Kazán- és Gépujság, 1914 (13. évfolyam, 1-15. szám)
1914-01-01 / 1. szám
4. oldal. Kazán- és Gép-Cíjság Budapest, 1914 január 1. Több tengelykeresztmetszet van veszélynek kitéve. Gyönge pedig a tengely a forgattyúfekvés határán, mivel e helyen az alakváltozás csak kerékváz és forgattyunyak közti rövid darabra szorítkozhatik. Nagy a törés veszélye — amint a tapasztalat is mutatja — ha e tengelyrész éles sarkkal vagy hirtelen keresztmetszetnövekedéssel csatlakozik a forgattyúnyak alattihoz; de még kényesebb a helyzet, ha utóbbi és a kerékagy egymás mellett lévén (25. ábra), a kettő érintkezési síkjába eső keresztmetszetnek kell a deformáció túlnyomó részét szolgáltatnia. Megjegyzem itt, vita tárgyát képezheti meg, hogy a két hüvelyrész szoros érintkezése, vagy bizonyos hézagja károsabb-e? Előbbi esetben ugyanis (26. ábra «a») magasabb a hajlításra igénybevett keresztmetszet, de élesebb az x sarok kezdőrepedésszerű feneke; utóbbi esetben («b») fordítva áll a dolog. A magam részéről vagy szorosan sajtolnám össze a két felületet, vagy nagyobb 10~15 mm.-nyi hézagot hagynék a kettő közt; kis hézagos sarkok a legkárosabbak. (Persze más a helyzet, ha az agyfekvések a tengelyen nem szorosak, ami pedig rendes eset.) Egyébként e helyen már komoly jelentőséget tulajdonítok az összetett igénybevétel elemei közül a csavarónak, lévén a csavaróhatású munkamennyiség igen kis darabra összepontosítva, a törést azonban kétségkívül a forgattyúcsapon működő lökésszerű (aktív vagy reakció) erőhatás csavaró és hajlító, valamint a tengelyagyterhelés zökkenésszerű hajlító hatásának együttműködése (egy-egy pillanatban) okozza. A tengelyagy ajánlottam feltűnő vastagítása nézetem szerint az ily töréseknek is elejét venné, ha ez kellő menedékes átmenettel is nyújtatik a forgattyányak alá. Klasszikus példáját találtam a most tárgyalt tengelytöréseknek egy mozdonytípusnál gyakran előfordult sérülésben a tengely x helyén (25. ábra). A helyzet világos volt: 3 csatlós, kerékcsúszásnak, vízütésnek kitett, nehéz hegyi mozdony, ellenforgattyúval hajtott nagyfelületű tehermentesítetlen siktolattyúkkal (aránylag nagy dugattyúsebesség mellett nehéz hajtórudazattal), innen a forgattyú feltűnően erős, zömök alakja a Hall rendszer miatt aránylag gyönge végződésű tengelyhez képest, nagy hajlítónyomatékú, hosszú csappal! Ezek után úgy vélem, sikerült a vasúti járműtengelyek és forgattyúk méretezésének eddig eléggé nem méltányolt szempontjaira nyomatékosan rájuk mutatnom. Ha a méretezésben esetenként a lökésszerű igénybevételek lehető egyenletes és gyors tovaközlését, a lökés munkamennyiségének rövid idő alatt lehető sok anyag rugalmas deformációjában való fölemésztődését tartjuk szem előtt, nem lesz nehéz az észszerű tengely- és forgattyúalakot és méreteket megálapítanunk s ezzel a ma oly gyakori és súlyos következményű tengely- és forgattyútöréseket megszüntetnünk, vagy legalább a gyakorlatilag előreláthatatlan esetekre korlátoznunk. Újabb talaj mivelőgépekről.* Irta: Révay Lóránt, gépészmérnök. (Vége.) A vontatógép és ekeberendezés ügyes szerkezeti egyesítésével találkozunk a Stock-féle motorikus talajmivelőnél. (1. ábra) Két hossztartót függeszt fel (majdnem billenő ekeszerűen) két nagy átmérőjű kerékre, a hossztartók elején van felszerelve egy négy hengerű motor (50 lóerős), melyről főtengelyének forgása kúpkerékkel a jelzett két nagy kerék forgatására vitetik át. A két középső keréken nyugszik a fő teher. A nagy vonóerő kifejthetése czéljából a kerekek kapaszkodó lapátokkal vannak ellátva, mely az átázott, vagy sikamlós talajon való haladást is feltétlenül biztosítja. A hossztartók hátsó részén vannak felszerelve az ekevasak. A hossztartók végén hátul egy kis sülyeszthető vagy emelhető futókerék van. Az ekevasak fölött a hossztartón van a gépkezelő, illetve ekekormányzó ülése, mellette vannak elhelyezve a különböző emeltyűk és kormánykerekek. A motor megindítása és a járókerekek bekapcsolása után a hátsó futókereket felemelik kézikerék segélyével, az ekevasak a földbe mélyednek s már is megindul a szántás. A szerkezet egyszerű, könnyen kezelhető, a gép körüli összes munkák elvégzésére egy ember elegendő, emberi erőben, illetve munkabérben, nagy a megtakarítás a két gépes rendszerrel szemben, ahol 2 gépész, 2 sütő, 1 ekevezető és 2 igásfogat szükséges. Az eke 6 vassal dolgozik, természetesen az igényelt teljesítmények és talajok szerint a vasak száma változtatható. 26. ábra. 1. ábra: Stock-féle motoros talajmivelő. * Lásd még lapunk múlt évi 5. és 9. számát.