Lakatosmesterek Lapja, 1931 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-10 / 1. szám

m LAKATOSMESTEREK LAPJA Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészítő, vasesztergályos, vasöntő, autószerelő ipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT LAKATOS STB. IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági dijuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre . P 10.— @ félévre . P 5.— Felelős szerkesztő : S ÓTY Z O LTÁN ipartestületi alelnök. 1931 január 10 @ III. évf. 1. szám Budapest, VII., Nyár-ulca 6. ■ Telefon: J. 425-77 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én ÉRTESÍTÉS! Az Ipartestület kebelében ala­kult segélypénztár alakuló ülését f. hó 14-én, szerdán este 7 órakor tartja, amidőn egyidejűleg a befi­zetéseket is megkezdi. Kérjük a kartársakat, hogy a társasélet fej­lesztése érdekében minél tömege­sebben vegyenek részt. Belépés >3 befizetés minden szerdán este ‘ órakor. Az Elnökség nevében : SÓTY ZOLTÁN. Újévi kívánságok. Elmúlt 1930. Megszűnt. Volt. Nincs. Bár vele elmúlt volna az iparosok sok baja is. De csak az éoszám változott. A helyzet 1931-ben is olyan nyomo­rúságosnak Ígérkezik, mint amilyen volt az az immár néhai 1930-ban, hiába énekelgetjük nagy áhítattal a himnuszt, hiába kérjük a magyarok Istenét, hoz­zon reánk vig esztendőt, törülje el az átkos Trianont, tegye ismét naggyá hazánkat, hogy újból annak a nyugat­nak lehessen védőbástyája, amely a mi évezredes véráldozatunkat azzal hálálta meg, hogy széttépte ezt a sze­rencsétlen hazát és nyomorúságba dön­tötte a magyar nemzetet, ennek min­den fiát: — elrabolta a földművestől a földet, kiütötte az iparos kezéből a szerszámot. De valljuk be, hogy mi magunk is okai voltunk és vagyunk ennek az ál­lapotnak, mert hittünk a nagyhangú csalárd népbolonditóknak és mert bántó nemtörődömséggel tűrjük a helyzetet. Ahelyett, hogy összefogva közös erő­vel, egyetértéssel, egymást támogatva dolgoznánk, még a saját magunk által, saját magunknak épített székházba sem járunk fel, pedig ott sok ügyes-bajos, nehéz kérdést beszélhetnénk meg és kereshetnénk, találhatnánk sok fájó sebünkre gyógyító balzsamot. Hiábavaló a vezetőségnek minden jóakarata, iparkodása, munkája, hiába­való minden harca és háborúja jogaink érdekében, szakosztályaink javára, ha mi magunk, — az egyének — nem támogatjuk vezéreinket, ha nem állunk súlyt adó tömegünkkel áttörhetetlen védőfalként mögöttük! Tehát első új évi jókívánságom : keressétek fel ked­ves iparostársaim a Székház szépen berendezett helyiségeit, találjátok meg egymást, tárjátok ki sziveteket, panasz- kodjátok el bajaitokat, hiszen régi igaz­ság, hogy megosztott bánat félbánat! Már az is nagy nyeresége lesz az egyénnek, ha lelke megkönnyebbül a gyötrő lelki tusakodástól, de lesz en­nek az első jókívánságnak egy másik erős kihatású következménye is : meg­születik az iparosösszetartás érzése ! Hogy mit jelent az egyesült erővel gondolata, — minek magyarázzam, — hiszen mindnyájan ismerjük az egyszál vessző és a kéve példázatát. Hát kedves iparos társaim, nem gondol­játok furcsának, érthetetlennek, hogy mi mégis egyszáll vessző vagyunk ? ! . . Második kívánságom hát az, hogy szülessen meg az iparosösszetartás! Keressük fel egymást, de ne a kocs­mákban, bormérésekben és ne verjük el nehezen megkeresett garasainkat piszkos, borgőzös, füstös helyeken, ha­nem legyen a jelszó : Be a szövetke­zeti házba ! mert itt mindenféle nemes szórakozásban is részünk lehet és saját magunk szépen berendezett intézmé­nyét támogatván, önmagunk érdekeit is hathatósan támogatjuk és ha ilyen úton-módon megszületik az iparosössze­tartás gondolata, majd nem babrál ki velünk még a legkisebb politikai, köz­életi, közhivatali tényező, mert a kéve hatalom ! ! A mostani városi választásoknál is fájó módon győződhetett meg mindenki, hogy mi, — iparosok, — milyen bán­tóan szervezetlenek vagyunk. Ez az egyébként erős választási küzdelem sem tudott bennünket egy kalap alá hozni. Valahányan voltunk, jóformán annyifelé mozogtunk. így persze nem alakulhatott ki egységes, erős iparos­párt. Pedig, ha a budapesti ezernyi- ezer iparos összefogott volna és közös elhatározással megállapított közös listá­val szavazott volna : micsoda gyönyörű sikert érhettünk volna el !! így azonban nem lesz megfelelő képviseletünk és nem is várhatunk sehonnét, senkitől hathatós védelmet, támogatást. És a következmény ? a sok bezárt műhely, megszűnt gyár, elzüllött, nyomorgó kis­iparos család!! Ezt nem lehet szépíteni, ez igy van. Oka pedig csaknem kizárólagosan szer­vezetlenségünk, amely sehol sem tud nekünk súlyt szerezni, hanem tűri, hogy a GYOSz, a TESz, a TÉBE mega többi, utolsó csepp vérünket is kiszi­polyozza, hogy aztán mint a kifacsart citromot, — félre dobjanak. Ellenünk van a kisipari hitel mai formája is: akkora az adminisztráció, olyan sok a nehéz feltétel, hogy miat­tuk a kamat horribilissá dagad és ahe­lyett, hogy segítene, a szerencsétlen iparost végromlásba dönti. Harmadik jő kívánságom hát a kis­ipari hitelügy megreformálása, hogy ne tegyen tönkre, hanem segítsen. Ha pedig ezt nem lehetne keresztül vinni : meg kell szervezni az önálló kisiparo­sok bankját, ahova heti befizetések alapján mi magunk hordanánk össze a tőkét, de persze nem nyerészkedésre, hanem, hogy sajátmagunk segitsünk — igazán altruista alapon — egymá­son, világos, hogy ez csak úgy érhetné el célját, ha Csonkahazánk minden iparosa tagja lenne! ! Ennek megvaló­sítása nem könnyű, de ha kéve lennénk : megvalósítható. Nem folytatom ! Nagyon keserű lenne a többi mondanivalóm. Arra kérem kedves iparostársaimat, szívleljék meg az itt elmondottakat, gondolkozzanak rajta, fogadják meg és szóljanak hozzá, hogy az egységes ipa­rosönérzet minél előbb megvalósuljon, így munkálkodhatunk hathatósan Nagy- magyarország visszaállitásán is ! Nagy Ferenc a késes-müköszörűs szakosztály ügyvezető-elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents