Kelmefestő Ujság, 1937 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-04 / 1. szám
i|||||||||ll||||||||||||||||||||||||||||||||||||l!lllll!ll!lll||l!ll!lllllllllllllllllllllllllllllllll!llll!!llllll!lllll!lll!l^ KELMEFESTŐ ÚJSÁG ami életerőt ad még azoknak is, akik igazán mások szerint már nem nyerhetnek semmit a reménységükkel. Ez hiú ábránd ezek részére, mert a remény oly erőt rejt magában, amit számokban talán nem is lehet kifejezni és kiszámítani, mert láthattuk az életben azt már, hogy egyesek, akiket „szerencsétlen flótás“ jelzővel látunk el, hogy az mást sem csinál egész balulütött sorsában, mint hogy reménykedik és ennek értelmével ki tudja nem-e fogja oly helyzet közé felverekedni magát, hogy a jelzőt használók irigykedve néznek majd reá. Ezért tehát, amikor átlépjük az új esztendő küszöbét, akármilyen rosszat is hozott a múlt év, bármennyire is mostoha volt hozzánk az élet, nem szabad elcsüggednünk, bízni kell a jövőben és hinni és reménykedni kell abban, amit még talán egy sötét fátyol takar a szebb és jobb jövőben, mely talán a teljes megelégedést rejtegeti magában és ha azt elérjük, látni fogjuk, hogy menynyire szükséges volt az, hogy reményeinket nem adtuk fel. Úgy ahogy mindenkinek van vágya és terve a jövőre, úgy nekünk kelmefestőknek és vegytisztítóknak is meg vannak a vágyaink és terveink és erre meg is van az okunk, mert hiszen a múltban sokat csalódtunk, sokkal többet vártunk az öreg esztendőtől, mint amennyit nyújtott részünkre. Ha visszatekintünk az elmúlt évre és számítást teszünk, láthatjuk, hogy mennyire csalódtunk benne. De nem baj. Fel a fejjel! Nézzünk bátran a jövő szemébe és legfeljebb úgy vegyünk tudomást a múltról, mint a napról, mely minden reggel felkel és délelőjéig emelkedik és utána lemenőben nyugszik, vegyük mink is a múltat hasonlatba a nap lemenésével, mely után újra felvirrad, mely virradat talán sokkal szebbet és kellemesebbet fog részünkre nyújtani, mint bármelyik rossz öreg esztendő. Ebben az elgondolásban köszöntjük mi is egyesületünk valamennyi tagját, előfizetőinket, barátainkat, hirdetőinket és ismerősünket és azoknak kedves hozzátartozóit az új esztendő hajnalán. Boldog új esztendőt kívánunk! (ÁtajcL tavxUSsal . . . A kelmefestők és vegytisztítók álma a tavasz, ami köré oly sok sóhaj és epedós koncentrálódik az év legnagyobb részében, különösen a téli hónapok folyamán, amikor a festők ráérnek töprengeni az elmúlt szezon tanulságain, hogy mi is az oka és okozója annak, hogy a nehéz téli hónapokat miért kell oly szűkösen, gondterhelten viselni. A sóhaj mindig az elkövetkezendő tavaszi szezon felé összpontosul, ami mindig a jövő homályában dereng és biztat a déli bábos csábos ígéreteivel, pedig sohasem ad kész dolgokat és javakat, mert csak lehetőségeket teremt, amit ki kell termelni a természettől szűkreszabott tavasz határai között. A tavasz csak a lehetőségeket nyújtja, melyet okos gazdálkodással kell kihasználni és hasznos, illetve hasznothajtó munkával kell eltölteni, hogy munkánk eredménye kihatással legyen a nehéz téli hónapokra is, hogy tétlen gondterhelt napjainkon enyhítsünk. A tavasz szakmánknak az aratási ideje, úgymint a gazdának a július, illetve a nyári hónapok, amikor szorgalmasan dolgozik, hogy télire betakarítson magának a hófúvás idejére. A gazda az aratás ideje alatt arat, amit nem mulaszt el, mert ha azt csak két vagy három hétre elhalasztaná, úgy csak az üres szalmát arathatná és csépelhetné el és könnyes szemmel és korrogó gyomorral várhatná a következő aratás idejét. A szakmánkat szerényen az üres szaknacsépléssel kívánom vonatkozásba hozni, ami a kapzsiság alapelméletéből jutott erre a nívóra,, sokaktól azzal a káros elgondolással, hogy olcsóbban vállal és több vevőt, vagyis megbízót szerez magának és így véli nyugodtabb alapját látni egzisztenciájának. Ez úgynevezett közmondás, vagy jobban mondva cégér, hogy: nagy forgalom kevés haszon. Ebben van is valami ráció, ami általában véve mégsem reformáció. Ami jó egyes iparágakban, vagy ipari termékeket előállító szakmákban, de általánosítani mégsem lehet, mert nem alkalmas mindenféle vonatkozásban. A kereskedelemben is csak egyes ágakon érvényesül ez a felfogás, de ott is olyan cikkeknél, ami egész éven keresztül eladható és kelete van. A mi szakmánkban ez a felfogás még távolról sem jöhet számításba, mert ez az elv, már eleve felborul ez a halvaszületett idea, annál is inkább, mert a mi szakmánk szigorúan időhöz kötött, amit csak abban a bizonyos időben végezhetünk, amikor annak az ideje van. Mi hiába csinálunk olcsó árakat és nagy forgalmat, mert nekünk tavasszal mindössze van jó pár hetünk és ezzel el is végeztük a nagy tavaszi szezont és a nagy forgalomból nem hogy kevés haszon, de egyáltalán semmisem marad, mert azt a pár hetet semmivel pepecselte el olcsó áron és aztán semmilyen forgalom sincs, semmilyen haszonnal. Hisz ami munka van tavasszal, vagy utána és egyáltalán bármikor, sohasem azért kerül tisztításba vagy festésbe, mert olcsóbb lett az ára, hanem azért, mert arra szüksége van az életnek, illetve a ruházkodásnak. A divatnak természetes folyamata, melyen változtatni sohasem lehet és az árakkal semmiféle nyomást, vagy változtatást eszközölni nem lehetséges. Amire szükség van, az mindig kelleni fog, ha időszerűvé válik, annál nagyobb mértékben, mint ahogy a szakma vissza tudja szerezni az erkölcsi hitelét és megbízhatóságát, amit a betolakodott strohmann kontártársaság lezüllesztett azzal a szerencsétlen ideával, hogy olcsó ár és nagy forgalom, minek a vége az lett a régi közmondás szerint: aki nagyot markol, az keveset fog. Közben elmúlt a tavaszi szezon és eltelt az idő semmivel és jön ismét a régi sóhajok ideje, a