Magyar Grafika, 1928 (9. évfolyam, 3-12. szám)

1928-03-01 / 3-4. szám

A GRAFIKAI IPARÁGAK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ KÉTHAVÖNKIN T MEGJELENŐ GRAFIKAI FOLYÓIRAT UNGARISCHE GRAPHIK CÍMŰ NÉMETNYELVŰ MELLÉKLAPPAL SZERKESZTI ÉS KIADJA BÍRÓ MIKLÓS FŐMUNKATÁRSAK: HERZOG SALAMON ÉS KNER ALBERT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VII, RÓZSA UCCA 25. SZÁM BÍRÓ MIKLÓS NYOMDAI MÜINTÉZETE ÉS KIADÓVÁLLALATA A Magyar Grafika előfizetési díja Magyarországon: Nyomdatulajdonosoknak, cégeknek és szakmán kívül állóknak egész évre 30 pengő, félévre 16 pengő Egyes számok ára nyomdatulajdonosoknak, cégeknek és szakmán kívül állóknak 5 pengő Előfizetési díj külföldiek részére: Az európai kontinensen 30 pengő, Angliába és a tengerentúli államokba 6 dollár Jahresbezugspreise: Für die europäischen Staaten (mit Ausnahme England) 30 Pengő, für das übrige Ausland 6 Dollar, Einzelnbezugspreis: 5 Pengő, resp. 1 Dollar. — Die Magyar Grafika erscheint zweimonatlich Márffy Ödön művészete Az Ernst-múzeum kiállításán teljes pazar pompájában bontakozott ki Márffy Ödön művészete. Munkáinak kvalitása lenyűgözően hatott. Éreztük, hogy ő most az élén halad a modern magyar művészetnek, ötvenéves kora mellett vezetésre hivatott, mert művé­szete fiatal, mai és amellett higgadt, érett, tisztult. Érdekes, hogy ez a higgadás, tisz­tulás az utolsó két év folyamán ment végbe, miután Márffy művészete az eruptivitás és ziláltság tetőfokára ért. íme, két Márffy-csendélet, két virág­váza. Az egyik 1925-ből, a másik 1927-ből. Az első képen gazdagon ömlik a fény az ablakon át, keresztül itatja az anyagok minden porcikáját, úgyhogy fénnyé válik maga a szilárd anyag, a fény egy része az árny, a fény hordozója, a színek buja pom­pája is. Szinte érezzük, mint feslik az édes mézzel terhes virágkehely a fény- áradatba, mint feszíti szét szilárd for­máját az edény a fényben, mint ittasul meg az asztal, az ablakpárkány a bele­szívódó fényben, mint tükrözi még a fal is csendes szövődéssel a fényt. Mindez ragyogó, pompázó színgaz­dagságban, feszült, bontott ritmusban. Mik e bontott ritmust hordozó ele­mek? Az asztallap és az ablakpárkány ferdesége, melyet egyensúlyoz az, hogy a fényfoltok fent a baloldalon és lent a jobboldalon túlnyomóak. Az élet­öröm ilyfokú túláradása, ily boldog pátoszban való megnyilvánulása mesz- sze maga mögött hagyja az impresz- szionizmus finomkodó passzivitását. Itt az expresszionizmus kirobbanó féktelensége tobzódik. „Fekete váza”, 1927-ből. Ovális asztallapon ovális tányérlap, azon a váza telt, zárt teste, belőle a növény húsos, nedvektől feszülő, de szilárd formába zárt levelei fakadnak. A fény amott még mindent átitatott: most szétszórtan burkolja a képet, de csak annyira, hogy a formák nyugodalmas kibontakozását mi sem zavarja. Min­den élesen elhatárolódik egymástól, pillanatig sem vagyunk kétségben az­iránt, hol kezdődnek és hol végződnek a formák. A színek nem ragyognak, és tündökölnek, hanem mély tiszta­sággal élnek. Kifejlesztik árnyalataik minden gazdagságát, de nem ömlenek és cikáznak túl a formán. Egy zárt kis világ ez a csendélet, önmagában teljes és nem utal kifelé. Az egyen­súlya biztos és szilárd, mintha — min­den könnyűsége mellett — építve volna. „Kertben”: 1925 és „Nyáresti tár­saság”: 1927. Az első képen fényből épített és fényben áztatott kompozíció rejlik. Ez a kompozíció azonban nem szilárd és nem nyugalmas. Az egyik oldalon egy létrás alak tör fénygarádi- csain ferdén a magasba. A másik ol­dalon a hátradűlő férfi öléből sugár­zik egy fénysáv ugyanoly szögben föl­felé. És ebbe a titkos szögbe szorul a fénygerendák, fénytéglák és kontúrsá- vok, kontúrfoltok egymás hegyére- hátára duzzadó ritmusa. Valami or- gasztikus tobzódás viharzik át az in­tim családi idill e képén; a keresztül- kasul süvöltő fénykévék és fényüstö- kök duzzadó, túlhevített élettel töltik meg a képet. A „Nyáresti társaságiban a fény nem bont többé formát. A négy­szögű asztal körött nyugodt em­berek; körüket kígyózó ágú, csöves­testű fatörzsek keresztezik. Hátul síma háttér zárja le a platót, balra szilárd házfalak és a lámpa fénye szigorúan szögletes kontúrt vág a földbe. A túl­áradó mozgalmasság helyett itt a csendbe horgonyzott nyugalom uralko­dik. A színek hamvas, telített sűrű­sége váltja fel az 1925-ös kép egy- másbaáradó, harsogó színeit. Pompás itt is a színek dús egyvelege, de ez a pompa szordinós és megkötött. * Márffy művészetéről Paul Gordon (Berlin) kiadásában, de magyar nyom­da termékeként egy tipográfiailag tö­kéletes kis könyv jelent meg, a pél­dányok egy része magyar szöveggel. Pátzay Pál okos és lényeges sza vakkal világítja meg e könyvben Márffy mű vészetét. Rabinovszky Márius 73

Next

/
Thumbnails
Contents