Iparvédelem, 1918 (14. évfolyam, 1-2. szám)

1918-07-01 / 1. szám

IPARVÉDELEM 1918.1. szá­ mát, amelyek tulajdonosuk harcbavonulása f­oly­­tán teljesen megszűnt. A beérkezett, de ter­mészetesen nagyon hiányos adatok alapján, csakis a háborúba vonult kézművesiparosokat alapul véve, 35—45.000 ilyen telep teljes re­konstrukcióra szorul. Ezek tulajdonosai közül kereken 13.000 a harctéren elesett. De nemcsak a háborúba vonult és az otthon maradt iparosok fölsegélyezéséről van mai nap szó, hanem általában a kézművesiparosok bajai­nak gyógyításáról is, mely utóbbi kérdés már több emberöltő óta folyvást kísért anélkül, hogy sikerült volna eddig a kérdéssel annyira komolyan foglalkozni, hogy azt a sikeres meg­oldás felé terelhessük. Azt vallja számos érdemes közgazdasági tudó­sunk, hogy a kisipar a nagy tőkével rendelkező gyáriparral nem képes helyét megállani. Ipari­lag fejlett államokban kialakult viszonyok pél­dája szerint sok igazság van ebben a nézetben. Nem áll ez azonban minden kézművesiparra és kivált nincs helye ennek az állításnak hazánk­ban, ahol a nagyipar még csak egyes vonatko­zásokban fejlett annyira, hogy a kézműves­ipar versenyképességére veszedelmes. Oly ipa­rokban, ahol a verseny külföldi importból szár­mazik, esetleg hatalmunkban áll a kézműves­ipart vámsorompókkal védelmezni. Számos iparban azonban a kézimunka nemes nyoma, az iparos egyén kezétől készítményein jelent­kező művészies ízlés nyomai kiváló védő­eszközök a gyáripar versenyével szemben. Közönségünk nagy része ízlésében még nem fejlődött annyira vissza, hogy ruháját a kon­­fekciós boltban szerezné be. Jobban szereti a testére szabott és a megrendelőtől irányított Ízlés szerint a kézművesiparosnál megrendelt ruhát. Miként segítsünk a harctérről hazatérő és itthon maradt tönkrement iparosok ba­jain, és miként a kézművesiparosokon álta­lában ? A hőn óhajtott béke beköszöntése alkalmá­val hazatérő iparos szétzüllött műhelyét eset­leg újra föl kell szerelni szerszámmal és némely esetben géppel. El kell azt látni a mai nap alig kapható nyersanyagokkal, ipara űzéséhez fel­tétlenül szükséges eszközökkel. Segítséget kell neki nyújtani aránylag olcsó hitellel és támogatni kell munkaalkalom, azaz megrendelések szerzésével, valamint az áru értékesítésével. A legnehezebb problémák egyike lesz a nyersanyag beszerzése közvetlenül a béke helyreállítása idején, de még évekig azután is. Nehéz lesz ez azért, mert az ember elsőrendű szükségletét alkotó iparcikkek készítéséhez­ való nyers- és segédanyagok árai a háborús viszo­nyok folytán kivétel nélkül nagyon felszöktek, néha 1000, sőt 2000 %-ára a békeáraknak. Ama nehézségek folytán, amelyek azok termelési viszonyaiban a háború után is még jó sokáig fenn fognak maradni, nincsen remény arra, hogy akárcsak az országban termelt anyagok is kellő mennyiségben és tűrhető áron beszerez­hetők legyenek. Erre­­annál kevesebb lesz a kilátás, mert hiszen a hadsereg fölszerelésének rekonstrukciójánál is ezek nagy tömegére lesz szükség. Még nehezebb lesz a helyzet a messze kül­földről behozandó idevágó anyagok fogyasz­tásnak megfelelő mennyiségének beszerzése és pedig ellenségeink gyűlölete, a valuta­viszonyok és a hajótér hiánya folytán. Azt emlegetik gyakran, majd a hadsereg le­szerelésénél, ott feleslegessé vált anyagokkal segíthetünk ezen a nehézségen is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy épen a hadseregnek is nagy szüksége lesz ilyen anya­gokra, legalább a legtöbbjére és kétkedve fogad­juk ezt az expedienst komoly segítségnek, mert úgy tudjuk, hogy a kérdéses anyagok, szerszámok, gépek stb. ritkán lesznek abban az állapotban, hogy azokat normális gyártmány készítésére sikeresen fölhasználhassuk. Bátran állíthatjuk, hogy néhány évig el fog tartani a háború befejezése után, míg az ipar általában versenyképessé válik, illetőleg míg a fogyasztótól megfizethető normális árú gyárt­mányhoz szükséges anyagot, szerszámot és gépet be tud szerezni. Az anyagbeszerzés ép úgy, a szerszám és kéz­műves- vagy kisipari gépbeszerzés terén az államhatalom esetleg a hitel- és szövetkezeti ügy kérdésével kapcsolatban tehetne sokat olyképen, hogy vagy az összes szövetkezeti ügyeket ellenőrző és részben adminisztráló középpont, mondjuk valami pénzintézetféle a felmerülő szükségleteket beszerzi és az iparo­soknak bizonyos feltételek mellett rendelkezé­sére bocsátaná. Itt azután kétféle megoldás volna lehetséges. Vagy az, hogy az iparos a szerszámot és a gépet feltételesen ingyen kapná, vagy azokat az anyaggal együtt bizonyos garan­ciák me­llett venné át. Kuratur - művészi Tervezők: nevesebb magyar , szobrász- és építőművészek. SirKO­ • Köztemető-út 4. kiállítás Telefonszám: József 21-60. diak ,,Védőjegy“-gyel ellátott honi árut vásároljunk!

Next