Jó Egészség, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
2. oldal. rendesen több tejet termel, mint amennyi a szoptatandó fiatalabb csecsemőnek szükséges, ezért hosszabb heteken át tejtestvérként szoptassa a saját csecsemőjét is, de mindig úgy, hogy az idegen csecsemő szopja ki a soványabb előtejet és a dajka saját gyermekének jusson a zsirdásabb utótej. A dajkatej, illetve női tej vizsgálatának nincs semmi gyakorlati jelentősége, a tej minősége és a csecsemő gyarapodása, illetve az emésztési zavarok között a legritkább esetekben van igazolható összefüggés és épp ezért czéltalanok a dajkaváltoztatások. A csecsemőszervezet emésztésének élettanán alapuló egyszerű diaetetikus szabályok betartása mellett az egészséges szervezetű csecsemő normálisan fejlődik; a születés után 1—3 napon belül 150—200 grammot fogy, ezen súlyveszteség 8—14 nap alatt kiegyenlítődik, azután az első negyedévben gyorsabban többet, később lassabban kevesebbet gyarapodik a csecsemő súlya, úgy hogy az első hat hónap végére megduplázódik, az év végén az eredeti testsúlynak 3-szorosává válik a születéskori testsúly.* A csecsemő testsúlyának növekedésével a hossznövekedés is lépést tart. Az első évnegyedben 9 cm-t, a másodikban 8 cm-t, a harmadik és negyedik évnegyedben együtt 3—5 cm-t tesz ki, úgy hogy 20 cm-rel hosszabb, 70—75 cm hosszú a normálisan fejlődött 1 éves csecsemő. A normális fejlődés méreteihez tartozik az is, hogy míg az első félévben a fej körfogata nagyobb a mellkasénál, a második félévben ez a különbség kiegyenlítődik és az év végével körülbelül egyenlő a két méret A csecsemő normális fejlődését, egészségességét a fejlődés ezen megmérhető adatain kívül jellegzik a testvázat borító lágyrészek (izomzat, zsírpárna, bőr) rugalmas tömöttsége, az izomzat erőteljessége, a bőr rózsás színe, simasága és nedvessége. Az egészséges csecsemő hasa rugalmasan elődomborodik a mellkas szintének magasságáig. Az egészséges csecsemő végkedélyű, igen mozgékony, mély álomban sokat alszik. A növekedéssel lépést tart az izomzat erejének megnövekedése és ennek megnyilvánulásaképp a normálisan fejlett csecsemő a 6—8. hétben már felemeli a fejét, a 6-ik hónap után már meg tudta tartani a fejét, támaszkodva ülni tud. A 9-ik hónap után kezd feltápászkodni, támaszkodva álldogálni, végül az első év végével segítséggel, sőt némelyik már egyedül is járni kezd. A fogak normális áttörése a 7 - 8-ik hónapban kezdődik, az első év végén 8 fogból álljon a fogsor. A kutacsok záródása is befejeződik az első év végével. * * * Nem theoretikus okoskodás, feltevések rajzolták meg ilyennek az egészséges, rendszeresen szoptatott, hygienikusan gondozott csecsemő normális fejlődésének képét. A mindennapi életben immár igen sokszor, reméljük, hogy a jövőben még többször, sőt rendszeresen viszontlátott fázisait a normális fejlődésnek körvonalaztam a fenti sorokban, amelyeket, ha a szoptatási időközök rendszeres betartásától nem térnek el, a legritkábban zavar meg valamely emésztési zavar. Annál gyakoriabbak azok és sokszor vészesen következményterhesek, ha rendszertelen szoptatással egyrészt mennyiségileg túltáplálják a csecsemőt, másrészt a szoptatási időközök rövidségével a normális emésztés menetét megzavarják. A gyomor és bélemésztés normális menetének alapfeltétele, hogy az új tápfelvétellel a gyomor teljes kiürülésének ideje bevárassék. Csak akkor termelődik a gyomoremésztéshez szükséges szabad sósav, csak akkor váltja az ki a bélemésztéshez szükséges epe- és hasnyálmirigyváladék kellő mennyiségű termelődését. Rövid időközönkénti (3 óránál gyakoribb) szoptatásnál a még teljesen ki nem ürült gyomorba jutott tej teljesen leköti az esetleg termelődött szabad sósavat és igy megakasztja annak hatását a bélemésztésre és igy a bélemésztésben zavarok állanak be. Olyankor, mikor túl sok tejet szopik egy szoptatásnál a csecsemő (ezen eshetőség úgyszólván csak bőven tejelő dajkák szoptatásánál fordul elő) körülbelül ugyanezen momentumok zavarják meg az emésztés menetét. A csecsemőszervezetet jellemző nagyfokú alkalmazkodó képesség automatikus védelmi berendezkedése, hogy az ilyen túltáplált csecsemők kezdetben rendesen könnyen, minden közérzet-zavar nélkül kihányják a magukhoz vett túlsok táplálék feleslegének egy részét, a székletek száma és mennyisége több lesz, másrészt az ily túltáplált csecsemők mihamarabb kevésbé mohón szopnak és így kevesbítik az egyes adagokat. A némileg zavart emésztés eredményeképp a súlygyarapodás nem szűnik ugyan meg, de elveszti egyenletes jellegét. Amint azonban a csecsemőszervezet alkalmazkodó képességével nem bír megküzdeni a túltáplálás által okozott ártalmakkal, akkor lassanként kialakul egy kórkép, melyet elsősorban gyakori hányás jellegez, de ezek a hányások már nemcsak közvetlenül a szopást követőleg ürítik ki a gyomorba jutott megemésztetlen tej egy részét, hanem a szopást követő V* —1—2 órai időközben, erőlködéssel, fájdalmas arckifejezés mellett állanak be, félig megemésztett, megalvadt, szúró, savanyuszagu zöldes-sárgára színeződött tejrögökből és gyomorváladékból állanak. A hányások után vagy azok előtt gyakori, savanyuszagu felböfögések zavarják a nyugtalanná lett, fájdalmasan, sokat síró csecsemő közérzetét. A túltáplálás révén beállott emésztési zavar kezdetén körülbelül addig, ameddig még csak közvetlenül a szoptatást követi a hányás, renyhén működik az ilyen csecsemő bélhuzama, a székletétek kevesek, székrekedés áll be. A zavarok súlyosbodtával gyakori, lugas, a pelenkán széles udvarral beivódó, kisebb, nagyobb sárgásfehéres gomolyokból álló, világosabb és sötétebb zöldes tömegekkel kevert, szúró, savanyúszagú székletek ürülnek többnyire fecskendezve, hol kisebb, hol nagyobb tömegekben, bélgázokkal együtt, a csecsemőt igen nyugtalanító bélkorgással járó kólikás fájdalmak kíséretében. A bőr rózsás színe eltűnik, sápadtság váltja fel. Az arczon, de egyebütt is a testen görcsöés kivirágzások lépnek fel. A végbél környékén, a gáton, onnan a czom * A csecsemő normális súlyának megállapításához szorozzuk meg az első féléven belül a hónapok számát 600-zal, a második félévben 500-zal és adjuk hozzá a csecsemő születéskori súlyát. 1. szám. JÓ EGÉSZSÉG