Konzervipar, 1947 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1947-01-01 / 1. szám
KONZERVIPAR Mostanában igen sokat és igen sokan beszélnek rólunk. Hatóságok, magánosok, illetékes és kevésbé illetékes személyek nyilvánítanak rólunk véleményt. Elmondják, hogy mit tudnak felőlünk, mit várnak és remélnek tőlünk. Néha igen érdekesek ezek a vélemények és mindenesetre elégtétellel álapíthatjuk meg, hogy a konzervipar téma, mondhatjuk közérdekű téma lett. Magyarországon mindenkor egy kicsit politikus volt mindenki, — legalább is azt hitte magáról, hogy ért a politikához, — ma pedig emellett minden gondolkozó ember, felcsapott egy kissé gazdasági szakembernek is. A háború és a háború utáni idők szörnyű megpróbáltatásai következtében jóformán minden emberben él az a tudat alatti vágy, hogy újra úgy éljen, mint régen, mindenkinek a gondolatai között ott lappang a kérdés, miként lehetne a régi, a békebeli életnívónak, annak a bizonyos régi, jó életnek a feltételeit újra megteremteni. Ezért aztán mindenkinek kialakult a saját gazdasági felfogása, ami abban nyilvánul meg, hogy tanácsot ad, de legalábbis véleményt nyilvánít, így van ez a konzerviparban is. Ha el is tekintünk az úgynevezett hívatlan prókátorok véleményétől és csak a hivatott hatóságok és a velünk foglalkozó hatósági funkcionáriusok véleményével és tanácsaival foglalkozunk, akkor sokszor érthetetlen optimizmussal, de igen sokszor érthetetlen pesszimizmussal találkozunk. Mindez azonban nem is volna baj még, ha ez a romantikus gazdasági felfogás a tanácsadásban és a véleménynyilvánításban nyilvánulna meg és nem az esetleg iparunkat is érintő intézkedésekben. Hiszen a konzervipar rengeteget keresett, minden áruját játszi könnyedséggel adta el itthon és annyit exportált, amennyit csak akart. —• mondotta nekem nemrégiben egy igen magas állású, intézkedésre jogosult funkcionárius, mindehhez pedig azt is hozátette, hogy — ezek után nincs is szükség már az ipar eddigi formában való támogatására, mert meg tud az már a saját lábán is állni. —■ Ezt a felfogást igen sok ember azzal a külön megállapítással tetézi meg, hogy Magyarországon szédületes fejlődés előtt áll a konzervipar, csak gyártani kell a konzerveket és minden rendben lesz máris. Máskor pedig éppen az ellenkező felfogással találkozunk. Vannak, akik azt mondják, minek mindez az erőfeszítés, hiszen ebben a háborútvesztett országban igen sokáig fog tartani még, amíg iparunkat újból fel tudjuk építeni és még akkor is kérdéses, hogy vájjon versenyképesek leszünk-e, kérdés, hogy nem vész-e kárba minden kapott támogatás és nem volna-e célszerűbb azt más, jobb célra felhasználni. Igen súlyos hibának tartanám, ha iparunk jövőjét akár az optimista, akár a pesszimista megítélés alapján akarnék kialakítani és ha hagynánk magunkat megtéveszteni a gazdasági romanticizmus korú- vagy derűlátó képétől. Iparunk jövőjét ma csak reális szemmel szabad nézni és azt csak reális számításokkal lehet elképzelni. Az illetékes közegek, de maguk a konzervgyárosok is csak a realitások alapján tehetik meg a szükséges intézkedéseket. Nem kétséges, hogy mind az optimistának, mind a pesszimistának igaza van bizonyos mértékig, de csak akkor, ha a dolgokat egy bizonyos oldalról és csak egyetlenegy szemszögből vizsgálja. Bizonyos, hogy minden adottságunk megvan Magyarországon egy reális, jól megszervezett konzerviparnak a felépítéséhez. A jól felépített ipart belföldön és külföldön egyaránt versenyképessé tehetjük, de ha nem történnek meg azok az intézkedések, amelyek ennek a célnak az eléréséhez szükségesek, akkor igaza van a pesszimistának és az összes adottságok ellenére is kár minden fáradozásunkért. A konzervipar problémáját tehát reálisan kell megoldani. A reális megoldásnak a lehetőségét a következő előfeltételek bekövetkezésében, illetve teljesítésében látjuk : 1. A nyersanyagtermelés megszervezése és feltétlen biztonsága annak, hogy a gyárak az üzemeiket ki is tudják használni mert különben a termelési költség nagymértékben való emelkedése versenyképességünket szinte lehetetlenné tenné. (Erről egyébként lapunk megelőző számában részletesen írtunk már.) 2. Az iparnak meg kell kapnia a termelt nyersanyagok feldolgozásához szükséges összes segédanyagokat. Feltétlenül el kell az ipart látni szénnel, nehogy bekövetkezhessen az, hogy valamelyik gyár a gazdák által szállított nyersanyagot szénhiány miatt ne tudja feldolgozni. A gyáraknak meg kell kapniuk a szükséges fehérlemezt, hordókat, faanyagot, üveganyagot, konzerváló anyagokat, stb. Tulajdonképpen ezeknek a beszerzése sem gyártási probléma, hiszen a fenti alapcikkeket előállító gyárak kapacitása ma az ipar szükségletét biztosítani tudja már. Amit a hazai ipar nem termel vagy nem elégséges mértékben termel és ami import útján fedezhető csak (mint pl. hordódonga vagy faanyag, esetleg fehérlemez), az a kormány által megkötendő államközi szerződésekben okvetlenül biztosítandó. 3. Mind a nyersanyagoknak, mind a segédanyagoknak az ármegállapításánál a legnagyobb megfontoltsággal kell eljárni, mert ezen tényezőknek a helyes vagy a helytelen megállapítása az ipar külföldi versenyképességét és belföldi eladási lehetőségeit rendkívüli módon befolyásolhatja. 4. Az ipar legfontosabb problémája a tőkekérdés. A forint stabilizációja valamennyiünk előtt szent és jól tudjuk, hogy a magyar gazdasági erőfeszítéseknek olyan mérhetetlen jelentőségű eredményük volt, amelynek a világgazdaság történetében aligha akad párja. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a könnyelműen kiadott, vagy a könnyelműen felhasznált hitelek ezt a stabilizációt veszélyeztethetik. Mégis a legnyomatékosabban kell rámutatnunk arra, hogy a magyar konzervipar ebben az évben megfelelő hitelellátás nélkül nem dolgozhat még. Általánosságban igen érthetőnek találjuk, hogy pénzügyi hatóságaink a hitelmegszorítások mellett minden vállalkozást arra akarnak késztetni, hogy igyekezzék saját tőkéjét is a legnagyobb mértékben igénybe venni, sőt olyan tendenciáról is tudunk, amely az esetleges hitelnyújtást attól teszi függővé, hogy a vállalkozó saját tőkéjéből a nyújtandó hitelnek egy bizonyos megszabott arányú hányadát a vállalkozásba szintén befektette-e. Mindezek elvileg igen helyes elgondolások és valóban a nagy cél érdekét szolgálják. A konzerviparnál azonban másképpen kell ^Реш^ REALITÁS ! írta : SOÓR IMRE'4 ]