Magyar Festőipar, 1937 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Budapest, 1937. január hó. Magyar Festőipar A BUDAPESTI SZOBAFESTŐK,- MÁZOLÓK-, FÉNYEZŐK-, CÉG- ÉS CÍM­FESTŐK-, ARANYOZÓK IPARTESTÜLETE ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten ........................... . 4 P Vidéken ........................................... 5 . Megjelenik minden hónapban XXXIII. évfolyam 1. sz TELEFON: 1-346-15. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII. Wesselényi­ utca 73. sz. Megkezdte működését a reorganizált Országos Iparügyi Tanács. A régi, nagymultú Országos Ipartanács sem kerülhette el átszervezését, amelyet szükségessé tett a nemzet önállóságával együttjáró gazdasági élet átalakulása és előre törő fejlődése. Az 1936. évi VII. t .c. erre való tekintettel az Országos Iparügyi Taná­csot állítja fel, reformokkal telíti, amennyiben a tanács elnökeit, a szakosztályok vezetőit és a tagokat nagyrészben az érdekképviseletek kiváló gyakorlati tudású vezetői közzül nevezi ki a miniszter és így biztosítja azt, hogy az Országos Iparügyi Tanács elé tárgyalásra kerülő nagyjelentőségű ügyek alaposan és szakszerűen, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően oldassanak meg. Bornemisza Géza a közelnapokban nyitotta meg az Országos Iparügyi Tanács működését. Ez alkalom­mal a miniszter nagy vonásokban ismertette a Tanács fontosabb feladatait, amelyek között első helyen állónak jelölte meg a magyar ipari termelés fel­virágzását. Rámutatott arra, hogy az iparnak teljes megértéssel kell viseltetnie az agrártársadalom kívánságai iránt, a mivel a mezőgazdaság és ipar har­móniája nélkül semmiféle gazdaságpolitika nem lehet életképes az országban. A Tanács feladatai közzé tartozik az is, hogy az ipar, kereskedelem és közle­kedésügy között esetleg felmerülő ellentéteket össze­hangolja. A közüzemi kérdések új szempontok szerint taglalandók. Új vállalatok létesítésének esetleges korlátozása, a kartellkérdés, az árprobléma mellett a kormányzat fokozottabb mértékben fog beleszólni az átalakulás ellenőrzésébe és a Tanács elé kerülnek az ipari decentralizálás, a racionalizálás kérdései, valamint a belföldi nyersanyagok fokozottabb fel­­használásának problémái. A Tanácsnak különös figyelemmel kell lennie azokra a gazdaságilag gyen­gébb és mégis nagyértékű elemekre, akik a kisiparos­ság és munkásság soraiban szolgálják a hazai ipar ügyét. A miniszter ebben a kérdésben nagyjelentőségű kijelentéssel élt, amennyiben hangsúlyozta, hogy a kormányzat kisipari politikája arra irányul, hogy szükség esetén még megfelelő államhatalmi segítség­gel is a társadalomnak ez az értékes rétege ne őrlőd­jék fel a létért folytatott nehéz küzdelemben. Az ipari munkásság helyzetének javítását meg­felelő szociálpolitikai intézkedésekkel, a munkabérek és munkaidő szabályozásának a legszélesebb körre való kiterjesztésével stb. kívánja a miniszter a Tanács közbejöttével szolgálni. E téren tehát úttörő munkát kell végeznie a Tanácsnak. Ezek után a miniszter az energiagazdálkodás, bányászat, kohászat, villamos­­sági stb. feladatokkal foglalkozott és rámutatott a Tanács kezdeményezési jogára, valamint arra, hogy a Tanácstól nem elméleti, hanem gyakorlati taná­csokat vár. Amint a fentiekből látható, az iparügyi miniszter gazdag Programm keretében jelölte ki a Tanács útját. A tennivaló valóban sok és az ország érdeke, hogy a megoldandó kérdések mielőbb megvalósulja­nak. És pedig jól. Hogy ez így legyen a Tanács tagjainak kell, hogy felelősek legyenek, mivel, mint a gyakorlati élet tényezőinek, oda kell hatniok, hogy a miniszter — mint mondotta — ne csak a hivatalnoki kar munkájára támaszkodjék. A miniszter eme megállapítása semmi más, mint a való élet meglátása, mert az ipari érdekek védelme, bármily kiváló és derék tisztviselői kar intézi is a minisztériumokban az adminisztrációs munkakört, mégis csak az érdekelt ipari tényezők meghallgatásával és bevonásával kell, hogy történjék, mert más a hivatal látóköre és szaktudása és más a valóságos életé. Ezt az életet kell bevinni a minisz­tériumokba, ezt kell, hogy felölelje a Tanács taná­csaiban és javaslataiban és akkor el fognak tűnni a rendeletekben nyüzsgő, gyakran az élettől távol eső bürokratikus intézkedések és helyüket elfoglalják azok a világos, érthető és az iparosság érdekeit szol­gáló rendeletek, határozatok, amelyek nem hagynak maguk után kétséget, mert az életből, a gyakorlatból eredőek, iparos érdeket szolgálók. Mi a magunk részéről minden lehetőt el fogunk követni, hogy a Tanács keretén belül a kézműiparos­ságnak nemcsak parcelláris érdekeit, de az összesség boldogulását előmozdítsuk és ott ahol, annak szükségét látjuk és érezzük, tanáccsal, javaslattal fogunk élni. Január 30-án, szombaton este a testület szék- t­ararc lir I házának dísztermében a festőmesterek asztal- ival Idli Ul ■ társaságának táncestéivé lesz. Okvetlen iöiifin el.

Next