Magyar Gépipar, 1907 (16. évfolyam, 1-22. szám)

1907-01-16 / 1. szám

4 • • л--- '■■■■' — ;■ - •■***■■ -яят... " —. '• 'Ч' * Г?**** MAGYAR GÉPIPAR______________________1907. január 16. gásban fogják­­. Kartársaink részesíteni és ez inen lehe­tővé fogják nekünk tenni azt, hogy lapunk folytonosan fejlődhessék úgy tartalom, mint terjedelem tekintetében. Felkérjük azért t. Kartársainkat, hogy lapunkat minél nagyobb számú előfizetéssel támogatni szíves­kedjenek. Hátralékos­t. előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy előfizetési díjaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Lapunk pontos expedíc­iója czéljából kérjük a lakásváltozásokat velünk minden esetben pontosan kö­zölni, valamint minden, a lap expediálására vonatkozó panaszokat és kifogásokat tudomásunkra adni, hogy azok orvoslása iránt kellőleg intézkedhessünk. Kiváló tisztelettel a Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Sylvester napi gondolatok. A „Magyar Gépipar“ számára írta: Fáncsy Rezső. Az év utolsó napja van A munkától fáradtan té­rek szerény otthonomba, melyről több igazsággal szó­­lanék, ha azt mondanám, hogy „rideg“. És így a rideg magányomban egy kép tárul elém, a közel­múltnak, az elmúlt esztendőnek a képe. Semmi sem zavar, hogy elmélkedjem a kép felett senki se mondja, hogy „ne tekints vissza, mert a múltban nincs semmi biztató“ és senki sem mondja, hogy az elmúlt esztendő képe ne­m enged reménylem­ a jövőtől semmit. Gondolkodom! Elmúlt tehát ismét egy hosszú, küzdelmes év, mely küzdelmekből kivette mindenki az őt megillető részt és mindenkinek megmutatta a sorsa, hogy mennyi az ő része s a természet, a nagy Alkotó, megadta hozzá az erőt. És ha ez igazán így van, akkor miért dőltek ki oly számtalan sokan a küzdők sorából_ha ez így van, akkor miért látunk a küzdők sorában oly számtalan, a sorsával elégedetlen ember, akik képesek volnának az alkotó természeti renddel szembe szállani, nem tudván azt — a balgák — hogy hiába nyúlnak bármi fegy­verhez, — annak két éle van — A sors szeszélye elosztja az emberiség közt a küzdést, de ép az elosztásban mutatja be a szeszélyét, sohasem nézi, hogy a nagy Alkotó, a természet, mily erővel áldotta meg az embert. De a küzdelmek összessége sohasem múlja felül az erők összességét. Miért van tehát, hogy a küzdők nem adják össze ereiket, hogy együttesen azt kiálthat­nák a sorsnak „tlocsolunk veled”* Miért nem nyújtanak testvéri jobbot egymásnak a gyengék, mikor tudják, hogy egymást támogatva, egy erővel, egy akarattal, a pokol kapuit megdöngethetik? Megmondom Mar, éppen arra is gyengék, hogy bevallják saját maguknak és embertársaiknak, hogy van bennük valami különös, ami azt mondja, hogy mutasd meg magad, hogy az vagy, nem csak magad felett, hanem a náladnál még gyengébb embertársad felett is. Ha érzi, hogy egy hajszálnyival előrébb léphet a má­siknál, akkor nem aj­ánlja fel a fölényét segítségül a társának, akkor ne­m mo­ndja, hogy „jer, menjünk eggyütt és lépjünk két hajszálnyival előbbre“, hanem szembe száll vele, megragadja, taszít rajta egy nagyot és azzal ő­ előrébb ugrik­. De itt megfelejtkezik azt mondani: „pajtás, majd ha véletlenül visszafelé gördülök — mert tudom, hogy az is bekövetkezik — akkor ismét itt találjalak támaszul, nehogy alád essem.“ A pajtás azonban gyenge volt, a taszítástól elbukott s a stréber rajta túl esett. Tehát nem ott vagyunk ahol együtt lehettünk volna, hanem sokkal hátrább, még­pedig elbukva mindketten. A harcz felemésztette az erőnket, nem tudunk talpra állani. És mikor mindezek úgy elvonulnak lelki szemeim előtt, hidegnek érzem a fűtött szobámat, fázni kezdek, remegek. A jövő vigasztalan képe tárul elém. Van-e jogom egy szebb jövőt reményleni, van-e jogom hinni, hogy az emberiségben egy csapással kimúlt az ősi be­tegség, az „úrhatnámság“. Nincs jogom és nem hiszem. De hiszem és vallom, hogy az emberi társam­at nemcsak stréberek alkotják, nemcsak oly emberek akik embertársaik házát arra használják, hogy azon emelkedje­nek, hanem olyanok, akik egymásnak támasztják a há­tukat és közös erővel egymást védik a bármely oldal­ról jövő veszélylyel szemben. Közös erővel, összetartással mindannyian nagyok lehetünk és nagyot alkothatunk, de anélkül még az egyesek ereje sem állhat meg, mert elforgácsolódik a testvérharczban. Egy igaz fohászszal lépek át az új esztendőbe. Világosítson fel a nagy Alkotó minden elmét afelől, hogy az összetartásban rejlik a nagyság és a nagyság­ban az erő, és ezen nagy erőbe vetett bizalom fogja az emberiségből a csüggedést kioltani­, a homlokáról a jövőtől való félelem verejtékét letörülni. Az ember küzdelemre van alkotva, de biztosan adatott elő is hozzá, mert az­tír monda : „Ember küzdj, és bízva bízzál!“ Hivatalos közlemények. Nyugta. Egyesületünk pénztáránál 1806. év novem­­ber hó 23-ától deczember hó 31-éig terjedő idő alatt a következő befizetések teljesittettek : Nyugdíjalapra: Molnir István 30.—. Nagy János 10.— Bu­csi József 5.50. Meleg Márton 5.56. Laurán Gábor 11.—. Nagy János 1.07. Engel Antal 6 75. Farkas Dezső 5 50. Kercsov Antal 22.07. Kre­isz Altal 5.71. Behring Ferencz 30.—. Tereczky Ádáma 20. —. Czummer József 6.1­6. Láng Antal 11.—. Engel Ádám 5 57. Vida János 30.38. Untereiner János 11.07. Bülkiseh József 16 92. Neisser Miklós 20.—. Kassay Ernő 22.42. Hauser István 25.­—. Varga Ferencz 11.08. Berecz János 6.— Kiripolszky Károly 5.50. Nagy Károly 21. 3. Klucsán Pál 9.90. Frész Mihály 5.79. Kádár Antal 22.42. Loosz Pál 22.4 . Horváth Sándor 5.65. Etessy Béla 9.99. 1. Nedeczky József 5 50. Truka János 5.50. Berecz János 3.90. Vass Joachim 10.8. Papp József 11.49. Spitzkopf János 10.19. Beer Adolf 11.14. Borszuk Károly 11.07. Varga Ignácz 5.50. Varga Lajos 5.50. Csapka Márton 11.17. Meitner Mór 20.—. Klauszky István 11.—. Barber József 11.06. Andrásik József 9.90. Hegedűs Sán­or 5­5­. Erős József 9.90. Ruzsits Lajos 6.57. Fáncsy Rezső 11.06. Kalmár Enoch 18.57. Czeglédi Ferencz 5.50. Szabó János 4­6. 2. Benczkó Kálmán 5.54. Rakita József 9.90. Bernhard Alajos 12.—. Lobi Jónás 5 50. Pintér András 10.—. Hajdú Sándor 19.13. Gsuti János 5.50. Mihalecz József 11.48. Knittlhoffer Ignácz 5.50. Szívós Imre 5.50. Mihalovics Antal 16.92. Lovászy Géza 5.50. Meleg Márton 5.50. Petrányi János 11.—. Zombori János 22.—. Papp Lajos 15.61. Fresz Mihály 5.50. Ifj. Králik István 5.94

Next