Iparvédelem, 1918 (14. évfolyam, 1-2. szám)
1918-07-01 / 1. szám
XIV. évfolyam. 1918. Julius! szám. IPARVÉDELEM A „MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA XVL közgyűlésünk. A háború vérzivatarában folyt le idei közgyűlésünk is Űrnapján, múlt bő 30-án, az Országos Iparegyesület tanácskozó termében. Negyedik már a hasonlók sorában. Egy év előtt azzal a biztató reménységgel hagytuk el e helyet, hogy e nap a csendes családi tűzhely derűs otthonából gyűjti már egybe a nemzeti munkának békés harcosait. Fájdalom, csalóka délibáb volt az egész . . . De ne csüggedjünk ! A nagy veszélyek nagy tettekre serkentenek. És a mi fajunkra jellemző és különösen fontos : egy táborba, közös munkára egyesítik a nemzet szine-javát, amelyet széthúzás és belviszály annyiszor gyengített már. Ennek a reményfakasztó tudatnak ereje tört ki Gaál Károly kir. tanácsosnak, a közgyűlés elnökének hozzáméltó megnyitójából, ez Dobreczki Sándor országgyűlési képviselő, ügyvezető alelnökünknek igazságos ügyünkbe vetett, szilárd bizakodástól áthatott beszámolójából, ez a felszólalók valamennyiének szavából. Komoly idők komoly munkára serkentenek. Ne csüggedjünk , dolgozzunk ! Glaus Károly elnöki megnyitója: Tisztelt Közgyűlés ! A múlt évi közgyűlésen alkalmam volt ugyan e helyről «Teendők a háború befejezése után» címen nagy vonásokban és tömören részletes adatok során előadni, hogy mit kellene tennünk gazdaságunk minden fontosabb ágában, hogy megbomlott és leromlott gazdasági életünkben az egyensúlyt és a normális állapotot megint helyreállítsuk. Engedjék meg, hogy ezt a témát ezúttal tisztán csak a kézművesipar szempontjából elemezzem. Magyarország iparának legtöbb ágában még mai nap is csak a kézművesipar dominál, sőt gazdasági életünkben a háziiparnak is van még mindig bizonyos vonatkozásokban nagy jelentősége, amennyiben széles néprétegekben mai nap is még fontos kereseti forrásul szolgál, némely ágában pedig a benne megnyilatkozó művészi ízlés folytán tekintélyes értékben kiviteli cikkeket produkál. Az utolsó népszámlálás alkalmával kitűnt, hogy Magyarországon összesen 483.426 önálló kézműves(kis)iparos van az országban, míg ezek szolgálatában álló segédszemélyzet 525.424 egyén. Mellékesen megjegyezzük, hogy e két szám egybevetéséből kitűnik, hogy kézmívesiparunk a szó szoros értelmében nagyjában még kisipari jellegű, amennyiben egy-egy önádó iparosra alig jut több egy-egy segédnél, vagyis a statisztika szerint a kézmívesiparosok zöme segéd nélkül dolgozik. Ismeretes az a körülmény, hogy a háború kitörése alkalmából minden épkézláb ember egyrészt kötelességből, másrészt lelkesedésből bevonult katonai szolgálatra. Az évek óta húzódó véres védelmi harcban a kézművesiparosok tekintélyes száma elesett, gazdátlan üzletük pedig a háború folyamán tönkrement, szerszáma és egyéb műhelyfölszerelése elkallódott a háborús gazdaság természete folytán, amely épenséggel nem kedvez a kézművesiparnak, illetőleg a kisebb, tőkében szegény gazdasági exisztenciáknak. Azonban tönkrement az otthonmaradt kézművesiparosoknak is nagy száma, annál is inkább, mert a magyar kézművesiparosok zömének még mindig hiányzanak azok az ismeretek és üzleti tulajdonságok, melyek őket a háború okozta és felszínre dobott speciális nehéz viszonyok között képessé tették volna arra, hogy boldoguljanak vagy mint gazdasági elemek akárcsak felszínen tartsák magukat. A megszűnt kézművesipari telepek száma tehát nagy. Hogy erről konkrét számot adjunk, arra a még hiányzó adatok folytán nem vagyunk képesek. Az eddig beérkezett adatok szerint 10%-ra teszik azoknak a kézműves-ipartelepeknek szán Palackkitpakokat, koronadugókat, acélplombákat kitűnő kivitelben gyárt az Egyesült Gép- és Fémárugyárak r. 1. ezelőtt Dr. Wagner és Társa egyesült gyárak r.1. Budapest, IX., Tinódy utca 3. szám. Tessék isodik számú árjegyzékünket kérni. Ébresszük fel mindenkiben a nemzeti érzést!