Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-10 / 1. szám
2. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1932 január 10 küldenénk, ahol azok beváltásáról gondoskodnának. Ez, vagy ehhez hasonló rendszer két célt is szolgálna: a sűrűbb és közvetlenebb érintkezés fokozná a testületi életet egyrészt, másrészt pedig az ipartestület is kedvezőbb helyzetbe jutván, a tagdíj-behajtásokra pazarolt energiát hasznosabb tevékenység kifejtésére fordíthatná. A testületi tagok erkölcsi kötelezettsége az iparosegység megteremtése, amelyen kívül az anyagi kötelezettség sem elhanyagolható. Így juthatunk el arra a könnyebben járható útra, amelyen már egy öntudatos, egységes tábort maga mögött érző vezetőség aggodalom nélkül és eredményesebben kormányozhat. Az ilyen egységes tábor igenis igényt tarthat arra, hogy szünet nélkül csakis előbbrehaladása és helyzetének megkönyítése érdekében kifejtett munkálkodás eredményeit élvez-z hesse. Ha pedig valóra válik az óhaj és helyreáll az egység, akkor, de csakis akkor szabad, lehet, sőt huza vona nélkül kell is tovább mennünk. Merre, hová? Tekintsünk a régen felállított és lassan már korhadásnak induló út jelzők felé : munkaalkalmak megteremtése; árrombolások megszüntetése; a kisipar védelme a közszállításoknál; anyagbeszerzés megszervezése; hazai kisipari tömegáruk gyártása, értékesítése; kisipari propaganda; a gyáripar és kisipar közötti határvonal rendezése; gazdasági érdekeinket szolgáló szövetkezet újjáélesztése; a jelenlegi kisipari hitelrendszer gyökeres megreformálása; a közterhek csökkentése; az OTI-val kapcsolatos kérdések rendezése ; a Vaskohér árainak és feltételeinek enyhítése ; az oxigénkartel kíméletlen letörése , egyenként is oly súlyos probléma, melynek megoldására az egység helyreállítása nélkül gondolni sem lehet. Ezekkel a felsorolt tehertételekkel nyitjuk meg kezdő mérlegünket. Amilyen mértékben valósul meg az iparosegység helyreállítása, olyan mértékben csökkennek a terhek és ha szerényen is, de szaporodni fog a „bevétel“, a „jövedelem“, a „vagyon“ ezidőszerint szánalmas rovata is.............. Ilyen gondolatokban elmerülve, látjuk gondterhes iparos társainkat, amint új erőre kapva, reményteljesen, bizakodva, szeretettel megsimogatják új könyveiket és tollszárukban új tollal, bátor kézzel gondosan feljegyzik az egyetlen valódi „aktívumot“, amivel elindulnak: „Isten nevében“ / Jónász Vilmos. Néhai Jungfer Gyula élettörténete.* Jungfer Gyula 1841 -ben született Pesten, mint régi lakatoscsalád sarja, kinek nagyatyja, Jungfer András, Erdélyben Dognácskán született. 1785-ben lakatosmester lett Szegeden és 1786-ban már Pesten volt mester, ahol nagy szerepet játszott a céhéletben, amennyiben évek hosszú során át Céhmester volt, amiről az Ipartestületnél lévő régi céhkönyvek tanúskodnak. Atyja Jungfer Ferenc szintén lakatosmester volt Pesten és nála mint lakatosinas tanulta el a mesterséget. 1857. évi junius 16-án kelt Fő-Céhmesteri tanulólevél bizonysága szerint, 3 évi tanulás után felszabadult és felszabadulása után, mint akkoriban szokás volt, vándorútra kelt. Vándorlása alatt beutazta Ausztriát, Németországot, Franciaországot, Angliát s eközben 1857—1862-ig a következő városokban: Pécsben Drezdában, Lipcsében, Berlinben, Salzburgban, Hamburgban, Halléban és 1865-ben Londonban, elsőrendű lakatosmestereknél nyert alkalmazást, akiknél hosszabb időn át foglalatoskodott, mesterségében gazdag tapasztalatokat szerzett, míg édesanyja halálának hírére haza jött és itthon Pesten önállósította magát, később pedig üzemét édesatyja üzemével egyesítette. Részt vett a következő kiállításokon : 1878- ban a párisi kiállításon ezüst éremmel lett kitüntetve; 1879- ben a székesfehérvári kiállításon díszoklevéllel lett kitüntetve; 1885-ben a budapesti kiállításon díszoklevéllel lett kitüntetve; 1888-ban a bruxellesi kiállításon a nemzetközi versenyben díszokmánnyal és az első díjjal lett kitüntetve; a díjösszeget, amelyek. Ritka és rendkívül felemelő kötelességet teljesítünk, amikor néhai Jungfer Gyula, a halhatatlan nevű lakatosmester élettörténetét eredeti források alapján átadjuk olvasóinknak. Szerig, koriban jelentős pénzösszeg volt, a bruxellesi szegényeknek adományozta ; 1888-ban a barcelonai kiállításon aranyéremmel lett kitüntetve; 1896-ban a magyar állami aranyéremmel lett kitüntetve és a milleniumi kiállítás vas- és fémipari csoportjának elnöke és zsűrielnöke volt; 1897-ben a bruxellesi első dij nyertese lett; 1900. évi február 22-én I. Ferenc József Császári és Apostoli Királyi Felsége Berzsenyi utcai gyárüzemének látogatásával tüntette ki; 1900-ban a párisi kiállításon a Grand Prix díjat nyerte; 1904-ben a St-Louisi kiállításon ugyancsak a Grand Prix díjat nyerte. Továbbá az Országos Iparegyesület ezüst- és aranyérem tulajdonosa volt. Elnöke volt a Budapesti Lakatos Ipartestületnek. Levelező tagja volt évek hosszú során át a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának Igazgatósági tagja volt az Országos Iparegyesületnek, alapító választmányi tagja a Iparművészeti Társulatnak, választmányi tagja a Képzőművészeti Társulatnak, egyik alapítója a Technológiának és ülnöke a kereskedelmi és váltótörvényszéknek-Kitüntetései a következők voltak: Királyi tanácsos, krályi kereskedelmi tanácsos, a vaskorona rend lovagja, a Ferenc József rend, a francia becsületrend, a Belga Lipótrend lovagja, az arany érdemkereszt tulajdonosa, császári és kiályi udvari műlakatosmester. Résztvett I. Ferenc József , Császári és Apostoli Királyi Felségének személyes meghívására a királyi kis cercében megtartott ebéden. Nevezetesebb munkái a következők voltak■ Királyi Várpalota és Várkert külső-belső lakatosmunkái; Országház, Operaház, Szent István templom, több más templom, magánépítkezések és számos nagyúri palota. Mint fiatalember készítette a Dunaparton épült központi vámpalotát és első munkájának egyike volt a LIFT HAVEKIAND ANTAL M. kir. szabadalmazott emelőgép, felvonó és . Budapest, VIII., Nap utca 22 vasszerkezetek gyára * Tel: J. 329.66 és J. 439-53