem részesülő kis- és kézművesipar. Távol áll tőlünk, hogy a gyáripar és a kézművesipar mai viszonyát megbolygassuk. Csupán az egyenlő elbánás elvére hivatkozunk. Amíg a gyáralapítási törekvést, adómentesség és kedvezmény, vámvédelem, stb. kíséri, addig az önálló egzisztenciák szaporítását a kis- és kézművesiparban semmi sem könynyíti meg. A kereseti adó, s általában az adó- és egyéb közteherviselési kötelezettség az ipargyakorlás megkezdésének napján beáll s fennáll mindaddig, míg az iparűző iparát végleg be nem szünteti. Vámvédelem, és egyéb kedvezmények ismeretlen fogalmak a kis- és kézművesipar részére. Helyettük a kíméletlen adóbehajtást jelképező végrehajtó ma a kézművesipar leggyakoribb vendége. Pedig rendészeti, társadalmi és nemzetnevelési szempontokból fűződik annyi érdek a kisegzisztenciák megerősítéséhez, mint pl. a műszalma gyártásának belföldi meghonosításához. (sz.) IPARTESTÜLETEK LAPJA 3 Bornemisza Géza iparügyi miniszter karácsonyinyilatkozata A MÁV TARIFA POLITIKÁJÁRÓL, A KÖVEZETVÁMRÓL ÉS A KÖZSÉGEK VILLAMOSÍTÁSÁRÓL. Bornemisza Géza iparügyi miniszter rendkívül figyelemreméltó nyilatkozatot tett az OMKE közlönyének és a Vállalkozók Lapjának karácsonyi számaiban a kereskedelmet és a kézműves ipart egyaránt érdeklő fontosabb kérdésekről. A Máv tarifapolitikájáról és a kövezetvámokról ezeket mondta a miniszter az OMKE szerkesztőjének. — Az Államvasutak, mint minden esztendőben, idén is meghallgatták a helyi érdekeltségeknek a személyforgalom javítására vonatkozó kívánságait és ezeknek az alapján a jövő évben a fontosabb vidéki gócpontokkal való öszszeköttetés további javítása várható. A MÁV pénzügyi helyzete örvendetesen javult és ez lehetővé teszi, hogy az Államvasutak továbbra is messzemenő támogatást nyújtsanak a gazdasági életnek. A kövezetvám kétségkívül súlyos terhet jelent, amelynek megszüntetése egyetemes gazdasági érdekeket szolgál. Sajnos, sem a főváros, sem a többi vámszedési joggal bíró törvényhatóság vagy város nem mondhat le a kövezetvámszedésből származó jövedelemről. A kövezetvám kérdésének megoldása tehát pénzügyi probléma. A villamos energia ellátás körül legközelebb megoldandó feladatokról többek között így nyilatkozott a miniszter a Vállalkozók Lapjában: „ Legelső helyre kell soroznom a még be nem kapcsolt községek villamosításának kérdését. Magyarország községei közül jelenleg még csak 32% van villamosítva, míg a tőlünk nyugatra eső államok legtöbbjében az ellátott községek száma az összes községek számának több mint 90%-át teszi ki. Hazai helyzetünk megítélésénél figyelembe kell vennünk még azt is, hogy az ország eddigi villamosítása területileg igen egyenlőtlen. Egyes vármegyékben a községek túlnyomó többsége villamosítva van, míg más vármegyékben, különösen a Dunántúl délnyugati részén az ellátott községek hányada alig tesz ki 10%-ot. Ez a körülmény a villamosítás területi kiterjesztését még sürgetőbbé teszi. A megoldandó feladat méreteiről legjobb tájékozódást nyerünk, ha azt a tőkegazdálkodás szempontjából nézzük. A még be nem kapcsolt kb. 2300 község villamosítása mintegy 80—85 millió pengő beruházását tenné szükségessé. Ez azonban csupán az az összeg, melyet az egyes vállalatoknak kellene hálózatokba befektetni. Ezenfelül az egyes házak belső fogyasztói berendezései még további mintegy 15 millió pengő befektetését igényelnék. Az ország villamosításához szükséges tőke tehát körülbelül 100 millió pengő, ami hazai viszonyaink között igen számottevő tőke. Ilyen tekintélyes összeget a közgazdaság tőkekészletéből egy bizonyos cél megvalósítására csak tervszerűen hoszszabb időre kiterjedő program alapján lehet elvonni. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az 1938. év folyamán kb. 100 község bekapcsolása fog megvalósulni, ami mintegy 1 millió pengő beruházást jelent. A villamosítási program megvalósítását megnehezíti az a körülmény, hogy a be nem kapcsolt községek általában kis lakosságúak és szegények. Az ilyen községek villamosítása azonban a magánvállalkozás számára, különösen kezdetben, kevésbé rentábilis. Kétségtelen azonban, hogy a vidéki villamosításnak, külföldi példák után ítélve, még szinte beláthatatlan fejlődési lehetőségei vannak. Különösen az intenzív mezőgazdaság és a kisipar fog a jövőben igen jelentős fogyasztást biztosítani, ami a jelenlegi kisebb jövedelmezőségért bő kárpótlást fog nyújtani. A községi villamosítás azonban nem csak szűkebb értelemben vett magángazdasági célokat szolgál, hanem ahhoz elsőrendű, általános közgazdasági és kulturális érdekek is fűződnek. Ezért ennek előmozdítását az államnak minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell. Ez volt egyik fő célja az 1931 : XVI. (villamossági) törvénynek, amelynek végrehajtásával kapcsolatban számos nehézség és hiány mutatkozott. Ezek áthidalását a közeljövőben novelláris úton fogom biztosítani. Főleg a kövezetvámokkal és a falusi kisipari műhelyek villamosításával kapcsolatos miniszteri kijelentések keltik fel az érdeklődést a kézművesiparosság körében. Mindkét ügy élénken foglal.