Magyar Festőipar, 1929 (25. évfolyam, 1-11. szám)
1929-01-22 / 1. szám
2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR lettel a felvetett kérdésekben, mert nem lehet. Itt csak arra mutatunk reá, hogy amíg az IPOSz azt állítja, hogy a központi szerv szervezésére, felállítására, adminisztrálására és működésére évente elegendő lenne kb. 300.000 pengő, addig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara őszintén és nyíltan bevallja, hogy területének érdekképviseleti munkája, (mely kiterjed Pest, Fejér és a csonka Nógrád-Hont megyére Budapestet is beleértve) 52560 ipartestületi tagot ölelt fel 1927. év végén, tehát az ország összes képesített iparosainak több, mint egyharmadát és a legnagyobb takarékosság mellett is egymillió kétszázötvenezer pengőből tudta kielégíteni, bár a kamara jövedelmét az ország legnagyobb vállalatainak illetékei erősítik és illetékjövedelmében a kézműiparé a legkisebb áldozat a nagy vállalatok mellett. Mi is azon a nézeten vagyunk, hogy az IPOSzféle kalkuláció mellett a kézműves iparosság sorsa éppen olyan meddőségre és eredménytelenségre lenne kárhoztatva, mint amilyen volt eddig. És erre mutat rá a kereskedelmi miniszter is akkor, amikor a 67652/ 928 számú leiratában a következőket mondja: „Hogy a reform keresztülvitelétől és az országos szerv működésétől kézzel fogható eredményeket lehessen várni, általánosságban az eddig szedett tagdíjaknak legalább 100 százalékos emelésével kell számolni“ . . . Ezt a félre nem magyarázható nyíltságot nem minősíthetjük a miniszter részéről sem ijesztésnek, sem meggondolatlan kijelentésnek abban a pillanatban, amint az IPOSz és a Kamara számadatait összehasonlítjuk. Pedig a Kamara működési köre csak a megjelölt vármegyékre szorítkozik, míg az országos szerv működése az egész ország területére terjedne. Ezért veti fel a kereskedelmi miniszter a kérdést a kamarák keretében esetleg felállítandó kézműves ipari osztállyal kapcsolatban. „A javaslatot olyannak tartom, amellyel a kézműves iparosságnak érdemes foglalkoznia“ és ezért rendeli el a rendkívüli közgyűlésen az alábbi kérdésre való szavazást: ,,Az ipartestületeket összefoglaló országos szerv felállítása helyett megfelelőbbnek találja-e a rendkívüli közgyűlés azt a megoldást, amely a kereskedelmi és iparkamarák kebelében egy harmadik osztálynak, a kézműves ipari osztálynak felállításában állana?“ A kézműiparosság érdekeinek ily módon való megoldása semmiféle újabb megterheltetést nem jelentene, ellenben a kamarák korszerű reformjával kapcsolatban a kézműiparosság az országban, valóságban hét új kézműipari kamarát nyerne. Erre vonatkozólag tett javaslatot a miskolci ipartestület. Javaslatát a kamarák közös értekezlete tárgyalási alapul elfogadta és a miskolci, debreceni, szegedi kamarák kimondották, hogy: „A kézművesiparosság kamarai képviseletében az önállóság erőteljes kidomborítását kívánják. Ez anélkül, hogy újabb terheket raknának az iparososztályra, oly módon biztosítható, hogy a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868. évi VI. t.-c. módosításával, úgyszólván költség nélkül, az osztrák kamarai törvény mintájára az eddigi két osztály helyett három osztály létesítendő. Vagyis az eddigi iparososztály kettéválasztásával a jövőben külön kézműipari osztály lenne. Ez a háromtagú tagozódás a Kamara címében is kifejezésre jut. Az ipartestületi reformnak és központi szervnek mielőbbi egyidejű törvényhozási szabályozását a Kamarák megsürgetik A részleteket a kereskedelmi miniszter elnöklete alatt a Kamarák és Ipartestületek kiküldötteiből összeülő bizottság dolgozza ki". E szerint a központi szerv felállításának kérdése kikapcsolódna az érdekeltségek pártoskodó hangoskodásából és nyugodtan, az ipartestületek kiküldötteinek részvételével nyerne megoldást. Nem mint kamara, hanem, mint szabadszervezet, mint Országos Kézműves Testület. A rendkívüli közgyűlésen testületünk előreláthatólag az ily országos szerv felállítása mellett foglal állást kívánva egyben a kerületi kereskedelmi és iparkamarák reformját oly értelemben, hogy azokon a kézműiparosság különleges ügyei a kiszélesített autonómiával működő kézművesipari szakosztályon idéztessenek. Miután pedig a kettős reformot egyszerű szavazással eldönteni nem lehet a létrehozandó központi szerv címének meghatározását a kereskedelmi miniszterre bízzuk. 1. szám. A kereskedelemügyi miniszter leirata. Célszerűnek tartjuk, hogy kartársaink ne csupán a rendkívüli közgyűlésen hallják, hanem alaposan át is gondolják a kereskedelemügyi miniszter leiratát az országos szerv felállításának kérdésében. Ebből a célból azt egész terjedelmében közöljük. 123.325-1928 K. M. XI. sz. Valamennyi Ipartestületi Elöljáróságnak. Az ország ipartestületei ismerik azt a törvénytervezetet, amely az ipartestületekről és az ezeket összefoglaló országos szervről szól s amely egyfelől az ipartestületi intézmény reformját, másfelől az országos szerv kereteit kívánja szabályozni. Az ipartestületi reform kérdésében az ipartestületek álláspontja, a lényeget tekintve tisztázottnak tekinthető. Ezzel szemben a másik kérdésben, az ipartestületeket összefoglaló országos szerv kérdésében, a hozzám nagy számban érkezett felterjesztésekből kitűnően az iparosság véleménye megoszlik. Az ipartestületek egyik része kívánja, a másik része ellenzi az országos szerv létesítését. A hozzám érkezett felterjesztések szövegéből nem lehet megállapítani azt, hogy a felterjesztéssel élő ipartestületi elöljáróságok, illetőleg elnökségek csupán saját álláspontjukat juttatják-e kifejezésre, avagy az állásfoglalásra hivatott ipartestületi közgyűlésnek kívánságát tolmácsolják-e Még kevésbbé lehet megállapítani azt, hogy az országos szerv felállítását kívánó ipartestületek és az említett szerv felállítását ellenző ipartestületek száma milyen arányban áll egymáshoz. Minthogy abban a kérdésben, felállíttassék-e az összes ipartestületeket összefoglaló országos szerv, vagy sem, az ipartestületek állásfoglalásának nagy jelentőséget kell tulajdonítanom, tiszta képet akarok nyerni arról, hogy az ipartestületek többsége kívánja-e az országos szerv létesítését, vagy sem. Felhívom ennélfogva az Ipartestület Elöljáróságát, hogy a következő tárgynak: „az ipartestület közgyűlésének állásfoglalása ad-