Magyar Gyáripar, 1925 (16. évfolyam, 1-11. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám, földi pénzpiacok helyzetétől függnek, mégis általános gazdasági szempontból igen nagy jelentősége van an­nak, hogy az ilyen kölcsönöket tőlünk függő illetékek indokolatlanul meg ne drágítsák. Ebben a vonatkozás­ban legelsősorban a váltóbélyegilletékek leszállítása egy oly követelmény, amely döntően befolyásolhatná ily rövidlejáratú kölcsönök felvételét. A váltóilletékek nálunk tudvalévően a romló korona mellett­­A%"-ra emeltetett fel, amely illeték csaknem tízszerese a kül­földön, pl. Angliában, érvényes illetékeknek és egy év alatt 2%-kal drágítja meg a váltókölcsönöket. Sok eset­ben ez a magas váltóilleték tette lehetetlenné külföldi kölcsönök felvételét, mert a külföldi hitelezők ragasz­kodnak a kölcsönöknek váltóval való biztosításához, másrészről pedig a váltóilletéknek a hitelkérő vállalat részéről való fizetése kockázatossá teheti a hitel igény­­bevételével a termelés­i rentabilitását. .Gyakran megtör­tént az is, hogy az adós, csakhogy a hitelező elálljon váltókövetelésétől, egy százalékkal magasabb kamatot vállalt. Tehát az államkincstárnak is érdeke a stabil korona mellett amúgy is tarthatatlan X­%-os váltó illetéknek le­szállítása, általános gazdasági és termelési szempont­ból pedig elsősorban könnyítené meg a rövidle­járatú hitelek igénybevételét. Az ily rövidlejáratú hitelek kedvező feltételek mel­lett való kontrahálásának sok esetben lényeges aka­dálya a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi magas hitel­­kamatlába, mert a külföldi hitelnyújtók hivatkoznak arra, hogyha feltételeik valamivel kedvezőbbek a Nem­zeti­ Bank kamatlábánál, akkor a hazai vállalatok min­denesetre náluk fogják hitelszükségletüket fedezni, másrészről pedig abból a felfogásból indulnak ki, hogy hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai között az ipari termelés ezt a kamatterhet képes elviselni, mert hiszen a Magyar Nemzeti Bank útján nyújtott hitelek még ennél is drágábbak. A Magyar Nemzeti­ Bank kamat­lábának megfelelő leszállítása tehát az érdekeltek meggyőződése szerint szintén kedvező visszahatással volna az ilyen rövidlejáratú hitelek feltételeire. A Ma­gyar Nemzeti Bank azonban más módon is elősegít­hetné a külföldi hitelek fénybevételének lehetőségét. Nevezetesen azáltal, hogy a külföldi hitelt igénybevevő vállalatoknak lehetővé tenné a valutakockázat kiküszö­bölését oly módon, hogy a valutapiacon az évek óta sürgetett határidőüzletet mielőbb visszaállítaná. Kétség­telen, hogy ebben a vonatkozásban koronánk immár hó­napok óta tartó stabilizálása folytán külföldi hitelek igénybevételénél a valutakockázat lényegesen csökkent, sőt remélhetően teljesen megszűnt. Mindazonáltal a koc­kázat intézményszerű megszüntetése mindenesetre csak megkönnyítené a külföldi hitel igénybevételét és külö­nösen oly iparágak számára, amelyek elsősorban a bel­földi fogyasztás részére termelnek, eladási áraik szá­mára feltétlenül biztos alapot teremtene, amely körül­ménynek kedvező visszahatása a belföldi árak alakulá­sára kétségkívül nem fog elmaradni. Igen nagy jelen­tőséggel bír az ilyen rövidlejáratú külföldi hitelek szempontjából az érdekelt vállalatok megfelelő tájé­koztatása a külföldi pénzpiacok helyzetéről. Ebben a vonatkozásban a vállalatok természetesen elsősorban igyekeznek közvetlenül tájékozódni, de nagy szolgála­tokat tehetne az érdekeltségnek, a külföldi hírszolgálat­nak, külügyi képviseletek útján való megfelelő szerve­zése is. Ha ez a kellő körültekintéssel és szakszerűség­gel történik oly módon, hogy a magyar állam külföldi képviseletei állandóan és rendszeresen nyilvántartják, hogy az egyes fontosabb pénzpiacokon minő feltételek mellett lehetne rövidlejáratú kölcsönöket elhelyezni, ez egyúttal a propagandának is hathatós eszköze lehet és céltudatos munka mellett hova­tovább bizonyos ver­senyt eredményezhet a számbajövő külföldi pénzpiacok között. Különösen a rövidlejáratú hitelek tekintetében igen nagy fontosságú volna az ingó jelzálognak, amely áru­készletek lekötésének lehetővé tételével fokozná a hite­lező biztonságát, aminek visszahatása a hitelfeltételekre kétségkívül hova-tovább észrevehetően jelentkeznék. Az ingó jelzálog kérdése nálunk már a háborít előtt élénken foglalkoztatta az ipari termelést, de különösen aktuálissá vált a közelmúltban, amidőn az állami jegy­intézet által nyújtott termelési hitelek kapcsán merült fel az a terv, hogy a gyárak által a hitel igénybevételével vásárolt nyersanyagok és az ebből előállított félgyárt­mányok és készgyártmányok lekötésével kellene első­sorban a fegyintézet által nyújtott hiteleket biztosítani. Történtek is ebben, az irányban kísérletek, különösen azoknál az iparoknál, amelyek pénzügyi ellenőrzés alatt állván, készleteikről állandóan képesek beszá­molni, de jogi alap hiányában ez a kérdés megoldható­nak nem bizonyult, másrészről pedig az állami fegy­intézet által nyújtott hitelekkel szemben az érdekelt vállalatok bonitása annyira kétségen kívül állott, hogy a fegyintézet vezetősége végül is a készleteknek jogilag való lekötésétől eltekinthetett. A külföldi hitelező szem­pontjából azonban ennek a kérdésnek sokkal nagyobb jelentősége van és ezért ennek a problémának intéz­ményszerű megoldása szintén nagy mértékben meg­­könnyíthetné iparunk részére a külföldi hitelek igénybe vételét. Általános gazdasági szempontból, de különösen termelésünk okszerű fejlesztése és a kiviteli piacok meghódítása szempontjából a rövidlejáratú hiteleknél kétségkívül sokkal nagyobb jelentősége van a hosszú­lejáratú hiteleknek, de ezeknek előfeltételei sok esetben mások, maga a probléma szétágazó­s megoldása is sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik. Hosszúlejáratú hitelek előfeltétele a külföld bizalma azoknak a válla­latoknak rentabilitása, iránt, amelyeknek ily hosszú­­lejáratú hiteleket nyújtani hajlandó. Ez a bizalom az illető vállalat konszolidációján és vezetésén, valamint az illető vállalatoknak adókkal és egyéb közszolgálta­tásokkal való megterhelésén kívül talán legelsősorban az általános politikai és közgazdasági viszonyoknak miként való alakulásán alapszik. A helyzet azonban az, hogy az ipari termelés semmiesetre sem vállalhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett ma ily hosszú­­lejáratú hitelek nyújtatnak, mert ezek ma is, de külö­nösen a viszonyok remélt megváltoztatásával olyan megterhelést jelentenek számára, amely mellett terme­lésének rentábilis folytonosságát nem biztosíthatja, de komoly külföldi hitelező sem lesz hajlandó egy válla­latnak oly feltételek mellett hitelt bocsátani rendelke­zésére, amely feltételek talán a jelenlegi viszonyok között bizonyos mértékben indokolhatók, de hosszabb időre mindenesetre legalább is aggályosnak tűnhetnek fel előtte, amikor a maga részéről ilyen hitelek igénybevételével rentábilis termelést elképzelni sem tud. A hosszúlejáratú külföldi hitelnek egyetlen lehe­tősége, amely mégis mutatkozik,­ az, hogy a külföldi hitelező a maga követelését hosszabb időre feltétlenül biztosítani tudja azáltal, hogy kötvények ellenében nyújt hitelt az iparvállalatoknak. Több esetben máris komoly tárgyalások indultak még jelentős magyar vállalatok és külföldi tőkések között azon az alapon, hogy a külföldi tőkecsoport jelentősebb összegű hitelt

Next