Magyar Gyáripar, 1924 (15. évfolyam, 1-13. szám)

1924-01-01 / 1. szám

i­ kának egy alkalmazásával megismerkedni. Rektor Rutinra. Jóképességűek Iskolájának növendékeit vizs­gálja azon célzattal, hogy megállapítsa a tanulók kö­zül a matematikailag jóképességűeket, matematikai hajlammal rendelkezőket." Ezen vizsgálatnak­­ célja a kiválasztott fiúkat matematikai irányba terelni. Ruthe szerint a matematikusoknál a szükséges tulajdonságok a funkcionális gondolkodás (minél nagyobb, annál na­gyobb, minél kisebb, annál kisebb etc.). Igen fejlett tér­­szemlélet a syllogizmusok könnyű megértése és képes­ség- hasonlóknak az utánképzésére stb. A matematika állandóan syllogizmusokkal dolgo­zik és így a matematikánál fontos, hogy az, a követ­keztetésláncolat végiggondolása nélkül, mintegy in­tuitive megérezze az összefüggéseket és ezáltal képes legyen közbülső láncszemek kihagyásával is a követ­keztetések helyességét megérezni. Matematikai képességnek a számoláshoz semmi köze. Egy pincér kitűnően számolhat, anélkül, hogy matematikai képessége volna, viszont igen sok első rangú matematikus volt, akinek a számolás nem volt kenyere. Ezekből a meggondolásokból kiindulva Ruthe a gyermekek vizsgálatát úgy végzi, hogy kikérdezi őket, hogy az eddigi tanulásuk alapján számtanban, mértanban meddig jutottak el, ami által megállapítja, hogy a syllogizmusok képzésében meddig jutottak, mi az utolsó, amit­ már tanultak. Ezután feladatokat ad nekik, amely föladatokban a helyes megoldás csak olyan következtetések ismerete, vagy megértése után lehetséges, amelyek a gyermekeik előtt még ismeretle­­nek. Évente cca 100 gyermek kerül itt vizsgálat­ alá, mely­­ százból cca. 8—10 százaléknak van érzéke a mate­matika iránt. Azok között is óriási a különbség, mert van közöttük olyan, aki napszámos módjára következ­tetésről következtetésre haladva, kihozza a helyes vég­eredményt és viszont van olyan, aki hihetetlen érzék­kel a megoldásnak csodálatos eleganciájával bámu­latra­ készteti a hozzáértőket. Ruthe szerint ezek a ma­tematikusok. Ez a példa azonban, bennünket ipari kö­röket nagy érdekessége dacára is kevésbé érdeklő, pályaválasztási tanácsadás felé vezet. Érdekes volna most objektív adatokkal kimutatni az eredményeket, melyeket egyes gyárak a pszichotech­­nika alkalmazása által üzemeikben felmutatni képe­sek. Sajnos, ily irányban adatokat szerezni nem volt módomban, mert a gyárak ezt konkurenciaképességük megóvása végett nem voltak hajlandók közölni. Mégis egyes esetekből alkalmam volt következtetni arra, hogy az eredmények nem lehetnek csekélyek. Így tu­domásomra jutott, hogy Prof. dr. Moede-t egy papír­gyár szakértőnek hívta ki a gyárnak pszichotechnikai úton történő reorganizálására. Dr. Moede ezen megbí­zásokat úgy szokta teljesíteni, hogy egy fiatal mérnö­köt, mint asszisztensét, viszi magával, aki a gyárban marad és Moede utasításai alapján dolgozik. Az emlí­tett papírgyárban 3 heti dolgozás után M­oede asszisz­tensét a vállalat tulajdonában lévő három papírgyár részéről központi igazgatónak szerződtették. Feltehető, hogy ez a szerződtetés a három hét alatt elért sikerek­nek az eredménye volt. Egy más esetben a faiparban működő mérnöktől hallottam, hogy a pszichotechnikai laboratórium fel­állítása óta a gyár teljesítőképessége lényegesen meg­növekedett és ugyanennél a szerencsétlenségek száma minimumra szállt alá.­­ A faipari gépek legnagyobb részénél az anyag a munkás által kézileg lesz a szerszámhoz vezetve. A produkciót lényegesen befolyásolja az embernek azon félelme, hogy a fának a végigrepedése, vagy a szer­számnak egy csomón, vagyis kemény részén való ke­­­resztül haladása után, az ellenállás megszűnik, vagy lényegesen csökken, aminek következtében a munkás a szerszámnak neki esik, ami a legrettenetesebb szeren­csetlenségek okozója. Ezt elkerülendő a munkás óvato­san, kis erővel végzi az anyag előtolását. A laborató­rium sok egyébb tulajdonság mellett főképpen, a mun­kának ezt a részletét vette vizsgálat alá és azt találta, hogy ezen munkának, az embertől elvárható tulajdon­ságok közül a legfontosabb, hogy igen kifejlett érzéke legyen az ellenállások változásának a megérzésére és hogy képes legyen a változások érzékelése után egy momentán reakcióra, vagyis az igen erősen kifejlett gyors reagálóképesség tulajdonképpen a legnagyobb fontossággal bír. E tulajdonságok vizsgálatára,­égy készüléket szerkesztettek, amely lényegileg abból áll,, hogy az ember ugyanúgy, mint a munkagépen egy deszkát tol maga előtt. E deszka fékezhető fékezéssel és a féknek hirtelen oldásával változtatható az elő­tolási ellenállás s egy regisztráló készülékkel mérhető a változást követő akció gyorsasága. A laboratórium ezen eljárás által képes a jelentkezők közül a tényleg alkalmasat kiválasztani és megérthetővé válik, hogy csak az alkalmasoknak beállításával egyrészt a balese­tek számát lényegesen sikerült csökkenteni, de más­részt az is, hogy egy alkalmas embernek a beállításá­­val, aki maga is, bár öntudatlanul, érzi a munkára való alkalmasságát, lényegesen nagyobb teljesítményt fog elérni, mint az, aki kezének, karjának épségéért minden pillanatban rettegni kénytelen. A közúti vasutak laboratóriumában módom volt statisztikai adatokat látni, amelyek szerint a labora­tórium beveztése óta az anyagkárok és balesetek száma lényegesen csökkenést mutat, sőt egy diagramm tanú­sítványa alapján e számok ma már lényegesen a béke­beli nívó alá sü­lyedtek. Nálunk Magyarországon — legalább is tudomásom szerint — a legkorábban ilyirányú tevékenységet a Ganz-Danubius Rt. vagongyára fejtett ki, mely gyár 1921. tavaszán első alkalommal alkalmazta a pszicho­technikát a tanoncfelvételnél. A gyár lehető legegy­szerűbb eszközökkel, úgyszólván teljesen készülékek nélkül, de a pszichotechnika alapelvei szerint rendezte­ be a kísérleteket és az eredmény nem maradt ki. A vizsgálatok bevezetése óta a gyár tanoncanyaga állan­­dóan javul. Az elért eredmények ellenőrzésére megemlítem azt, hogy 1921. augusztus havában 60 jelentkező közül 34 tanonc lett pszichotechnikai vizsgálat alapján felvéve. Ma, két év múltán beszámolhatunk e gyermekeknek a műhelyben való boldogulásáról. A beállításkor, vagyis 2 év előtt a vizsgálat által felállított sorrend szerint: Az első úgy a műhelyben, mint az iskolában kiváló, jelenleg is egyike a legjobbaknak.­ Kitűnő munkája után prém­ium­ban részesül. . A második műhelyi osztályzata tiszta jeles, az isko­lában van négy kettese, a többi jeles. A harmadik rossz anyagi viszonyai következtében (esténként moziban kénytelen hegedülni) fáradt és így nem oly teljjesítmény is, mint reméltük, de azért még mindig egyike a legjobbaknak. Jutalomban részesül. A negyedik az iskolában gyengébb valamivel, egy bérandr­sa van, a művezető azonban kiváló jó munkája után prémiumra ajánlotta. Az ötödik úgy az iskolában, mint a műhelyben igen jó, prémiumban részesül. A hatodik rendkívül csendes, igen jó magaviseletű MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám.

Next