Iparvédelem, 1913 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1913-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam. 1913. jan. 1, 1. szám. IPARVÉDELEM A „MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA 1913. üstökösök járása, népeknek pusztulása,tart­ja a népmondás. A 13-as számot sokan szeren­csétlenségek forrásává avatták. Üstökösök jár­tak nem régen a csillagos égbolton ; a kishitűek­­ben félelmet, az erős lelkűekben gyönyörű égi tüneménynek varázsérzetét keltették fel. Hábo­rút, dögvészt, nyomorúságot és ínséget jósolt a balgahitű nép a ritka égi tüneményekből — és a véletlen, noha jó későn, nekik adott igazat. Ezrével hullott a nép a Balkánon a gyilkos fegy­ver alatt és a kolera pusztító részétől. Ha a 13-as szám is beválnék rossz hírével, ugyan hová lenne a magyar haza, amely a szenvedések egész láncolatát elviselni volt kénytelen élannyira, hogy csak a nyomorúság, ínség, küzdelem és bizonytalanságnak legválogatottabb, de leg­súlyosabb fajtái között választhatott. Mit hoz a jövendő, azt a mindenségek Ura tudná előre megmondani, de a balhit, a félelem maga elegendő arra, hogy beteljesedjék a kis­­hitűeknek baljóslata. Hitünk a szebb jövő iránt adjon mindenkor erőt, hogy a legsúlyosabb akadályokon átgázolhassunk. Lehet-e még rosz­­szabb a nemzet sorsa a jövőben, mint amilyen vigasztalan a jelene ? Sem a háború, sem a nyo­morúság nem sokat változtat gazdasági viszo­nyainkon, amelyek immáron a tönk szélére vit­ték a nemzetet. Az elmúlt esztendőt olyan biz­tató reményekkel fogadtuk születése napján. Mennyi reménység pusztult el, lett lenge füstté egy esztendő alatt ? Hittük, hogy a jobb jövő­nek hajnalát hozta az elmúlt év és most miha­marább kimúlását vártuk, mert annyi keserű­séget, annyi csalódást, akkora nyomorúságot még alig hagyott maga után esztendő, mint az 1912-es. Jöhetnek üstökösök rajával, lehetne 13-as az esztendőnek minden száma, rosszabb nem lehet, mint volt. Ezért bízunk az új esztendőben, amely sem háborút, sem nagyobb nyomorú­ságot nem rejthet magában. Reményünk a nemzet szunnyadó erényeiben központosul. Ha elmúlt az a végtelen fásultság, amely reá­nehezedik álomként mindenkire, akkor új élet fakad a pihent lelkekből. Ha a rettegés és a kap­zsiság eltömte az anyagi forrásokat, az általá­nos béke és a bizalom újból megnyitja azokat. Kellett a nyomor, hogy megbecsüljük jobban a jólétet; kellett a háború veszedelme, hogy jobban megbecsüljük a béke áldását; az édes csak úgy jó, ha előbb a keserűt megizlettük. A rossz esztendő után a jobb, mégha 13-as is, szívesen látott vendég lesz. Bízzunk a magunk erejében, becsüljük meg magunkat és honfi testvéreinket és megsegít a sors is küzdelmes életünkben. Jó reménnyel köszöntjük hát az új évet, re­ménységgel, amely ha beválik, a legboldogabb nemzet lesz a magyar. Adjon az új esztendőben az ég erőt a gyöngének, bátorságot a gyáván félrevonulóknak; legyen békesség és testvé­ries összetartás, hogy az ií1 esztendőben meg­birkózhassunk mindazokkal az akadályokkal, amelyek miatt annyira hanyatlott minden eb­ben a szerencsétlen országban. A Magyar Védő Egyesületnek fáradhatatlan harcosai a legforróbb kívánságokkal üdvözlik munkálkodó testvéreiket, akiknek sorából talán néhány gyáva lélek kilépett, de akik ez ideig küzdöttek, folytatják a harcot, látván győzel­meiknek gyümölcseit érni. Hozzon bár az újév tízannyi munkát a Védőkre, majd csak elbírják. A bátorítást, a küzdelemhez való erőt és kitar­tást egyetlen forrásból : a testvéreknek, tagok­nak biztatásából merítjük. Legyen azért az új év minden magyar Védőnek, minden igaz lélek­nek, erőshitűnek és gyengének is egyaránt bol­dog és szerencsés. Adj, Uram, boldogságot mindazoknak, akik lobogónk alatt küzdenek a nemzet gazdasági felvirágoztatásáért az új évben is. PALACKKUPAKOKAT elsör^^n^WvUelben BUDAPEST, IX., Tinódy­ utca 3. kupakok finom italok számára. -- Különlegesség: Legdíszesebb kiállítású palack- Tessék 150. számú árjegyzékünket kérni. A hazáért semmi áldozat sem sok!

Next