Iparügyek, 1891 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-15 / 1. szám
A HAZAI IPARTESTÜLETEK KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetési dij: félévre 2 frt, egész évre 4 frt. Megjelenik minden hó 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Reáltanoda-utcza 1 5. L---------gig—B______________________- ——— ---------- Tartalom. Szövetkezzetek! —- Öt felterjesztés. (A hazai ipartestületek közp. bizottságának feliratai a kereskedelemügyi és honvédelmi miniszterekhez a honvédfelszerelési szállitások tárgyában. A budapesti keresk. és iparkamara felterjesztése ugyane tárgyban. Felirat a miniszterelnökhöz.) — Süritett lég vagy villamos erőátvitel? — A hazai textilipar. — Az iparstatisztika szervezése. — Angol munkás vezérek. — Véleményadások. [180. a) Áttérés másik képesítéshez kötött iparra, b) Vásár-kirakodási sorrend. 181. Takácsok ipartestületi tagsága. 182. A társulat körében fogyasztott bor utáni illetékek. 183. Iparosokra kivetett egyházi adó. 184. a) Képesített iparosnak más törvényhatósági területre való átköltözése esetén uj iparigazolvány váltásának módozatai, b) Iparjogositvány könyvárusi kisüzletre.] — Ipartestületi Értesítő. («Honvédségi bőrneműszállító-társaság«. Ipartestületi küldöttség a miniszterelnöknél. Tagdíj hátralék miatt a testületi tagok szavazati joga alapszabályilag nem korlátozható. Magyar munkakönyvek Szerbiában igazolványul nem szolgálnak. Nyersanyag-és raktárszövetkezet alakítása Szegeden és Zomborban. Két levél a szerkesztőhöz. Bőrmegmunkáló gépek átengedése ipartestületeknek. Körlevél az iparosifjusági egyletekhez. — Iparügyi Krónika. (Az utazó ügynökök üzletköre és az 50.§. Az 1889. évi párisi kiállításon kitüntetett magyar kiállítók. A technológiai iparmuzeum működési programmja. Vegyes bélés külföldi közlemények.] Szabadalm. újabb magyar találmányok (XVII). — Magyar kir. államvasutak. — Illusztráczió: A párisi világkiállítás díszoklevele. SZÖVETKEZZETEK! Tizennyolcz város iparosai szövetkeztek, költekeztek, fáradoztak — és megbuktak. A jó ég tudja hányadszor Az érdekelt közép- és kisiparosoknak a hadfelszerelési munka terén legjártasabb részéből alakult szállítószövetkezet mellőztetése ezúttal a szokottnál nagyobb elkedvetlenedést szült, mely azonban — s ezt ki kell emelnünk — éppen nem a nagyrészt téves információkon alapuló hírlapi közleményekben jut kifejezésre. A napi sajtónak nemcsak joga, de kötelessége is az ily dolgokról tudomást venni, és ha magát a mellőztetés tényét a kormánykörök eljárásának olyatén megbirálására használja fel, melybe a pártpolitika erőben belejátszik: ez az ő dolga és ehhez sem a mellőzött szövetkezetnek, sem az iparos közvéleménynek nincs köze A mi feladatunk ehteljes tárgyilagossággal s ugyszólvi vítaszerűen a tényállást tisztázni és ad .a tanulságokat levonni. Tehetjük pecure ezt, mint a lateinerek mondani szokták, sine ira et studio annál inkább, mivel mindaz, amit a kormány újabban a hazai iparérdekek felkarolása körül — és különösen a kisipar támogatása érdekében — tesz és tervez, általánosságban igényt tarthat az iparosság bizalmára és elismerésére. Az őszinte szó erről a részről tehát nem „oppozíczió“, valamint nem az az „érdek“, amelyre való példázgatás a sorok közt nagy szerepet játszik a sűrűn megjelenő u. n. félhivatalos communiquékben. Mindenekelőtt végezzünk ez utóbbi példázgatásokkal, melyek egyszerű ráfogásoknak is beillenek. Ha a kisiparosok országos jellegű vállalkozó-szövetkezetben egyesülnek és ügyük képviselésével a központban ideiglenesen oly férfiakat bíznak meg, akik a vállalkozásnál üzletileg egyátalán érdekelve nincsenek, akik azonban szerződések és szabályzatok kidolgozásánál és a kormánynyal s hatóságokkal való érintkezés közvetítésére nézve bizalmi állásukból kifolyólag fáradozásukat, úgy mint az iparérdekek egyéb terén, e téren is az ő ügyüknek szentelik , — a lappangó anyagi érdekeltséget ily szereplésnél emlegetni nagyon illegális és lovagiatlan dolog, még ha magasrangú személyiségek nyúlnak is az önvédekezés e fegyveréhez. Hát épp a kisiparosok , a vidéki csizmadiák és szíjgyártók azok, akiknek vállalkozásánál jövedelmezőállásokra“ lehet a központban aspirálni ? Vagy pedig az orsz. iparegyesület és a kamarák vezérférfiai közül találkozott valaha egy is, aki jutalmazási igény mellett tett volna szolgálatokat az iparosságnak s egyidejűleg a kormánynak? Mi erre a térre nem követjük az ügyes és logikai fogalmazásban különben sem jeleskedő fél- vagy egész hivatalos communiquéket, pedig elhihetik, hogy ha minden előzmény után is a háborút és nem a békét akarnánk, azon választékos adatok nyomán, miket a szállítási misztériumokba teljesen beavatott „kisiparosok” maguk szolgáltatnak, igen érdekes dolgokkal lehetne előállani. Tartsuk magunkat a kérdés velejéhez menten minden sallangtól és rekriminácziótól. Két enquéte tartatott a honvédelmi minisztériumban (1888-ban a miniszter, tavaly az államtitkár elnöklete alatt) azon módozatok megbeszélése végett, melyek mellett kisiparosokból álló szövetkezetre, mint fővállalkozóra, lennének a bőrnemű - szállítások ruházhatók. Később ugyane czélból folytak a két minisztérium közt a tárgyalások és a kereskedelmi miniszter megküldte a kamarának és az orsz. iparegyesületnek az új pályázati feltételek tervezetét, ismét a végből, hogy a fennti célra való tekintettel véleményt mondjanak. Mind e tárgyalások és véleményes jelentések eredményének tekinthető tehát a november havi pályázati hirdetmény, melynek 2. pontja szóról-szóra így hangzik: Ajánlatok csak a magyar korona országai területén letelepedett s ezen iparággal foglalkozó vállalkozótól, vagy több hazai iparosból alakult szövetkezetek központi képviselőitől fogadtatnak el, s azok, valamint a szövetkezet tagjai szállító képességüket és megbízhatóságukat iparhatósági bizonyítványnyal igazolni tartoznak. A 8. pont szövege a következő: Egyenlő feltételek mellett a pusztán vállalkozó pályázó felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, melynek tagjai mind az anyag-előállítással, mind az elkészítéssel, vagy legalább ezek egyikével maguk foglalkoznak. A honvédelmi miniszter az egyes ajánlatok feletti elhatározását az ajánlati árakra való tekintet nélkül magának tartja fenn. A pályázati feltételek 7. §-a pedig ezeket mondja: Amennyiben iparosokból alakítandó szövetkezet vállalkoznék, annak megengedtetik a szállítmányi czikkeket az iparosoknál, ezeknek saját anyagából is készíttetni, de a szövetkezet képviselete annak minden, irányú minőségéért és mintaszerűségéért felelős. Mindez a napnál is világosabban azt bizonyítja, hogy a szakmabeli iparosok és az ő szószólóik nem ugrottak bele alapos megfontolás nélkül és a kormány intenciója ellenére oly vállalatba, amelylyel járó kockázatok felülmúlják a kellő alapon álló és kellő értelmi és anyagi eszközökre támaszkodó szövetkezés erejét. Mert hát a két dolog közül csak egy állhat meg. Vagy már elvben sem tartatott az iparos szövetkezés alkalmasnak a szóban lévő hadfelszerelési szállításokra, az elengedhetetlen harczképességi követelmények szempontjából, és akkor nem kellett volna a pályázatot a fennti alapon kiírni. Vagy pedig honvédelmi kormányunk eleve jól megfontolta azokat a feltételeket, melyek mellett igenis szövetkezeti alapon is lehetséges a kellő hadászati biztosítékokat nyújtani, és akkor érthetetlenek azok az ellenvetések, melyek az országos iparegyesület védnöksége alatt létesült szövetkezet mellé-