Magyar Gépipar, 1909 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1909-01-16 / 1. szám
magyar gépipar 1909. január 16, amit a száj mond. Természetes, hogy az éljenből magam is kivettem a részt, mert egy kéz érintését éreztem vállamon, mintha valaki azt mondta volna „a törvény nevében“, feltekintek: jóságos feleségem áll előttem s kérdi : mi bajod édes fiam? Elmerengésemből felébredve azon tűnődöm, hogy az Országos Gépészszövetségnek 1909 január havában tartandó közgyűlése megadja-e a választ arra nézve, hogy ezen álomban mennyi a való és mennyi az álom. Egy öreg gépész, ilyenítanyagokkl. Irta : Vajda Jenő, az „Országos Gépészszövetség“ tagja. (Folytatás és vége.) e) A fajsúly vizsgálata. Valamely olaj fajsúlya alatt az 1 dm8-be férő olaj súlyát értjük. Ez az abszolút fajsúly s ha ezt viszonyítjuk 1 dm8 víz súlyához, a relativ fajsúlyt kapjuk. Hogy a fajsúly ismerete mily fontos, a következő példával bizonyíthatjuk : Legyen pl. két olajnemünk s mindkettő 100 kg.ként 75 kor.-ba kerülne. Ha az egyik olaj fajsúlya 0'885 (dm3 súlya 885 gramm) a másik 0'925 (1 dm3 súlya 925 gramm) úgy bár 100 kg. olaj mindkét esetben 75 K.-ba kerül, de mégis, miután az olaj elhasználásnál a térfogatra vagyunk tekintettel, így a 0'885 fajsúlylyal biró olaj lenne kiadósabb, mert míg 100 kg. 0'925 fajsúlyú olaj 100: 0'925 = 108' 11 liter, addig 100 kg. 0885 fajsúlyú olaj 100: 0'886 = 112 99 litert ad, daczára, hogy mindkettő ára 75 kor. 100 kg.-ként. A fajsúly meghatározása azon hydrostatikai alapelven épül fel, hogy bármely test folyadékba mártva, annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított folyadék súlya. Ez Archimedes tana, melyet elavultnak kell mondanunk, mert ma már tudjuk, hogy nem a test vészit súlyából, hanem a folyadék felhajtóereje létesíti e látszólagos súlyveszteséget. A fajsúly legegyszerűbb meghatározási módját a 2. ábra tünteti fel, hol „A“ sűrűségmérő (Bailing, Brix stb. rendszer) a „B“ edénybe töltött olajba merül. Azon jel „A“-n, mely a folyadék felszínével egy síkba esik, mutatja az olaj fajsúlyát. Ábránk szerint a fajsúly 8‘25 gr. volna, mi azt jelenti, hogy 1 dm3 olaj súlya 8,25 gramm. Ámde tekintetbe veendő a hőfok is, melynél a vizsgálat történt, mivel melegebb folyadékba valamely test (esetünkben „Anaraometer) mélyebben sülyed, mint hidegebb hőfokúba. Ezért tehát korrekczióról kell gondoskodnunk, mely a hőfok függvénye. (Ez a korrekczió tényező mindegyik rendszerű sűrűségmérőnél más és más.) Legczélszerűbbek tehát azon sűrűségmérők, melyek thermométerrel ellátott szárral bírnak, ami a korrekczió számítását igen megkönnyíti. Rendkívül érdekes módja a fajsúly meghatározásának a piknométerrel való vizsgálat (3. ábra.) E kicsiny egyszerű készülék, még akkor is használható, ha a vizsgálathoz kis mennyiségű olaj áll rendelkezésünkre. Ábránkon feltüntetett piknométer „c“ üvegedényből legczélszerűbben (10 cm3 űrtartalommal) s vd. üvegdugóból áll. E készülék, mely olcsón szerezhető be s igen egyszerű, következőkép kezelhető : Először lemérjük „c“ súlyát üresen „d“-vel együtt, s e súly legyen „g.u Azután „c“ edényt 15° C vízzel annyira töltjük meg, hogy a víz „c“ edény „e“ széléig érjen. Majd üvegdugót a „c“ edény szájába behelyezve, szárazra töröljük az edényt, mely a „d“ dugó behelyezése miatt kiszorított víztől nedves lett. Lemérve az igy vízzel töltött s „d“ dugóval ellátott edényt, „Q“ grammot kapunk. Tehát a víz súlya, mely „c“-ben van „Q—q“ lesz. Ezután megtöltjük 15° C olajjal a „d“ edényt s ugyanígy eljárva, ha az olaj és edény súlya együtt „Qi’ s az edényé mint lemértük *q“, úgy a piknométerben lévő olaj súlya tisztán „Qi—q“ gramm. Mivel a fajsúlyt úgyis nyerjük, ha bizonyos térfogatú folyadék súlyát ugyanolyan térfogatú víz súlyához viszonyítjuk, tehát a fajsúly ha — q = 8‘92 gramm s Q —q — 9'98 „ s==^i----i lesz; Q —3 8-92 9-98= 0 893 (azaz 893 gramm dm3-ként). Merev zsírok fajsúlyvizsgálata is így történik, csakhogy akkor „d“ edény szája nagyobb s dugó helyett egy vékony üveglapocskát használunk a „c“ edényke befedésére. Lehetséges az, hogy egy olaj nem két különböző olaj keverékét tartalmazza s tiszta olaj helyett silány olajkeveréket vásárolunk meg. Ezen okból közlöm, hogy valamely keverék fajsúlyából miként lehet megállapítani a benne lévő alkatrészek mennyiségét százalékokban, ha mindkét alkatrész anyagát ismerjük s ezek fajsúlyát megközelítőleg tudjuk. Ha „N“ lenne a keverék fajsúlya, „A“ az egyik alkatrész s „C“ a másik alkatrész fajsúlya, akkor ez utóbbi mennyiségét százalékokban „X“-et a következő képlet szerint kiszámíthatjuk : v_ 100 (AT—a) L (C~a) • Szolgáljon például a következő : Tudjuk azt, hogy az ásványolajokat sokszor gyantás olajokkal keverik. Ily esetben e keverék fajsúlya körülbelül 0927 körül változik, mivel ez ásványolajok fajsúlya 0912 s a gyantás olajoké rendszerint 0957 körül szokott lenni, már most 1. képletbe az ismeretes értékeket behelyettesítve, miután N— 0927) A = 0912 / könnyen kiszámíthatjuk, hogy az (z=0-957 ) egyes alkatrészek mily mennyiségben vannak a keverékben jelen. Mivel 1Y—a = 0 927 —0-912 = 0015 I C— a = 0 957 — 0-912 - 0045 így akkor S3. ábra. 2. ábra. &£o &SO £5o — b 6o Noo Noo 09° 9oo