Magyar Czipész-Ujság, 1906 (16. évfolyam,1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

A MAGYAR CZIPÉSZ-ÚJSÁG. inkább ezután szalad, a mérték után készült czi­­pőben — a­mit kizárólag csak czipész csinálhat — a közönségnek csak igen kis százaléka jár, a­mi nem képes többé a még mindig igen nagy számban levő czipész mestereknek kenyeret adni. Ebből tehát az következnék, hogy a raktári czi­­pőket is mi csináljuk, lévén a mi mesterségünk a lábbeli csinálás és semmi más. Igen ám! Csakhogy, a­mit gépek tudnak csinálni, arra az emberi kéz fölöslegessé vált. És bármennyire ágaskodik is ellene az eszünk és szívünk, az nincs máskép. Az Istentől sugall emberi ész arra teremtette a gépeket, hogy az emberek munkáját könnyebbé, gyorsabbá tegye, indokolatlanok tehát a gépek és találmányok ellen szórt átkok és rágalmazások. A gépek arra valók, hogy az ember sorsán könnyítsen, de le­gyen esze és értse azoknak igénybevételét. A czipészeknek tehát nem kellene a czipőcsináló gépeket — a­mit különben annak idején a varró­géppel is tettek — a világból kiátkozniuk, ha­nem szolgálatukba ejteni azokat és a belőle eredő áldást hasznukra fordítani, a­mit szövet­kezés, egyesülés útján feltétlenül el lehet érni. Sőt egyebet mondok. Vannak ma már olyan czipőt készítő gépek, amelyek alig igényelnek nagyobb tőkét. Öt hat kis városi czipész, ha összeáll egy egész kis gyári berendezést szerez­het magának, a­melylyel aztán környékének piaczát bőven elláthatják lábbelivel. Magától ér­tetődik, hogy így a mérték után készülő czipők is az ő szabadalmuk marad. Szóval a helyzet urai maradhatnak, míg ellenkezőleg napról-napra csak rosszabbá lehet a helyzet. Hogy a terme­léshez szükséges tőkét honnan vegyék, arra ta­lán felelnem , sem igen kellene, mert hisz elmon­dottuk e helyen számtalanszor. De azért röviden megemlítem még egyszer. A szövetkezeteknek együttes termelésre egyesült iparosoknak egyrészt az orsz. központi szövetkezet, másrészt a kormány minden eszközzel és első­sorban tehát tőkével mindenkor rendelkezésére áll. Nyúlni kell tehát csak utána és már meg is van. És ép úgy a mint a kisvárosi czipészek al­kalmi termelési egyesületekké alakulhatnak, a na­gyobb központokban a czipészek gyári szövetke­zetekké alakulhatnak és így a nagyobb üzemekre konstruált gépeket szerezhetik meg maguknak és megalakíthatják azokat a magyar szövetkezeti czipőgyárakat, a­melyeknek tulajdonosai a magyar czipész mesterek lehetnének és a melyekről én magam is czipész kismester ma az év utolsó nap­ján és az újév bejárójánál álmodom, szintamellékletünk magyarázata. Lapunk mai melléklete egy férfi gombos czipő­­mintát mutat, a­melyet különlegességénél fogva bizo­nyára a legnagyobb érdeklődéssel fognak szakkörökben fogadni. A másik minta női báli czipőt mutat, a­mely kecses alakjánál, mint szép állásánál fogva igen tetsze­tős. Mindkét minta tervezője Draskóczy Bertalan, lapunk munkatársa. Valamit az amerikai czipőkről. Talán meglepi szerkesztő urat, hogy én is hozzá­szólok e kérdéshez, amelynek szellőztetése hetek óta folyik lapunkban. De nem tehetek róla. Bosszúságomat kell kifejeznem, hogy a mi lapunkban mondatott olyan dicséret az amerikai czipők fölött, amelyet szakszem­pontból semmi körülmények között meg nem érdemel­nek. Nem érdemlik pedig azért, mert nem igaz az sem, hogy amint Weisz szaktárs Hódmezővásárhelyről állít róluk : „hogy úgy nyugszik bennük a láb, mint a halott a koporsóban.“ Nem igaz az, k. szaktárs úr ! Jöttek már én hozzám amerikai czipőben nyugvó lábak olyan hatalmas tyúkszemekkel, hogy akármelyik európai czipő -­­ nek is kiállítási tárgyakul szolgálhatnának. És én ter­mészetesnek is találom. Természetesnek pedig azért, mert az önök felfogásával szemben én azt az állítást bátorkodom megkoc­káztatni, hogy az amerikai czipő- s alakok minden otrombaságok és minden esetlenségük daczára még a normális láb természetrajzának sem fe­lelnek meg. Nagyjában ez a láb alakja és a normálisan fellépő láb határozottan ezeket a körvonalakat írja le, részle­teiben azonban az amerikai c­ipő olyan hibákat mutat, amit­­ minden igazi szakember észre kell, hogy vegyen és a­melyet a viselő fél okvetlen megérez. Mielőtt e hibákat közelebbről részletezném, határo­zottan ki kell jelentenem azt, hogy úgy én, mint minden­­ más a láb alakja szerint dolgozó czipész mindig és min­dig amerikai rendszer szerint készítettünk czipőt. Mert szabály az a czipészetben, hogy minden normális láb kifelé tapos, minden szakember tehát a külső oldalra igyekezte mindig a talp legtöbb részét helyezni. Ez volt épen mindig a különbség az igazi szakember kap­tája és a közönséges suszter kaptája között. Különben tessék megnézni a budapesti, vagy más városi jó czipé­­szeinek kirakataiban akár a legelegánsabb női czipőt és akkor azt tapasztalhatja mindenki, hogy mindig a külső bütyök felé van az egész talp terelve, ami nagyon helyes és természetes és nem csak kényelmes járást biztosít, hanem a czipő mindvégig meg is tartja alakját. Az amerikai a czipészkisiparosoknak eme régen hirdetett elméletét durva vonásokban elsajátította és lóvá teszi a világot, hogy ime feltalálta az univerzális szert az érzékeny beteg lábak ellen és nem kell mást tenni, csak amerikai czipőben járni és kész a földi boldogság. Pedig megfordítva, az amerikai czipő remek tyúkszem gyártó és pedig következő okoknál fogva. Amint mondottam, azt a mi régen hirdetett sza­bályunkat, hogy a legtöbb talpat a külső bütyöknél kell hagyni, az amerikai czipőgyárosok magukévá tették. El­felejtették azonban a jó, a láb alakja és lépésének meg­felelő czipőnek többi tulajdonságait is ellesni és ennek az a következménye, hogy az amerikai czipőalak rész, százszor is rósz. 1906.

Next