Iparügyek, 1892 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1892-01-15 / 1. szám
a lások vannak folyamatban oly rendszabályok iránt, melyek valahára a jogosult panaszok megszüntetését eredményezzék a rabok ipari foglalkoztatásának oly rendszere által, mely a börtönügyi követelményeknek megfeleljen, de egyszersmind a legitim iparűzésnek is hatályos védelmet nyújtson. E mellett azonban újból is felhívjuk az ipartestületi t. elöljáróságokat, hogy az oly sokszor hangoztatott „konkrét esetekének akár hozzánk, akár az illetékes kamarához való bejelentésével fel ne hagyjanak. IX. A terjedelmes leirat, melyet a kereskedelemügyi miniszter úr a törvényrevízió kérdésében hozzánk intézett, csak részben fogja az e kérdés körül legfőképen összpontosult várakozásokat kielégíteni. Az. elöljáróságok bizonyára teljes higgadtsággal fogják fontolóra venni a nevezetes aktában tüzetesen kifejtett érveket, melyek abban kulminálnak, hogy a miniszter úr jelenleg nem tartja ugyan időszerűnek a törvény alapelveinek megváltoztatását, azonban kész rendeleti úton a különben is leginkább a végrehajtás hiányossága folytán felmerülő konkrét sérelmeket orvosolni. E végből tényleg már eddig a következő rendeletek bocsáttattak ki, u. m.: 1) a végeladások engedélyezése és ellenőrzése tárgyában; 2) a képesítési igazolás körüli eljárás tárgyában; 3) a képesítésnek némely kézműiparágra való kiterjesztése tárgyában ; 4) az ipartestületek hatáskörének több szomszédos községre való kiterjesztése tárgyában. Mind e körrendeleteket van szerencsénk a mellékleten hiteles szövegük szerint közölni. Nem érezzük magunkat hivatva azokat, amik a miniszteri leiratban pontonként kifejtetnek, ez alkalomból kommentárral kísérni, de igenis konstatálnunk kell azt a tényt, hogy a miniszter úr egyetlen általunk konkrét alakban szőnyegre hozott részletet sem tart csekélynek arra, hogy érdemlegesen ne nyilatkozzék és a kétségbe vonhatatlan legjobb intencziókkal fel ne világosítson az iránt, hogy mely indokokból kész figyelembe venni avagy nem veheti figyelembe az egyes javaslatokat vagy sérelmeket. Azt hiszszük, a testületi hatáskörnek az illetékes hatóságok részéről való kellő respektálása s általában az ipartestületi működésnek megfelelőbb támogatása nagyobb részt ellensúlyozhatja azokat a bajokat, melyek a törvényrevízió szorgalmazásának legfőbb indokául szolgáltak. Épp azért az alálírt központi bizottság nemvulasztandja el, hogy felterjesztésileg oly rendelet kibocsátását kérelmezze, mely nyomatékosan utasítsa az első és másodfokú iparhatóságokat, hogy ismerjék kötelességüknek az ipartestületeket, mint átruházott hatáskörben szintén hatósági jogokat gyakorló intézményt, az ipari adminisztráció fontos közegei gyanánt támogatni és azoknak előterjesztéseit nem ritkán célzatos huzavona helyett gyorsan és erélyesen elintézni. Fontos elvi határozat jellegével bír a 66,446. sz. miniszteri rendeletben foglalt ama kijelentés, mely szerint „a 48. §. csakis segédmunkások tartásáról szól s ekképen megengedi azon magyarázatot, miszerint a tanoncztartási jog a mellékesen bevont iparágra nem terjed ki.“ Végül nem vélünk indiskrécziót elkövetni, ha felemlítjük, miszerint a kereskedelemügyi miniszter úr az ipartanács egyik ülésében oda nyilatkozott, hogy szándékában van az ipartestületi intézményre vonatkozólag alkalmas időben törvénynovellát előkészíteni, mely egyfelől az ipartestületek megalakítását bizonyos előfeltételek mellett kötelezővé fogja tenni, másfelől pedig hatályosabbá teendi a testületek átruházott hatósági agendáit és ellenőrző adminisztratív jogkörét, ama megszorítás megszüntetése mellett, mely szerint az ipartestületi kötelékbe eddig csupán képesítéshez kötött mesterségek űzői vonhatók be kötelezőleg. Ez utóbbi intézkedés hivatva lesz ama válaszfalakat megszüntetni, melyeket a mostani törvény minden elfogadható indok nélkül azonos termelési és társadalmi viszonyok közt élő iparos és iparos közt emel. — * Kiegészítendőnek véltük a felsorolt leiratokat és rendeleteket tartalmazó füzetet az újonnan szervezendő ipartestületi betegsegélyzőpénztárak alapszabály-mintájával. Alig szükséges hangsúlyoznunk ama kiválóan fontos érdekeket, melyek az ipartestületeknek szorgos feladatává teszik a kötelékükbe tartozó segédszemélyzetnek oly irányú tömörítését, mely által a munkaadókkal való természetszerű kontaktus e téren is mennél szorosabbá válhassék. Midőn az 1891 : XIV. t.-cz. nem statuál semmiféle megszorítást arra nézve, hogy a kézműipari segédszemélyzet a 28. §-ban felsorolt különféle kategóriájú betegsegélyzőpénztárak bármelyikéhez csatlakozhassék, egyedül az ipartestületi pénztár megalakítása által lehet elejét venni ama visszásságnak, hogy a munkaadó hétről-hétre több pénztárhoz — elsősorban a kerületi vagy valamely magánegyesülés útján létesített betegsegélyzőpénztárhoz - legyen kénytelen a kötelező járulékokat befizetni. Amennyiben a törvény a pénztár igazgatása közül a segédeknek a kétharmad többséget minden körülmények közt biztosítja, részükről semmi ok sincs a bizonyos oldalról máris szított idegenkedésre. Ellenben ama rendelkezés, hogy az ipartestületi pénztár elnöke csak az ipartestület elnöke lehet, oly kapcsot létesít, mely által csakis a jól felfogott kölcsönös érdekek juthatnak érvényre. Az 1891: XIV. t.-cz. 63. §-a kimondja, hogy: „azon ipartestület, melynek tagjainál összesen kétszáznál több segédmunkás (segéd és tanoncz) foglalkoztatva van, ipartestületi betegsegélyzőpénztárt alakíthat.“ E világos rendelkezés értelmében tehát kizárólag az ipartestület elöljárósága vagy közgyűlése jogosult a pénztár létesítésének elhatározására. De mivel viszont a 65. §. azt statuálja, hogy a pénztár első alapszabályait az ipartestület békéltető bizottsága az összes segédekkel, illetve megbízottakkal együttesen állapítja meg, a budapesti ipartestületek képviselői e hó 11-én az országos iparegyesületben tartott gyűlésükben azt az értelmezést fogadták el irányadóul, hogy az alapszabályokat ugyan a békéltető bizottság mester- és segédtagjai együttes ülésben állapítják meg, azonban az iparhatósági biztos a segédek rendes választó közgyűlésén az ekként megállapított tervezetet bemutatván, amennyiben az változatlanul el nem fogadtatnék, a netáni észrevételek jegyzőkönyvi kivonat alakjában a testület által az alapszabálytervezettel együtt felterjesztetnek a kereskedelmi miniszterhez. Figyelmeztetjük még az ipartestületeket az alapszabály-minta 9. §-ának — úgy látszik tolihibán alapuló — téves szerkezetére, mert annak sem törvényes alapja, sem rácziója nincs, hogy a biztosításra kötelezettek járuléka az ipartestületi pénztáraknál a kerületi pénztár tagjai részére külön megállapítandó átlagos napibér összege után vettessék ki. Épp azért egyedül czélravezető az, hogy mindegyik ipartestület saját viszonyaihoz mértten alapszabályilag határozza meg a tagdíj alapjául szolgáló átlagos napibért. Ha példa két százalékos kulcsra való tekintettel a felnőtt munkások átlagos hetibére 6 írtban, a 18 éven aluli segédeké, női munkásoké és tanonczoké pedig egységesen 3 írtban állapíttatik meg, a heti járulékok az első kategóriában (hárommal osztható) 12 krt, az utóbbiban pedig 6 krt fognak kitenni, mely járulékok kétharmada a segédszemélyzetet, egyharmada pedig a munkaadót illeti. Egészen az iparosság házi ügyét képezi az aradi kongresszus által egyhangúlag elfogadott ama testületi indítvány, mely szerint „tekintettel arra, hogy ipari állapotaink javulásának egyik lényeges kellékéül tekinti az iparosságnak a nemzet gyűlésében való arányosabb és nagyobbszámú képviseltetését, úgy e gyűlésből kifolyólag, mint a legközelebb megejtendő országgyűlési képviselőválasztások mozgalmait megelőzőleg felhívást intéz az ország összes iparosaihoz oly czélból, hogy — kellő időben szervezkedve — társadalmi úton mindent elkövessenek, miszerint érdemes iparosok és iparbarátok megválasztása által a kézműipar érdekei hivatott szószólókat és tanácsadókat nyerjenek.* Be kell érnünk azzal, hogy a nagygyűlés ez enuncziáczióját egyszerűen a t. elnökség emlékezetébe hozzuk, feleslegesnek tartván az arra való utalást, miszerint az ipartestületek, mint ilyenek, politikai jellegű mozgalmak tényezői nem lehetnek. Ott azonban, ahol alkalom és tér nyílik az iparos érdekek hatályosabb alkotmányos érvényesítésére, bizonyára meg fog találtatni a legczélszerűbb és egyszersmind leglegálisabb mód az iparosság által állandóan hangoztatott, de mindeddig csupán a jámbor óhajok sorába tartozott eszme megvalósitásának első megkísérlésére. Budapesten, 1891. deczember hó 20-án. Hazafiui tisztelettel a központi bizottság nevében: Gelléri Mór, Báth Károly, jegyző, elnök. IPARÜGYEK, 1892. január 15. AZ IPARFEJLESZTÉSI AKCZIÓ. A kereskedelmi miniszternek 1890. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentéséből. Az 1890. év folyamán iparunk fokozatosan fejlődött és minden téren konstatálható némi haladás. — Az iparfejlesztés tekintetében általam kitűzött és múlt évi jelentésemben már ismertetett irány tervszerű és céltudatos követése egészben helyesnek bizonyult, az ország legnagyobb részében többé-kevésbbé élénken foglalkoznak gyakorlati ipari kérdésekkel, a bizalom ipari alkotások iránt észrevehetőleg növekedik, ami egyik kiváló biztosítéka a fokozatos haladásnak, melynek eredményeként elvégre mégis csak elérhetni ama kitűzött czélt, hogy hazánk nyerstermelésének ipari feldolgozása legalább túlnyomó részben itthon az országban fog megtörténni s ily módon azon tekintélyes összegek nagyobb része, melylyel különféle ipari termékekért évről-évre a külföldnek adózunk, az országban fog maradni. Az iparfejlesztés terén felmerülő teendők óriási halmaza s a gyakorlati irány állandó megóvása, illetőleg a szükséges szorosabb kapocs kormány és érdekeltség között; az ipari alkotásokhoz szükséges tőke és anyagi támogatás könnyebb megszerzése és nyújthatása; végül a kereskedelemnek szorosabb kapcsolatba hozatala az ipari érdekekkel; indítottak arra, hogy állandó érintkezést keressek e téren a gyakorlati életben működő egyénekkel, hogy módokról gondoskodjam, melyek anyagilag megkönnyítik az állam, illetőleg kormány feladatát és működését és végül, hogy elég erős közvetítő kereskedelem hiányában oly kereskedelmi vállalat létesíttessék, melyre a hazai ipari termelés különösen kivitel tekintetében bizton támaszkodhassék. A gyakorlati téren működő szakkörök bevonásával szerveztem az országos ipartanácsot, melynek rendeltetése és feladata, hogy a kereskedelemügyi miniszter , által hozzá utalt ipari ügyekben és kérdésekben véleményt mondjon, illetve javaslat •tokat tegyen.Az eddigi tapasztalatok azon véleményre jogosítanak, hogy az ipartanács