Magyar Gyáripar, 1925 (16. évfolyam, 1-11. szám)
1925-01-01 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám, földi pénzpiacok helyzetétől függnek, mégis általános gazdasági szempontból igen nagy jelentősége van annak, hogy az ilyen kölcsönöket tőlünk függő illetékek indokolatlanul meg ne drágítsák. Ebben a vonatkozásban legelsősorban a váltóbélyegilletékek leszállítása egy oly követelmény, amely döntően befolyásolhatná ily rövidlejáratú kölcsönök felvételét. A váltóilletékek nálunk tudvalévően a romló korona mellettA%"-ra emeltetett fel, amely illeték csaknem tízszerese a külföldön, pl. Angliában, érvényes illetékeknek és egy év alatt 2%-kal drágítja meg a váltókölcsönöket. Sok esetben ez a magas váltóilleték tette lehetetlenné külföldi kölcsönök felvételét, mert a külföldi hitelezők ragaszkodnak a kölcsönöknek váltóval való biztosításához, másrészről pedig a váltóilletéknek a hitelkérő vállalat részéről való fizetése kockázatossá teheti a hitel igénybevételével a termelési rentabilitását. .Gyakran megtörtént az is, hogy az adós, csakhogy a hitelező elálljon váltókövetelésétől, egy százalékkal magasabb kamatot vállalt. Tehát az államkincstárnak is érdeke a stabil korona mellett amúgy is tarthatatlan X%-os váltó illetéknek leszállítása, általános gazdasági és termelési szempontból pedig elsősorban könnyítené meg a rövidlejáratú hitelek igénybevételét. Az ily rövidlejáratú hitelek kedvező feltételek mellett való kontrahálásának sok esetben lényeges akadálya a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi magas hitelkamatlába, mert a külföldi hitelnyújtók hivatkoznak arra, hogyha feltételeik valamivel kedvezőbbek a Nemzeti Bank kamatlábánál, akkor a hazai vállalatok mindenesetre náluk fogják hitelszükségletüket fedezni, másrészről pedig abból a felfogásból indulnak ki, hogy hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai között az ipari termelés ezt a kamatterhet képes elviselni, mert hiszen a Magyar Nemzeti Bank útján nyújtott hitelek még ennél is drágábbak. A Magyar Nemzeti Bank kamatlábának megfelelő leszállítása tehát az érdekeltek meggyőződése szerint szintén kedvező visszahatással volna az ilyen rövidlejáratú hitelek feltételeire. A Magyar Nemzeti Bank azonban más módon is elősegíthetné a külföldi hitelek fénybevételének lehetőségét. Nevezetesen azáltal, hogy a külföldi hitelt igénybevevő vállalatoknak lehetővé tenné a valutakockázat kiküszöbölését oly módon, hogy a valutapiacon az évek óta sürgetett határidőüzletet mielőbb visszaállítaná. Kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban koronánk immár hónapok óta tartó stabilizálása folytán külföldi hitelek igénybevételénél a valutakockázat lényegesen csökkent, sőt remélhetően teljesen megszűnt. Mindazonáltal a kockázat intézményszerű megszüntetése mindenesetre csak megkönnyítené a külföldi hitel igénybevételét és különösen oly iparágak számára, amelyek elsősorban a belföldi fogyasztás részére termelnek, eladási áraik számára feltétlenül biztos alapot teremtene, amely körülménynek kedvező visszahatása a belföldi árak alakulására kétségkívül nem fog elmaradni. Igen nagy jelentőséggel bír az ilyen rövidlejáratú külföldi hitelek szempontjából az érdekelt vállalatok megfelelő tájékoztatása a külföldi pénzpiacok helyzetéről. Ebben a vonatkozásban a vállalatok természetesen elsősorban igyekeznek közvetlenül tájékozódni, de nagy szolgálatokat tehetne az érdekeltségnek, a külföldi hírszolgálatnak, külügyi képviseletek útján való megfelelő szervezése is. Ha ez a kellő körültekintéssel és szakszerűséggel történik oly módon, hogy a magyar állam külföldi képviseletei állandóan és rendszeresen nyilvántartják, hogy az egyes fontosabb pénzpiacokon minő feltételek mellett lehetne rövidlejáratú kölcsönöket elhelyezni, ez egyúttal a propagandának is hathatós eszköze lehet és céltudatos munka mellett hovatovább bizonyos versenyt eredményezhet a számbajövő külföldi pénzpiacok között. Különösen a rövidlejáratú hitelek tekintetében igen nagy fontosságú volna az ingó jelzálognak, amely árukészletek lekötésének lehetővé tételével fokozná a hitelező biztonságát, aminek visszahatása a hitelfeltételekre kétségkívül hova-tovább észrevehetően jelentkeznék. Az ingó jelzálog kérdése nálunk már a háborít előtt élénken foglalkoztatta az ipari termelést, de különösen aktuálissá vált a közelmúltban, amidőn az állami jegyintézet által nyújtott termelési hitelek kapcsán merült fel az a terv, hogy a gyárak által a hitel igénybevételével vásárolt nyersanyagok és az ebből előállított félgyártmányok és készgyártmányok lekötésével kellene elsősorban a fegyintézet által nyújtott hiteleket biztosítani. Történtek is ebben, az irányban kísérletek, különösen azoknál az iparoknál, amelyek pénzügyi ellenőrzés alatt állván, készleteikről állandóan képesek beszámolni, de jogi alap hiányában ez a kérdés megoldhatónak nem bizonyult, másrészről pedig az állami fegyintézet által nyújtott hitelekkel szemben az érdekelt vállalatok bonitása annyira kétségen kívül állott, hogy a fegyintézet vezetősége végül is a készleteknek jogilag való lekötésétől eltekinthetett. A külföldi hitelező szempontjából azonban ennek a kérdésnek sokkal nagyobb jelentősége van és ezért ennek a problémának intézményszerű megoldása szintén nagy mértékben megkönnyíthetné iparunk részére a külföldi hitelek igénybe vételét. Általános gazdasági szempontból, de különösen termelésünk okszerű fejlesztése és a kiviteli piacok meghódítása szempontjából a rövidlejáratú hiteleknél kétségkívül sokkal nagyobb jelentősége van a hosszúlejáratú hiteleknek, de ezeknek előfeltételei sok esetben mások, maga a probléma szétágazós megoldása is sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik. Hosszúlejáratú hitelek előfeltétele a külföld bizalma azoknak a vállalatoknak rentabilitása, iránt, amelyeknek ily hosszúlejáratú hiteleket nyújtani hajlandó. Ez a bizalom az illető vállalat konszolidációján és vezetésén, valamint az illető vállalatoknak adókkal és egyéb közszolgáltatásokkal való megterhelésén kívül talán legelsősorban az általános politikai és közgazdasági viszonyoknak miként való alakulásán alapszik. A helyzet azonban az, hogy az ipari termelés semmiesetre sem vállalhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett ma ily hosszúlejáratú hitelek nyújtatnak, mert ezek ma is, de különösen a viszonyok remélt megváltoztatásával olyan megterhelést jelentenek számára, amely mellett termelésének rentábilis folytonosságát nem biztosíthatja, de komoly külföldi hitelező sem lesz hajlandó egy vállalatnak oly feltételek mellett hitelt bocsátani rendelkezésére, amely feltételek talán a jelenlegi viszonyok között bizonyos mértékben indokolhatók, de hosszabb időre mindenesetre legalább is aggályosnak tűnhetnek fel előtte, amikor a maga részéről ilyen hitelek igénybevételével rentábilis termelést elképzelni sem tud. A hosszúlejáratú külföldi hitelnek egyetlen lehetősége, amely mégis mutatkozik, az, hogy a külföldi hitelező a maga követelését hosszabb időre feltétlenül biztosítani tudja azáltal, hogy kötvények ellenében nyújt hitelt az iparvállalatoknak. Több esetben máris komoly tárgyalások indultak még jelentős magyar vállalatok és külföldi tőkések között azon az alapon, hogy a külföldi tőkecsoport jelentősebb összegű hitelt