Ipartestületek Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

2 EPARTESTÜLETEK LAPJA 1940 január 6. 756 millió pengőben. A gyáriparban i összesen, a Felvidéket beszámítva, mintegy 4400 gyári vállalat van, a kézművesiparban ma már mintegy 230 ezer önálló kisipari üzemet szá­molunk. A zárolt, illetve a készlet­gazdálkodás keretébe vont cikkek­ben a kézművesipar szükségletének kiszámítása meglévő adatok hiányá­ban igen nehéz s ezért az ipari anyagellátás szakbizottságai nem nélkülözhetik a kamarák és az ipar­testületek hathatós közreműködését | sem a szükségletmegállapításnál, sem az pedig az igazságos és arányos szétosztásnál. Nélkülözhetetlen az j anyagellátás munkájának helyes j decentralizálása, mert lehetetlen ál­lapot, amire sajnos példa volt, hogy : egy messzefekvő vidéki városból de- j putáció instanciázzon a fővárosban és 80 cipészmester részére hosszas siránkozás után összesen 30 kg bőrt szerezzen. Az ily deputáció. költsége , nemcsak minden hasznot felemészt,: hanem az iparosokat veszteségbe, sőt az árdrágítás veszélyébe dönti. Mivel a kereskedelmi és iparkama­rák képviseletet nyertek az anyagel­látási bizottságokban, véleményünk szerint a kamaráknak igen sürgős feladata, hogy egységes irányelvek szerint megállapítsák az ipartestü­letek útján <a kézművesiparosoknak nyersanyagigényeit. Szakmánként más és más a helyzet, más az arány a befektetett nyersanyag és munka között. Nem szabad, hogy az anyag­hiány a kézművesipari alkalmazot­tak elbocsátásához vezessen, ami a jövő iparosgenerációt veszélyezteti s hogy akkor, amikor kereslet és munkaalkalom van, a munkanélkü­liség szociális veszélye fenyegesse kézművesiparunkat és a termelés folytonosságát megakassza. Iparügyi miniszterünk kijelentette, ' hogy „ebben az országban nem szabad a kézművesipari műhelyeknek színié- I telniök s nem szabad a műhelyekben dolgozó segédek kezéből sem kiesni a szerszámnak, mert a munkalehe­tőség adja az életet“. Biztosítani kell az igazságos arányt a gyáripar és a kézművesipar szükségletének kielé­gítésénél. Hogy mily fontos probléma ez egész gazdasági életünk szem­pontjából, csak példaként említem, hogy a hivatalos kisipari üzemi sta­tisztika adatai szerint ruházati kis­iparunk évi termelési értéke megha­ladta a 160 millió pengőt, az élelmi­szeriparban a 182 millió pengőt, a faiparban 48, a vas- és fémkisipar­ban a 47 millió pengőt, stb. Az anyagellátás problémájával kapcsolatban a megoldandó nehéz feladatok egész sora áll előttünk. A kiutalások és anyagellátás helyes és nélkülözhetetlen decentralizációja annál nehezebb, mert nélkülözzük a j kézművesipar gazdasági szervezett-1 ségét, elsősorban a külföldön jól j működő beszerzési szövetkezeteket. Kapcsolatos, de külön nehéz pro­bléma az árkérdés, a lerögzített áraknak a dráguláshoz, beszerzési árakhoz mért emelésének biztosí­tása, a fogyasztókra való áthárítás lehetővé tétele. A reálisan kalkuláló iparosnak harcolnia kell az árrom­bolókkal szemben, ugyanakkor kö­telessége szembe helyezkedni az iparosbecsület védelmében az árdrá­gítókkal és spekulánsokkal, akiket nemcsak iaz állam kemény büntetése ér, hanem az egész magyar társada­lom megvetése is sújt. A harmadik csoportja az anyag- ellátással kapcsolatos problémáknak az áttérés ott, ahol csak lehet kül­földi eredetű anyagokkal való dol­gozásról oly hazai anyagokra, ame- j Ivek pótolhatják az eddig külföld- j ről beszerzett nyersanyagokat és fél- í gyártmányokat. E téren a németek igen nagy eredményeket értek el és remélhető, hogy ipari szakoktatá­sunk s az ipari továbbképzés terén magas színvonaléi szakiskoláink, technológiai intézetünk, valamint a fogyasztók körében szükséges pro­paganda és felvilágosítás útján itt is komoly eredmények várhatók. A „magyar áru“ propagandájához meg kell szerveznünk a magyar nyers­anyag propagandáját és ezen a téren a megrendelővel közvetlen érintke­zésben álló iparos és kereskedő meg­becsülhetetlen szolgálatot teljesíthet a hazai ipari termelés és ezzel az egész magyar közgazdaság érdeké­ben. A mai európai gazdasági háború­ban a nemzet gazdasági önvédelmé­nek nehéz harcát vívjuk, amelyben a magyar társadalom minden tagjá­nak, legyen az gazda, iparos, keres­kedő, fizikai, vagy szellemi munkás, a nemzeti összetartás jegyében, a magyar sorsközösség öntudatában kell összefogniuk a reánk háruló rendkívüli gazdaságpolitikai felada­tok eredményes megoldása érdeké­ben. Mii lehelünk a versenyüzem eilen? A fennálló törvényes rendelkezé­sek értelmében nincs mód arra, hogy bármelyik fodrászmestert is meg­akadályozzanak abban, hogy más fodrászüzletének közelében fióküzle­tet létesítsen. Egyetlen lehetőség erre az, ha az érdekeiben károsan érin­tett iparos jobb munkateljesítmé­nyével a vevőközönséget magának biztosítani tudja s így a kereske­delmi versenyben szinte arra kény­szeríti versenytársát, hogy onnan üzletével eltávozzék. Természetesen ezen üzleti versenynek az üzleti tisztesség keretein belül kell marad­nia. Mindenféle árrombolás, üzleti hírnévrontás szigorúan tilos. ÁREMELKEDÉS A TEXTIL- ÉS GUMIÁRUKBAN Az árkormánybiztos megengedte, hogy a valódi selyemből készült textiláruk előállításával foglalkozó iparvállalatok eladási áraikat fel­emelhessék. Az engedély alapján a gyárak csak a selyemfonal áremel­kedését vehetik számításba. A mű- selyemfonal behozatalával foglalkozó kereskedők a külföldről behozott és változatlan formában továbbadott műselyemfonalak rögzített árait a beszerzési költségtöbbletnek megfe­lelően felemelhetik. Az ilyen fona­lakat felhasználó üzemek gyártmá­nyaik eladási árát a műselyemfonal drágulásának megfelelően módosít­hatják. Az engedélyezett emelés mértéke a szöveteknél 4, a kötött­áruknál 5, a harisnyaféléknél 2°/o a gyári eladási árak után számítva. A fogyasztói árakban az engedélye­zett áremelés csak néhány filléres emelkedést jelent. Az árkormánybiztos a külföldi nyersanyag árában bekövetkezett je­lentős drágulás figyelembevételével hozzájárult ahhoz, hogy a gumiárak előállításával foglalkozó iparvállala­tok áraikat az 1939 augusztus 26-án fennállott árakhoz képest emeljék. Az áremelés az autópneumatikoknál 12.5%-ot, a kerékpárpreumatikoknál 13%-ot, a tömör gumiabroncsoknál 8%-ot, a műszaki gumiáruknál 13%-ot, a munkacsizmáknál páron­ként —.80—1.20 pengőt tehet ki. Változatlan marad a hó- és sár­cipőknek az eddigi ára.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents