Magyar Gépipar, 1909 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1909-01-16 / 1. szám

magyar gépipar 1909. január 16, amit a száj mond. Természetes, hogy az éljenből magam is kivettem a részt, mert egy kéz érintését éreztem vál­lamon, mintha valaki azt mondta volna „a törvény ne­vében“, feltekintek: jóságos feleségem áll előttem s kérdi : mi bajod édes fiam? Elmerengésemből felébredve azon tűnődöm, hogy az Országos Gépészszövetségnek 1909 január havában tartandó közgyűlése megadja-e a választ arra nézve, hogy ezen álomban mennyi a való és mennyi az álom. Egy öreg gépész, il­yenítanyagok­k­­l. Irta : Vajda Jenő, az „Országos Gépészszövetség“ tagja. (Folytatás és vége.) e) A fajsúly vizsgálata. Valamely olaj fajsúlya alatt az 1 dm8-be férő olaj súlyát értjük. Ez az abszolút fajsúly s ha ezt viszonyítjuk 1 dm8 víz súlyához, a relativ fajsúlyt kapjuk. Hogy a fajsúly ismerete mily fontos, a következő példával bizonyíthatjuk : Legyen pl. két olajnemünk s mindkettő 100 kg.­­ként 75 kor.-ba kerülne. Ha az egyik olaj fajsúlya 0'885 (dm3 súlya 885 gramm) a másik 0'925 (1 dm3 súlya 925 gramm) úgy bár 100 kg. olaj mindkét esetben 75 K.-ba kerül, de mégis, miután az olaj elhasználásnál a térfogatra vagyunk tekintettel, így a 0'885 fajsúlylyal biró olaj lenne kiadósabb, mert míg 100 kg. 0'925 faj­súlyú olaj 100: 0'925 = 108' 11 liter, addig 100 kg. 0885 fajsúlyú olaj 100: 0'886 = 112 99 litert ad, daczára, hogy mindkettő ára 75 kor. 100 kg.-ként. A fajsúly meghatározása azon hydrostatikai alapelven épül fel, hogy bármely test folyadékba mártva, annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított folyadék súlya. Ez Archimedes tana, melyet el­avultnak kell mondanunk, mert ma már tudjuk, hogy nem a test vészit súlyából, hanem a folyadék felhajtó­ereje létesíti e látszólagos súlyveszteséget. A fajsúly legegyszerűbb meghatározási módját a 2. ábra tünteti fel, hol „A“ sűrűség­mérő (Bailing, Brix stb. rend­szer) a „B“ edénybe töltött olajba merül. Azon jel „A“-n, mely a folyadék felszínével egy síkba esik, mutatja az olaj fajsúlyát. Ábránk szerint a fajsúly 8‘25 gr. volna, mi azt jelenti, hogy 1 dm3 olaj súlya 8,25 gramm. Ámde tekintetbe veendő a hőfok is, melynél a vizsgálat történt, mivel melegebb folya­dékba valamely test (esetünk­ben „An­araometer) mélyebben sülyed, mint hidegebb hőfokúba. Ezért tehát korrekczióról kell­­ gondoskodnunk, mely a hőfok függvénye. (Ez a korrekczió tényező mindegyik rendszerű sűrűségmérőnél más és más.) Legczélszerűbbek tehát azon sűrűségmérők, melyek thermométerrel ellátott szárral bírnak, ami a korrekczió számítását igen megkönnyíti. Rendkívül érdekes módja a faj­súly meghatározásának a pikno­méterrel való vizsgálat (3. ábra.) E kicsiny egyszerű készülék, még akkor is használható, ha a vizsgálathoz kis mennyiségű olaj áll rendelkezésünkre. Ábránkon feltüntetett piknométer „c“ üvegedényből legczélszerűbben (10 cm3 űrtartalommal) s vd. üveg­dugóból áll. E készülék, mely olcsón szerezhető be s igen egyszerű, követ­kezőkép kezelhető : Először lemérjük „c“ súlyát üresen „d“-vel együtt, s e súly legyen „g.u Azután „c“ edényt 15° C vízzel annyira töltjük meg, hogy a víz „c“ edény „e“ széléig érjen. Majd üveg­dugót a „c“ edény szájába behelyezve, szárazra töröljük az edényt, mely a „d“ dugó behelyezése miatt kiszo­rított víztől nedves lett. Lemérve az igy vízzel töltött s „d“ dugóval ellátott edényt, „Q“ grammot kapunk. Tehát a víz súlya, mely „c“-ben van „Q—q“ lesz. Ezután megtöltjük 15° C olajjal a „d“ edényt s ugyanígy eljárva, ha az olaj és edény súlya együtt „Qi’ s az edényé mint lemértük *q“, úgy a piknométerben lévő olaj súlya tisztán „Qi—q“ gramm. Mivel a fajsúlyt úgyis nyerjük, ha bizonyos tér­fogatú folyadék súlyát ugyanolyan térfogatú víz súlyá­hoz viszonyítjuk, tehát a fajsúly ha — q = 8‘92 gramm s Q —q — 9'98 „ s==^i----i lesz; Q —3 8-92 9-98= 0 893 (azaz 893 gramm dm3-ként). Merev zsírok fajsúlyvizsgálata is így történik, csak­hogy akkor „d“ edény szája nagyobb s dugó helyett egy vékony üveglapocskát használunk a „c“ edényke befedésére. Lehetséges az, hogy egy olaj nem két különböző olaj keverékét tartalmazza s tiszta olaj helyett silány olajkeveréket vásárolunk meg. Ezen okból közlöm, hogy valamely keverék faj­súlyából miként lehet megállapítani a benne lévő alkat­részek mennyiségét százalékokban, ha mindkét alkatrész anyagát ismerjük s ezek fajsúlyát megközelítőleg tudjuk. Ha „N“ lenne a keverék fajsúlya, „A“ az egyik alkatrész s „C“ a másik alkatrész fajsúlya, akkor ez utóbbi mennyiségét százalékokban „X“-et a következő képlet szerint kiszámíthatjuk : v_ 100 (AT—a) L (C~a) • Szolgáljon például a következő : Tudjuk azt, hogy az ásványolajokat sokszor gyantás olajokkal keverik. Ily esetben e keverék fajsúlya körül­belül 0­927 körül változik, mivel ez ásványolajok faj­súlya 0912 s a gyantás olajoké rendszerint 0957 körül szokott lenni, már most 1. képletbe az ismeretes érté­keket behelyettesítve, miután N— 0927) A = 0912 / könnyen kiszámíthatjuk, hogy az (z=0-957 ) egyes alkatrészek mily mennyiségben vannak a keverék­ben jelen. Mivel 1Y—a = 0­ 927 —0-912 = 0­015 I C— a = 0­ 957 — 0-912 - 0045 így akkor S­3. ábra. 2. ábra. &£o &SO £5o — b 6o Noo Noo 09° 9oo

Next