Magyar Gyáripar, 1911 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1911-02-01 / 1. szám
1. szám Magyar Gyáripar holott a nyers ökörbőr és a nyers borjúbőr ára ugyanez idő alatt 70%-kal emelkedett. Az üvegiparban nincs áremelkedés, a papíriparban nincs áremelkedés,s a vegyi iparban általában nincs áremelkedés. Hogy arról az unos-untig hangoztatott egyszerű igazságról ne is szóljak, hogy egészen más az, ha olyasvalami drágul meg, amire jövedelmem 65%-a megy, mintha olyasvalami, amire jövedelmemnek csak 15%-át költöm. Végül azt mondja Tisza István, hogy a védvámos rendszer az agrártermékeknél szerényebb mértékben nyilvánul meg, mint az árucikkek legnagyobb részénél. Valóban így volna ez ? A gabonavámok típusa a búzavám. A búza ára 1906-ban 16 kor. 65 fillér volt; az autonóm vámtarifa 630 filléres tétele, tehát 40%-os értékvámnak felelt meg. Ma valamivel kisebb (30%), mert épen a jelentős vám nagyrészt beleolvadt a búza árába. Tisza István nehezen tudna az iparcikkeknél olyan vámot mutatni, mely a gabonavámokat akár csak megközelítené. Mi szükség van ma az állami üzemekre ? Fiskális vagy szociális szempontok indokolják-e fennállásukat és terjeszkedésüket ? Vagy talán épen iparfejlesztési szempontok ? Olyanformán nézve e dolgot, hogy az állami gyárak mintegy mintaképül szolgálnak a magániparnak ? Sem egyik, sem másik. A kincstári szempontoknak alighanem liquidálásuk felelne meg. A szociális szempontok a magángyárakban épúgy érvényesülnek. S ami a technikai színvonalat illeti, bármily kitűnő az állami gyárak műszaki vezetése, a magánipar ma már nem tanulhat tőle. S mégis állandóan aktuális a kérdés: az állami üzemek versenye a magániparral. Az a körülmény, hogy az állami üzemek állandóan úgy érzik, hogy az adójövedelmek az ő alaptőkéjük, hogy az állami üzemek minden kereskedelmi számítás nélkül dolgoznak, lehetővé teszi, hogy mindennel kísérletezzenek ártva a magániparnak s nem használva a kincstárnak és a közgazdaságnak. Legutóbb is a teherautomobilok gyártása dolgában. Alighogy biztosítottnak látszott, hogy a hadicélokra alkalmas teherautomobilokat a hadügyi vezetőség subvencionálni fogja, hogy tehát nálunk az automobilgyártás terén valami fellendülés várható, az állami gyáraknál készen volt a terv, teherautomobilokat fognak gyártani. Alighogy hire ment, hogy egy kiváló külföldi gyár hazai nagyiparosokkal szövetkezve (kiknek neve az ügy komolyságát, életrevalóságát teljesen garantálja) ágyugyárat alapít nálunk: már jelentkezett az állami vasgyár, hogy az ágyukat ő akarja csinálni. Mondanunk sem kell, hogy a magánipar fogja megcsinálni az ágyugyárat, (melyre a most kapott Dreadnought-kontingens teljes kihasználhatása végett szüksége van a magyar közgazdaságnak), az esetet, csak jellemzésül hoztuk fel s indokolásául annak az akciónak, melyet a Szövetség az állami üzemek versenye dolgában megindítani készül. NfoVOJ 1 vAz új év programmja. Irta: Hegedűs Lóránt. A „Magyar Gyáripar“ megindulásával Szövetségünk kilencedik esztendejében eléri azt a célját, melyet már első szervezkedésénél a lelkes alapítók oly kívánatosnak jeleztek: folytonos és állandó kapocs fűzi össze ezzel mindazokat, kik egyek lettek a magyar gyáripar szolidaritásában. Ezt az új köteléket is a fejlődő élet teremtette meg önmagának . Szövetségünk létjogosultságának és izmosodó erejének legnagyobb bizonyítéka az, hogy új céljait és az uj céloknak uj eszközeit nem kell kívülről keresnie, belülről teremti azokat a kerengő életnedv, önkéntelenül és feltartóztathatlanul. Az 1911-es esztendő, mely uj programmunkat bocsátja tagjaink rendelkezésére s melynek másik beköszöntője az volt, hogy régóta várt tarifa-irodánkat megnyithattuk: a sokasodó napi munkán kívül az újabb feladatok kikovácsolására várja irodánknak, igazgatóságunknak és tagjainknak — kik legfőbb munkatársaink — izzó pörölyütéseit. A magyar gyáripar egész helyzetét áttekintő évi jelentés meg kell, hogy tegye ismét azt a szolgálatot, hogy a hazai közvéleményt, politikai világot, s a külföld nagy társegyesületeit tájékoztassa iparunk kívánalmairól és sérelmeiről. De ugyanezen idő alatt magunk számára is meg kell szerkesztenünk az új esztendő szövetségi programmját s ennek fővonásait az itt következőkben látom. Három nagy munkálat az, melynek fáradságos előkészítése most fő és forr a Szövetség lombikjaiban és azt hiszem nem csalódom, hogy ezek fogják tavaszi választmányi ülésünk és áprilisi közgyűlésünk jelentőségteljes tartalmát adni. Legjobban előhaladott ezek közül az a munkálat, amely az állami üzemek versenyét tárgyalja s mely kimutatja, hogy a magyar állam adófizetőinek zsebéből mennyit fizet rá arra, hogy a magánvállalatoknak piacait elvegye s hogy éppen a jelenlegi pénzügyi helyzetben milyen veszedelmeket rejt magában ez az állapot az államra nézve is. Második aktuális tárgyunk a magyar iparnak hajózási érdekeit vitatja, mert helyre kell ütnünk azt az egyoldalúságot, hogy tarifális ügyeinkben mindig csak a vasúti kérdésekkel foglalkozunk. Különösen aktuálissá tette e meglehetősen elhanyagolt kérdéseket az, hogy a legnagyobb tengerjáró hajótársulataink szerződését most kell újra rendezni. Azt hiszem, hogy tavaszra megérik az a munkálkodásunk is, mely a katonai reformoknak (két évi szolgálat stb.) gazdasági vonatkozásait tárgyalja, s nem lehetetlen, hogy évi közgyűlésünknek napirendjén ez a probléma is fog terepelni. Az év további folyamán a munkásbiztosi(4k, valamint az összeférhetetlenségi törvény reformnézve kívánnánk a kormánynak megszövegezett javaslatot tenni. •£7£ J 'Vx ^ Szövetség szervezete még három irányban kiépítetlen s azt reméljük, hogy az új esztendőben mind a három vonalon lényeges előhaladást tehetünk. Az M3