Magyar Festőipar, 1925 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-08 / 1. szám
1. szám. MAGYAR FESTŐIPAR 3. oldal. múltat, nyújtsunk egymásnak béke jobbot Vezetőink rendelkezzenek, s mi egyesült erővel támogatni fogjuk őket. R. A. Elmélet és gyakorlat a festőiparban. Az iparos általában nem becsüli sokra az elméletet , azt legtöbbször — anélkül, hogy tulajdonképen tudná, hogy miért — bizonyos ellentétbe állítja az ő gyakorlati tudásával. Rendesen azon a véleményen van, hogy neki elég, ha a mesterségében előforduló, valamennyi munkához ért. Úgy véli, hogy a theóriát a tudósoknak engedi át, akik a tulajdonképenni munkához mégsem értenek. Ez a vélemény természetesen téves, sőt veszélyes. A valóságban elmélet és gyakorlat két egymást minden tekintetben kiegészítő fogalom; két testvér úgyszólván, melyek egyike nem tud a másik nélkül létezni Ez már a szavak értelméből is következik, mert a gyakorlat a kiviteli ténykedést jelenti, az elmélet pedig az ezen ténykedéssel összefüggő dolgok és eljárások ismertetését. A theoria a gyakorlatban előforduló eljárások okszerű magyarázatát adják. A gyakorló mesternek lehetővé teszi, hogy következtessen, s hogy munkáját hasznosabban végezhesse. Az elméletnek is gyakorlatnak tehát együtt kell haladni. A gyakorlatban jártas mesternek egyúttal az elméletet is tudnia kell. A theoretikus ellenben jól teszi, ha elméletileg szerzett ismereteit gyakorlatilag maga is kipróbálja, vagy valakivel kipróbáltatja, hogy meggyőződjön arról, hogy az új szisztéma vagy anyag tényleg be is válik. Ha ez nem történik, akkor esetleg rossz eredmények jönnek létre, melyek a theória elleni bizalmatlanságot még jobban fokozzák. Mert különbség van a tiszta, csupán észmunkára alapított és gyakorlat által alátámasztott theória között. Az első sokszor meddő marad, ha önmagában helyes is, ha az alkotó életbe vezető utat nem találja meg, de fordítva sokszor a tisztán praktikus munkából kiinduló eszme és terv is eredménytelen marad, ha a kísérletező nem tudja ideáit elméletileg logikusan fölfogni, földeríteni és végrehajtani. Ellenben elmélet és gyakorlat egyesítve biztos föltételei az eredményes alkotásnak. Ami e tekintetben általánosan érvényes, a vonatkozik a mi iparunkra is. A theória elleni ellenszenvet sok kollegánknál megtaláljuk, bár ugyanazoknak a mindennapi gyakorlattal szerzett tudása alapos kiegészítésre szorul. Az elméleti tudás ma még sokkal fontosabb mint régebben, mert ma az inasokat nem képezik ki olyan alaposan. Gondoljuk csak meg, hogy egy kitanult fiatal segéd milyen keveset tud a festékek természetéről és használhatóságáról, sokkal kevesebbet mint régebben, mikor a festékek elkészítése jobbára a műhelyben történt, míg most mindent teljesen készen szerzünk be a kereskedőtől. Az azonban mégis elvitathatatlan, hogy csak az tudja az anyagot megfelelően felhasználni, aki azt ismeri. Gondoljunk csak arra, hogy régebben mesterségünk milyen sokoldalú volt, mikor minden műhelyben minden lehető munkát végeztek, s hogy ezzel ellentétben ma az egyes ágaknak mindig messzebb terjedő elkülönülése tapasztalható. Ezzel természetesen együtt jár az egyén hivatásos ismereteinek csökkenése, ez aztán következményeiben csak akkor válik igazán hátrányossá, ha később arra kerül a sor, hogy az illető önállóan is értsen minden munkához. Mindezekért azonban nem lehet egyes személyeket felelőssé tenni, — ezt az idő hozza így magával , de igyekezhetünk ellenhatást kifejezni és a hiányos kiképzést megfelelően pótolni. A szak- és továbbképző iskolákban az oktatás az említett okok miatt lett bevezetve, de a hiányt ez sem tudja teljesen pótolni, még akkor sem, ha a tanerőknek gyakorlati tapasztalatuk is van (*?\szerk, ami ritka eset) és ha ami még ritkább, a tanulók a szükséges komolyságot és szorgalmat tanúsítják. Az alig fölszabadított fiatal segéd az életbe kikerülve minduntalan azt fogja tapasztalni, hogy ismeretei, gyakorlati és elméleti tudása nagyon hiányos. Aki hivatását komolyan fogja föl és előre akar jutni, annak magának kell utat módot találni ezeknek a hiányoknak az eltüntetésére. Aki azonban arra vár, hogy minden fontosabb dolgot a saját praxisában tanuljon meg, az ugyan várhat, ha még olyan öreg lesz is nem fog mindent tudni. Annak, aki a keze munkájára van utalva, különben sem áll hosszú idő rendelkezésére ; minél előbb szerez valaki ismereteket, annál hamarabb tudja azokat hasznosítani, és erre csak egy járható út van: meg kell barátkozni iparának elméleti részével, mely gyakorlati tapasztalatokra van építve, akár könyvekben és folyóiratokban van lefektetve, akár pedig élőszóval előadásokon, vagy személyes közlések által ismerkedünk meg vele. Némelyik kollega az elméleti tudással szemben való ellenvéleményét azzal okolhatja meg, hogy azelőtt sem volt szokásos az elméletet a gyakorlattal összekötni. A középkor kézművesei technikailag magasan álló, művészetileg is értékes munkákat készítettek, melyek még ma is mintaképül szolgálnak, ezeket a mesterműveket pedig kimondottan gyakorlati tudású mesterek készítették stb. Ez az állítás részben való, részben téves. Ezek a régi mesterek bizonyára elsőrangú gyakorlati emberek voltak, de éppen olyan jó theoretikusok Mert valamilyen munkatervnek elkészítéséhez elméleti tudás kell, ez maga is tiszta theória. De nemcsak ezt az úgyszólván előkészítő, konstruáló theóriát szerették a régiek, hanem arra is súlyt fektettek, hogy gyakorlati tudásuk, egyes fogások és az anyagok keverési módjának lényegét meg