Ipartestületek Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

2 756 millió pengőben. A gyáriparban összesen, a Felvidéket beszámítva, mintegy 4400 gyári vállalat van, a kézművesiparban ma már mintegy 230 ezer önálló kisipari üzemet számolunk. A zárolt, illetve a készletgazdálkodás keretébe vont cikkekben a kézművesipar szükségletének kiszámítása meglévő adatok hiányában igen nehéz s ezért az ipari anyagellátás szakbizottságai nem nélkülözhetik a kamarák és az ipartestületek hathatós közreműködését sem a szükségletmegállapításnál, sem az pedig az igazságos és arányos szétosztásnál. Nélkülözhetetlen az anyagellátás munkájának helyes decentralizálása, mert lehetetlen állapot, amire sajnos példa volt, hogy egy messze fekvő vidéki városból de-putáció instanciázzon a fővárosban és 80 cipészmester részére hosszas siránkozás után összesen 30 kg bőrt szerezzen. Az ily deputáció költsége , nemcsak minden hasznot felemészt, hanem az iparosokat veszteségbe, sőt az árdrágítás veszélyébe dönti. Mivel a kereskedelmi és iparkamarák képviseletet nyertek az anyagellátási bizottságokban, véleményünk szerint a kamaráknak igen sürgős feladata, hogy egységes irányelvek szerint megállapítsák az ipartestületek útjána kézművesiparosoknak nyersanyagigényeit. Szakmánként más és más a helyzet, más az arány a befektetett nyersanyag és munka között. Nem szabad, hogy az anyaghiány a kézművesipari alkalmazottak elbocsátásához vezessen, ami a jövő iparosgenerációt veszélyezteti s hogy akkor, amikor kereslet és munkaalkalom van, a munkanélküliség szociális veszélye fenyegesse kézművesiparunkat és a termelés folytonosságát megakassza. Iparügyi miniszterünk kijelentette, hogy „ebben az országban nem szabad a kézművesipari műhelyeknek színté- s telniök s nem szabad a műhelyekben dolgozó segédek kezéből sem kiesni a szerszámnak, mert a munkalehetőség adja az életet“. Biztosítani kell az igazságos arányt a gyáripar és a kézművesipar szükségletének kielégítésénél. Hogy mily fontos probléma ez egész gazdasági életünk szempontjából, csak példaként említem, hogy a hivatalos kisipari üzemi statisztika adatai szerint ruházati kisiparunk évi termelési értéke meghaladta a 160 millió pengőt, az élelmiszeriparban a 182 millió pengőt, a faiparban 48, a vas- és fémkisiparban a 47 millió pengőt, stb. Az anyagellátás problémájával kapcsolatban a megoldandó nehéz feladatok egész sora áll előttünk. A kiutalások és anyagellátás helyes és nélkülözhetetlen decentralizációja annál nehezebb, mert nélkülözzük a kézművesipar gazdasági szervezett-ségét, elsősorban a külföldön jól működő beszerzési szövetkezeteket. Kapcsolatos, de külön nehéz probléma az árkérdés, a lerögzített áraknak a dráguláshoz, beszerzési árakhoz mért emelésének biztosítása, a fogyasztókra való áthárítás lehetővé tétele. A reálisan kalkuláló iparosnak harcolnia kell az árrombolókkal szemben, ugyanakkor kötelessége szembehelyezkedni az iparosbecsület védelmében az árdrágítókkal és spekulánsokkal, akiket nemcsakaz állam kemény büntetése ér, hanem az egész magyar társadalom megvetése is sújt. A harmadik csoportja az anyagellátással kapcsolatos problémáknak az áttérés ott, ahol csak lehet külföldi eredetű anyagokkal való dolgozásról oly hazai anyagokra, amelyek pótolhatják az eddig külföldről beszerzett nyersanyagokat és fél- gyártmányokat. E téren a németek igen nagy eredményeket értek el és remélhető, hogy ipari szakoktatásunk s az ipari továbbképzés terén magas színvonalos szakiskoláink, technológiai intézetünk, valamint a fogyasztók körében szükséges propaganda és felvilágosítás útján itt is komoly eredmények várhatók. A „magyar áru“ propagandájához meg kell szerveznünk a magyar nyersanyag propagandáját és ezen a téren a megrendelővel közvetlen érintkezésben álló iparos és kereskedő megbecsülhetetlen szolgálatot teljesíthet a hazai ipari termelés és ezzel az egész magyar közgazdaság érdekében. A mai európai gazdasági háborúban a nemzet gazdasági önvédelmének nehéz harcát vívjuk, amelyben a magyar társadalom minden tagjának, legyen az gazda, iparos, kereskedő, fizikai, vagy szellemi munkás, a nemzeti összetartás jegyében, a magyar sorsközösség öntudatában kell összefogniuk a reánk háruló rendkívüli gazdaságpolitikai feladatok eredményes megoldása érdekében. EPARTESTÜLETEK LAPJA 1940 január 6. Mit tehetünk a versenyüzem ellen? A fennálló törvényes rendelkezések értelmében nincs mód arra, hogy bármelyik fodrászmestert is megakadályozzanak abban, hogy más fodrászüzletének közelében fióküzletet létesítsen. Egyetlen lehetőség erre az, ha az érdekeiben károsan érintett iparos jobb munkateljesítményével a vevőközönséget magának biztosítani tudja s így a kereskedelmi versenyben szinte arra kényszeríti versenytársát, hogy onnan üzletével eltávozzék. Természetesen ezen üzleti versenynek az üzleti tisztesség keretein belül kell maradnia. Mindenféle árrombolás, üzleti hírnévrontás szigorúan tilos. ÁREMELKEDÉS A TEXTIL- ÉS GUMIÁRUKBAN Az álkormánybiztos megengedte, hogy a valódi selyemből készült textiláruk előállításával foglalkozó iparvállalatok eladási áraikat felemelhessék. Az engedély alapján a gyárak csak a selyemfonal áremelkedését vehetik számításba. A műselyemfonal behozatalával foglalkozó kereskedők a külföldről behozott és változatlan formában továbbadott műselyemfonalak rögzített árait a beszerzési költségtöbbletnek megfelelően felemelhetik. Az ilyen fonalakat felhasználó üzemek gyártmányaik eladási árát a műselyemfonal drágulásának megfelelően módosíthatják. Az engedélyezett emelés mértéke a szöveteknél 4, a kötöttáruknál 5, a harisnyaféléknél 2°/6 a gyári eladási árak után számítva. A fogyasztói árakban az engedélyezett áremelés csak néhány filléres emelkedést jelent. Az árkormánybiztos a külföldi nyersanyag árában bekövetkezett jelentős drágulás figyelembevételével hozzájárult ahhoz, hogy a gumiárak előállításával foglalkozó iparvállalatok áraikat az 1939 augusztus 26-án fennállott árakhoz képest emeljék. Az áremelés az autópneumatikoknál 12,5%-ot, a kerékpárpneumatikoknál 13%-ot, a tömör gumiabroncsoknál 8%-ot, a műszaki gumiáruknál 13%-ot, a munkacsizmáknál páronként 1.80—1.20 pengőt tehet ki. Változatlan marad a hó- és sárcipőknek az eddigi ára.