Iparvédelem, 1915 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1915-03-01 / 1. szám

IPARVÉDELEM 1915. — 1.sz. A másodsorban, ahogyan katonai munkálatokra minden épkézláb lélek kirendelhető, úgy a köz­ségek összes lakosai (megfelelő korú gyermekek is) Boroztassanak be bandákba (így nevezik a csoportokat falun), amelyek nap-nap után ki­járnak addig a be nem vetett területekre, amíg azokon be nem fejezték a teljes munkálatokat. Láttam régebben több helyütt, hogy az erdők­ben a szegény nép ingyen használhatta fel a tisz­tásokat krumpli termelésre. Meg kell rendeleti­leg parancsolni, hogy minden erdőbirtokos vagy maga ültesse be erdejét burgonyával, vagy ilyen célra díjtalanul engedje át az erdőket a szegény nép számára. A háború kivételes állapot, ez ki­vételes törvényeket és rendelkezéseket is köve­tel, amelyeket vasszigorral, ha máskép nem megy, a börtönözés segítségével kell végrehaj­tani. A magánérdek és a magán­vagyon fogal­mának helyébe a közérdek és közvagyon fogal­mának kell lépnie, ha az országot meg akarjuk tartani, ha népünket és győzelmes hadsere­günket az éhhaláltól akarjuk megmenteni. Szűnjék meg minden udvaron a virágos kert, oda burgonyát és kukoricát ültessünk, mert ha csak egy véka kukorica, meg annyi burgonyát ad a virágos kert. Istennek is tetsző dolgot miveltünk, mégha oltárainknak szántuk volna is a virágcsokrokat. Gyermekeinket szorítsuk a munkára, ők öntözzék, kapálják a kertek veté­seit. Minden falusi ház maga termelje zöldség­féléit, elég gyermek szaladgál tétlenül a fal­vakban. Munkára és mindenkor­­munkára gon­doljunk. Még a serdülő kis­gyermek is a háború­ban küzdő apuka számára öntözgesse a kertek veteményeit. Csak így lesz, én édes népem, a jövő esztendő ínség nélkül való. A tanító az iskolában vezessen naplót min­den iskolás gyermekéről, várjon milyen kerti munkát végzett nap-nap után otthon a tanuló? Serkentse, buzdítsa a tanuló gyermekeket az intenzív kerti termesztésre és kérje számon min­dennap tanításának eredményét. Inkább keve­sebbszer abc­ét, mert azt egy évvel később is le­het megtanulni, de éhezni egy évig még sem lehet. A lelkész minden vasárnapon úgy a prédiká­ció alkalmával, valamint híveinek összejövete­lekor buzdítsa, oktassa a népet a többterme­­lésre és értesse meg velük azt, hogy saját véreik, harcoló véreik számára biztosítsák a mindennapi kenyeret ők, akik itthon élvezhették az életet. Az asszonynép, tudjuk, kevésbbé szokott a szántás-vetés és egyéb nehéz mezei munkában részt venni. Most rajtuk a sor. A legkényesebbje,, legcifrábbja, legmódosabbja ne szégyelje magát, ha kezét feltöri a kapanyél, az ekeszarvú, rózsás ábrázatát pedig a föld pora lepi el. Vegyenek példát a szerb, bolgár asszonyoktól. A férfiak a háborúban küzdöttek, az asszonyok és gyer­mekek a földeket mívelték. Mire vége volt a Balkán háborúnak, betakarították az asszo­nyok és gyermekek a föld áldásait. A magyar asszony, a magyar leány és gyermek nem tudná úgy szeretni hazáját és az érettük küzdő véreit? Én azt hiszem, még jobban. Csak legyen gondja minden értelmes embernek, hogy tudja lelkére kötni az itthon élőknek, miszerint a győzelmes háború után csak akkor leszünk győzők, ha le­győzzük a földek mívelésével a kínálkozó éh­ínséget és győzelmesen hazakerülő vitézeink­nek finom, fehér kalácsot nyújthatunk az új termésű gabonának lisztjéből. Ámde a kerti mívelésnek is meg legyen a rendje, mert a lényeg az, hogy korán érő ter­­mesztményekhez jussunk legelőbb. A saláta, hó­napos retek, paréj (spenót), uborka, kalarádér tök, kelkáposzta, sárgarépa, paradicsom, korai burgonya, borsó és bab és legvégül a fejes ká­poszta közel ilyen sorrendben érnek meg. Ku­koricát a kerítés, sövény mentén, mesgyék ha­tárán ültessünk. Szóval az udvarunkon csak annyi meg nem mívelt helyet hagyunk, ameny­­nyit a legszűkösebb út elfoglal. A birodalmi németek már jártak jó példával elől. A német asszony jól ismeri kötelességeit a haza iránt, ahol a férfi kéz elapadt, ott a gyenge­női kezek vették át a munkát és a serdülő gyer­mekek. Az elfoglalt területeken is felszántottak minden rögöt, hogy itt is, ahol dúló csaták foly­tak még nem régen, az Istennek áldása nyújt­hasson életet az éhezőknek. Minden szegénységünk dacára még most is pazarolunk. Szokjunk hozzá a fukarságig foko­zott takarékoskodáshoz, mert ha egy-egy csa­lád naponta csak egy adaggal kevesebbet fo­gyaszt a megszokott mennyiségből, így 1­1 vi­téznek biztosította aznapi ebédjét. Csodálatos, hogy a városokban a szemét­ládákban vész el mindaz a hulladék, ami a konyhából és asztalunkról kerül. Nagyobb vá­rosokban minden ház udvarára állítson a ható­ság ételhulladék gyűjtőedényeket, amelyek bő­ségesen telnének meg baromfi-, sertéstenyész­tésre, avagy műtrágya készítésre alkalmas étel­ .Kurator­s művészi Tervezők: nevesebb magyar - , . „ szobrász- és építőm­űvészek. SirKO­ • Bpest, VIII., Köztemető­ út 4. kiállítás Telefonszám: József 21-60. Csak „Védő­jegy “-gyel ellátott honi árut vásároljunk!

Next