Magyar Gépipar, 1902 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1902-01-01 / 1. szám

4 A pénztáros : A pénztárnok felelősség terhével kezeli az egyesület pénzeit és pénzértékét. Rendes naplót vezet minden bevételekről és kiadá­sokról. Átveszi az egyesülethez érkezett pénz­es érték­ küldeményeket Nyilvántartja a bevételeket és kiadásokat. Az elnök utalványozására s az ellenőr ellen­­jegyzésére a kifizetéseket eszközli, e nélkül semmi kifizetéseket nem eszközölhet. Az értékpapírok, takarékkönyvek, s egyéb pénzértékű okmányok ő általa őriztetnek , melyről pontos jegyzéket tartozik vezetni. Az egyesület követeléseiről pontos kimuta­tásokat visz, s a hátralékosok tartozásainak kitüntetésével, kimutatását minden havi ülé­sen a választmány elé terjeszti. Az ellenőrök : Az ellenőrök ellenőrzik a pénztári keze­lést, ellenőriznek s aláírnak minden az el­nök által kifizetésre utalványozott számlákat, nyugtákat, jegyzékeket, s minden nyugdíj és egyéb, előfordulható kifizetéseket. Végre na­gyobb bevásárlásoknál a gazdának segéd­keznek. A gazda : A gazda felügyel az egyesület helyiségeire, felszereléseire és tisztaságára. Felfogadja szük­ség esetén az egyesület szolgáját, s vele rendelkezik. A választmány határozata alap­ján eszközli a bevásárlásokat, mikor is az ellenőr segítségére van. Az egyesület felszereléseiről s egyéb ingó­ságairól pontos leltárt vezet és minden év végén ezekről a válaszmánynak kimutatást ad be. A könyvtárosok : A könyvtárosok felügyelnek az egyesület könyvtárára, folyóirataira és lapjaira A vá­lasztmánynak e tekintetben hozott határozatai alapján eszközük a bevásárlásokat és csere­példányok kérelmezését. Pontos leltárt vezet­nek a könyvtár és folyóiratokról és kimu­tatást ezek évi használatáról, melyekről év végén a választmánynak jelentést tesznek. A könyvek és folyóiratok kikölcsönözé­­sét a könyvtári szabályzat értelmében fele­lősség terhével eszközük. XI. FEJEZET. A felügyelő-bizottság1. A felügyelő-bizottság áll 10 tagból, ők ma­guk között egy elnököt és jegyzőt választa­nak. A felügyelő-bizottság tagja csak oly választmányi tag lehet, kinek lakása Buda­pesten van. A felügyelő-bizottság megválasztása után egy hétre megalakulni köteles s ezt az egye­sületi elnöknek bejelenteni tartozik. A felügyelő-bizottság havonként egyszer köteles megvizsgálni a pénztáros bevételeit és kiadási könyveit s az általa vezetett egyéb jegyzékeket és kimutatásokat. A pénztárt, takarékbetéti könyveket és mindennemű pénz­értékű iratokat, úgyszintén az évi záró szá­madásokat is átvizsgálja és láttamozza. A felügyelő-bizottság vizsgálatainak ered­ményét a választmány elé terjeszti. Működéséért a közgyűlésnek felelős és ennek a felmentvény megadásra előterjesz­tést tesz. Felügyel az állásnélküli tagok igaz­ságos elhelyezésére. A tollnok. A tollnok az egyesület fizetéses tisztvise­lője. Munkakörét képezik az egyesületnél előforduló írásbeli munkálatok. Pénzértéket, mely az egyesülethez érkezik, át nem vehet s ki nem fizethet. MAGYAR GÉPIPAR 1902. január 1. XII FEJEZET. A nyugdíj intézmény. 1. A nyugdíjalap a tagdijak 60°/6-ából s esetleges adományokból létesül. S az min­den más alaptól elkülönítve úgy kezelendő, hogy az másra, mint nyugdíj­nyújtásra­­ nem fordítható és egy teljesen megbízható takarékpénztárnál helyezendő el gyümölcsö­­zés végett. Más kezelést, illetve elhelyezést csak a közgyűlés határozhat el. 2. Az egyesület törzsvagyona mindig kettős zár alatt őrzendő, az egyik kulcs a pénztáros­nál, a másik az (elnöknél) ellenőrnél marad. A felelősség azonban a nyugdíj­vagyon és ér­deke működéséért az összes tisztviselőket (illeti) terheli. 3. A nyugdíjalapra könyvelt vagyon és ennek kamatai 10 évig tőkésíttetnek A nyugdíj­intézmény működése csak 10 év után, vagyis a 11-ik tagsági év elején kezdődik. A választmánynak jogában áll saját hibá­ján kívül nyomorba jutott rendes tagnak, ki egyébként egyesületi kötelezettségének mindenben eleget tett, de többé eleget tenni nem bir, — az 5 évi tagság után végkielé­gítésül — egyszer s mindenkorra — befizetett tőkéjének 50°/0-át meg nem haladó segély-ösz­­szeget kiutalványozni, melylyel egyszersmind az illetőnek minden tagsági joga és kötelezett­sége megszűnik. XIII. FEJEZET. A rendes tagok nyugdíj-jogosultságai. 1. Az I-fő osztályba felvett tagjai részére 30 évi tagság után évi 560 korona , a II-dik osztályba felvett tagjai részére pedig évi 650 korona nyugdíj állapíttatik meg. Tíz évi rendes tagság után bekövetkező rok­kantság esetén a fenti összegek 70 vagy 50°/0-a s minden további évben 1 vagy 21/2°/6­al több segély adatik. Azon esetben ha az egye­sület nyugdíj­alapja ezen segélyezéseket nem bízná meg, a közgyűlés ezeket leszállíthatja. 2. Mindazon rendes tag, ki 10 évig ren­desen teljesítette befizetéseit 10 év eltelte után, — ha nem önmaga által tudva és akarva előidézett testi, vagy szellemi elgyen­­gültség következtében munkaképtelen lesz s többé semmi munka üzésére nem képes, nyugdíj igényét kérheti. Ezen munkaképtelenség budapesti tagoknál az egyesületi s még a választmány által megnevezett egy másik orvos egybehangzó vélemény-nyilvánításával igazolandó. Vidéki tagoknál egy a válaszmány s egy a tag ál­tal megnevezett orvos véleménye kívántatik. Ha az orvosok véleményei nem egybehang­zók, úgy egy a választmány által szabadon választott orvos véleményezése a döntő. Az orvosi költségeket, ha a tag nyugdíj­­jogosultnak ismertetik el, az egyesület, ellen esetben az elutasított tag tartozik fizetni. 3. Azon tag, ki 30 évig már rendes tagja az egyesületnek, de a 60. életévét még be nem töltötte és még munkaképes, nyugdíj igényre nincs jogosítva , de 30 évi tagság után tagdíjat nem tartozik fizetni. Azonban 30 évi rendes tagság és rokkant­ság s munkaképtelenség esetén teljes nyug­díjat élvez.­­ Ha a nyugdíjat élvező tag ismét kere­setképessé válik, úgy nyugdíj élvezete be­szüntetendő és tagdíját tovább tartozik fizetni. XIV. FEJEZET. 1. Ha a rendes tag 5 évi tagság után — de 10 évi tagság előtt — elhal és hátrama­radott neje legalább 3 évig törvényes fele­sége volt — és a férj elhalálozásáig együtt éltek — az özvegy egyszer s mindenkorra 200 koronától 300 koronáig terjedő segély­ben részesül. 2. Ha az elhalt rendes tagnak törvényes neje nem maradt hátra, ellenben 14 éven aluli árvák maradtak, úgy az a segélyjáru­lék, mely az özvegyet illette volna, az ár­vák között osztandó meg és ezek gyámjai­nak fizetendő ki. 3. Ha az elhalt tag után sem özvegy, sem árvák nem maradnának, úgy az özvegyi se­gélynek 50°­ o­ka annak fizetendő ki, ki az elhalt rendes tagot eltemetteti, — a­mennyi­ben erre igényt tart az illető. 4. Ha a rendes tag elhal, a segélyt igény­lők hitelesített okmányokkal tartoznak iga­zolni úgy azonosságukat, mint a rendes tag elhalálozását, melyek alapján a választmány intézkedik. XV. FEJEZET. A nyugdíj özvegy, illetve árvák segély­nyújtásához szükséges okiratokról. 1. A nyugdíjat kérelmező rendes tag kö­teles az egyesület választmányának orvos által láttamozott oly bizonyítványt bemutatni, melyben teljes munkaképtelensége igazolta­­tik — ha egyébként is az alapszabályban felsorolt kötelezettségeinek a tag eleget tett, — a nyugdíj folyósítandó. 2. A megfelelő nyugdíjnegyed évenként fizettetik ki az egyesület pénztára által Bu­dapesten, de elküldetik az érdekeltnek költ­ségére posta útján is, ha hatóságilag, vagy közjegyzőileg hitelesített nyugtáját az egye­sülethez előre beküldi. 3. Az elhalt tag özvegye férjének halotti bizonyítványát, házassági levelét és községi bizonyítványt tartozik felmutatni, hogy férje haláláig együtt éltek. 4. Az árvák, — vagy ezek gyámja — anyakönyvi kivonatot arról, hogy hány éve­sek és hogy törvényes gyermekei voltak- e az elhalt tagnak. A 4. pont alatti segélyek az árvák gyámjai kezéhez fizetendők. 5. Az az egyén, ki a rendes elhalt tagot özvegy és árvák hátrahagyása nélkül elte­metteti, s az elhalt tag halotti bizonyítvá­nyát, továbbá bizonyítványt arról, hogy az elhalt rendes tagot ő temettette el, beérke­zett okmányok alapján az özvegyi segély 50°/0-a kifizetendő, ha igényli.­ ­Nemhivatalos rész. Gépészeti ügyelj A nagyolvasztók gázainak kihaszná­lásáról. A »Cockerill Társaság«, amely Delamare- Deboutteville­vel már hat éve tanulmányozza a nagyolvasztók füstgázainak motorikus czé­­lokra való direkt felhasználását, ma már a legfényesebb eredményeket érte el és képes arra, hogy megközelítse az eddig készített leghatalmasabb motorokat. 1895-ben egy Delamare-Deboutteville-féle 8 HP motor állíttatott fel a Cockerill-tele­­pen tökéletes eredménynyel és a hivatalos vizsgálatról szóló jelentés az első hivatalos bizonyítvány arról, hogy a nagyolvasztók gázai motorikus czélokra felhasználhatók. Ezen első kísérlet által felbátorítva, a Cocke­­rill-társaság egy 200 lóerős motort csinált. Ezt 1898-ban helyezte üzembe, és ugyan­akkor hivatalos vizsgálatnak is vetette alá. Ez az első nagy telep korszakalkotó volt, mert bizonyította, hogy egy ilyen gázmotor, mely 4—6-szor kevesebbet fogyaszt, mint egy jó gőzgép, módot nyújt arra, hogy egy nagy

Next