Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-25 / 2. szám

takatosmest & Lakatos, autószerelő- és javító, késes-köszörűs, mérlegkészitő, puska­műves, reszelővágó, vasesztergályos és vasöntő ipari szaklap A BUDAPESTI LAKATOSOK STB. IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS K(j£ll©^' m Ipartestületi tagok tagsági dijuk lejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre P. 0— félévre P. 3.— Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök 1939 január hó 25 — XI. évT! 2. szóm Budapest, VII., Nyár-u. 6. Telefon: 1-425-77. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Vas és fémipart alkalmazottak munkaidő szabályozása 1 $72/73 A m. kir. iparügyi miniszternek 45/ 1939. lp. M. számú rendelete a- 'vas­as fémiparban, 'továbbá a gépgyártó és közlekedési eszközöket gyártó iparban, a vi’lamossági iparban, a hangszeripar­ban, a műszereket, tudományos eszkö­zöket és tanszereket gyártó iparban alkalmazottak munkaidejének szabályo­zást tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 :XXI. t. c. (az alábbiakban T.) 3 5. és 18. §- ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem: 1- §■ A T-nek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései a vas- és fémipar, továb­bá a gépgyártó és közlekedési eszkö­zöket gyártó ipar, a villamossági ipar, a hangszeripar, a műszereket és tudomá­nyos eszközöket és tanszereket gyártó ipar tekintetében a harmadik bekez­désben foglalt kivételekkel 1939. évi máo irts hó 1. napján hatályba lépnek. A képesítéshez, illetőleg a képesí­téshez és engedélyhez kötött iparok kö­zül a jeeln rendelet hatálya alá tarto­zik az arany-, az ezüst-müves, az ék­szerész, az arany-, ezüst- és a fémverő, az ötvös, a bádogos, a bronzmüves, a csillárkészitő, a fegyverkovács, a pus- kamüves, a fémnyomó, a galvanizáló, a galvanoplasztikus, a hangszerkészítő,, (vonós-, fa- és fémfuvó hangszerek, zongora, harmonium, cimbalom és har­monika készítője), a kazánkovács és a hajókovács,, a késes, a köszörűs, a kocsi­gyártó, a bognár (kerékgyártó), a ko- csifó,mp«akészitő, a kovács, a szerszám- kovács, a lakatos (mülakatos, épület- felva^iló és géplakatos), a látsserész, a mérlegkészitő, a műszerész, az órás, a reszelővágó, a rézműves és az ónozó, a rézöntő, a harangöntő, a szitakötő- és a rostakészitő, a vas- és fémesztergá­lyos, a vasöntő, a vésőmüves, és bé­lyegzőkészítő, a zománcozó, az orvosi műszerész és ortopédgépkészitő. az au- tomobiljavitó és szerelő, a fogműves, , a gázszerelő, a vizvezetékszerelő, a köz- pontifütés szerelő ipar, végül villamos- áramú (elektromos világítási, * erőátvi­teli, elektrotechnikai stb.) berendezé­seknek, azok részeinek, valamint vil­lamosmérő eszközöknek felszerelése, ve­zetékek létesítése, kapcsolása, javítása. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak: 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra és alkalmazot­takra; 2. a tisztviselőkre; 3. azokra az alkalmazottakra, akiket munkaadójuk kizárólag nyílt árusítá­si üzletben (boltban), valamint ahhoz tartozó irodai és raktfárhelyiségekbeij vagy más helyiségben csak az árusítás­sal kapcsolatos munkával foglalkoztat; 4. az 1931 :XVI. törvénycikk hatálya alá eső közhasználatú vállamosmüre; 5. a bércséplő iparra. Az előző bekezdés 3. pontjában em­lített alkalmazottak munkaidejére a 34.400/1938. K. K. M. számú rendelet rendelkezései irányadók. A jelen rendelet rendelkezéseinek al­kalmazása szempontjából a jelen rende­let hatálya alá eső iparban alkalma­zottnak kell tekinteni az ilyen üzem-, ben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe' vágó munkát vagy nem is ipari munkáit/ végez. Az iparosnak az üzemben foglalkoz­atott családtagjai a'z alkalmazottak-- kai egyenlő elbírálás alá esnek. Abban a kérdésben, hogy valamely üzem vagy valamely alkalmazott a je­len rendelet hatálya alá esik-e vagy sem, az iparhatóság határoz, mégpedig ha gyárszerü iparűzésről vagy képe­sítéshez nem kötött ipar üzéséről van szó, a kerületi iparfelügyelő, valamint a kereskedelmi és iparkamara, egyéb esetben az ipartestület meghallgatása,1 és szükség esetében helyszíni ssizemle után. I ! ! ! j 2- §• A jelen rendelet hatálya alá eső al­kalmazottak valóságos munkaideje — az alábbi kivételeket nem tekintve — a munkaközi szünetek beszámítása nél­kül huszonnégy óra alatt nyolc órá4 nál, egy-egy héten negyvennyolc órá­nál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rö- videbb idő van megállapítva, más köz­napokon a munkaidőt legfeljebb ki-

Next

/
Thumbnails
Contents