Magyar Gépipar, 1909 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1909-01-16 / 1. szám

ЩЩЩр**^т\ттттПЩ11т*Щттттт&ттттт*Ш* Budapest, 1909. f ^ XVIII. évfolyam, I. szám. január lé. MAGYAR GÉPIPAR ® FELELŐS SZERKESZTŐ: ■© SZŐNYI LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, '&&& IX., FERENCZ-KÖRUT 17 AZ „ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG“ D □ □ HIVATALOS KÖZLÖNYE □ □ □------------------------- CHEQUE-SZÁM: 1662 9. -------------------------­'&/ёУ& M EQ JELENIK MINDEN HÓ l-ÉN ÉS I6-IKÁN Lapzárta minden ;fió 9-án. uct|j£ar ia minucM nw y-ai és 22-én. Későb,b -beér, 1<-a7n kéríratnk я knvp.tkftzí kezö kéziratok a következő számban közöltetnsk. í^—aV7 Figyelmeztetjük a szövetség tagjait, hogy minden ügybenl, a szövetség vezetőségét érintő levelezések a következő czim alatt küldendők be: ----------------------- ORSZÁQOS QÉPÉ8Z9ZÖVETSÉQ VEZETŐSÉGÉNEK, BUDAPESTEN, IX. KÉR., FERENCZ-KÖRUT 17. SZÁM. Teli rege. így télen, amidőn a természet maga készteti az embert egy bizonyos szobafogságra, különösen itt vidéken, magam sem tehetek mást, mint megrakva kandallómat, figyelem a szobám temperaturáját, a karosszéket köze­lebb vonva az ablakhoz, azon kényelmesen elhelyez­kedve, nézem a szép hóesést s elragadva látom, hogy ezek az apró hópelyhecskék is miképpen igyekeznek egyik a másikát elhagyni, miképen vívnak harezot a levegőben azért, hogy melyik érintse szűz burkával a földet először, azt a földet, melyet megtermékenyíteni akarnak, s ez által áldást és békét hozva az emberi­ségnek. Önkénytelenül is eszembe jut, hogy a természet eleme a folytonos harcz és küzdelem, melyek az ember — mint a nagy természet egyik alkotása — szintén örökölt. Elmerengve a nagy természet ezen nagyszerű csodá­ján, eszembe jut a múlt minden harczával és küzdelmeivel, melyben többi tiszteletre méltó kartársaimmal egyetemben én is részt vettem, számtalan sebet kapva és vágva, küz­döttünk mindazon előnyökért, melyeknek kivivása még ma is küzdelem tárgyát képezi. Újra látom azon toborzást, melyet véghez vittünk, midőn egy-egy gyűlést akartunk egybehívni. Mennyi szaladgálás, mennyi kapaczitálásra volt szükség, hogy együtt legyen annyi tag, amennyi a tanácskozáshoz szük­séges, hogy megvitatva helyzetünket elhatározzuk, milyen fegyverhez nyúljunk, hogy egy lépést előre mehessünk. Ma mindazt — és még sok mást — elvégzi lapunk a „Magyar Gépipar“, mely hű kísérőnk és hálás fegyver­társunk, melynek segélyével és a kartársak összetartó erejénél fogva, mégis csak sikerülni fog megkezdett har- ezunkat eredménynyel befejezni. így ábrándozva, szemem előtt lebeg egy közgyűlés, melyet a gépészi kar testületé tartott az Urnák 1910-ik esztendejében és amely a következőkép folyt le. Diszelnök örömének ad kifejezést a tagoknak szép számban való megjelenéséért, ecseteli a gépészi kar fontos szerepét a társadalomban, összetartásra, együttérzésre buzdítja a tagokat, végül üdvözli s a közgyűlést meg­nyitja, átadva a szót az elnöknek. Elnök feláll ecseteli egy év eseményeit, elmondja röviden mindazon ered­ményeket, melyeket a vezetőségnek sikerült elérni, a többi között azt is, hogy az ipartörvényben benne foglaltatik a gépész-képesítés is azon az alapon, amint azt annak idejében az Országos Gépészszövetség vezetősége felter­jesztette, továbbá megemlíti elnök azt is, hogy a mi­niszter kilátásba helyezte a magyarországi gépészeknek kamarai alapon való szervezését kormány rendelettel, a mi nagy örömöt keltett és általános élénk helyeslés kö­vetett, előadja mindazon teendőket, melyek még meg­oldásra várnak, a mi azonban csak úgy sikerül, ha a tagok továbbra is összetartozandóságukkal és együtt­érzésükkel támogatják úgy a testületet, mint annak minden­kori vezetőségét. Igen, igen, úgy van, éljen az elnök stb. Következik a titkár, előadja az évi eseményeket, u. m. a vagyon- és teherállományt, a beiratkozott, tagok számát, az összes taglétszámot, elhelyezéseket stb. stb., tudomásul vétetik. Most feláll egy tag a szocziálista táborból és egy hosszú beszédben oda konkludál, hogy csatlakozzunk a szocziálistákhoz, akkor hamarabb czélt fogunk érni. Kapott az ipsze olyan választ, hogy soha többé eszébe nem jut a gépészi kar csalogatása. Most következett egy másik ur, ki szószerint a következő be­szédet mondotta: T. közgyűlés ! Bár nem tartozom szorosan az Or­szágos Gépészszövetség kötelékébe, de mint kartárs némi jogot formálok arra, hogy felszólaljak, ha elnök ur szives lesz megengedni. Elnök felteszi a kérdést, a többség megengedi. T. uraim ! Régóta figyelemmel kisérem az Önök működését és örömmel konstatálom, hogy oly eredmé­nyeket értek el, amelyek akaratlanul is önök felé terelik szimpátiámat. Megvallom őszintén, ma azért jöttem, hogy meghallgassam és fültanuja legyek azon elért sike­reknek, mely sikereket mi, a régi gárda emberei elérni soha nem reméltünk volna. Eljöttem tehát, hogy küldőim nevében, tehát azoknak nevében, akiket önök Rene­gát-oknak neveznek, a következőket jelentsem ki : Rend­kívül sajnáljuk, hogy eddig távol tartottuk magunkat azon testülettől és mozgalomtól, melyhez természetszerűleg és akaratlanul is tartozunk, de jóvá kívánjuk tenni hibáin­kat azáltal, hogy valamennyien mi Renegatok kilépünk a passzivitásból és testtel-lélekkel önökhöz csatlakozunk, soha el nem hagyva egymást, hanem jó és balsorsban, kezet-kézbe, vállt-vállnak vetve, — Viribusz Unitis — törekszünk elérni azt, amit töredékekben talán sohasem, de egyesült erővel igen is sikerülni fog. Erre következett egy olyan falrengető éljen, ami csak azokból a szivekből fakad, amelyek át is érzik azt, S Kérjük t. olvasóinkat, hogy szükségletüket mindig azon czégeknél □ fedezzék, melyek a lapunkban hirdetnek, hivatkozván lapunkra. □

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents