Magyar Gyáripar, 1931 (22. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

1. szám, MAGYAR GYÁRIPAR él. Ha az átdolgozott és most már a képviselőház előtt fekvő második javaslatot az eredeti javaslattal összehasonlítjuk, többrendbeli súlyosbítások mellett bizonyos könnyítéseket találunk ugyan, mely utóbbiak azonban korántsem oly mérvűek, hogy igen fontos vonatkozásokban fennálló aggályainkat elosz­latni alkalmasak lennének. A mai ülés folyamán a tisztelt választmány ebben a tekintetben további tájékoztatást fog nyerni. Fáradozásunkat folytatni fogjuk, hogy az utolsó órában azokat a módosításokat elérjük, amelyekre feltétlenül szükség van és amely módosítások nélkül az ipari termelés oly meglepetéseknek lenne kitéve, amelyeket a termelés el nem bír és amelyekre Fenyő igazgató úr fog kitérni. Oly kockázatot jelentenek ezek, amelyek a­ meglevő gyári vállalatok tovább­fejlesztését kizárják, új gyáraik alapításának amúgy is nehezen megfogamzó gondolatát pedig csírájában megfojtják. (Hosszantartó élénk helyeslés.) A karnéi javaslat Fenyő Miksa dr. ügyvezető-igazgató előadásának bevezető részében ismertette a Népszövetségnek az in­­ternacionális kartelekre vonatkozólag folytatott tanul­mányait, amelyek a probléma egységes megoldását célozzák, majd rátért arra, hogy a norvég és a német karteltörvényen kívül más karteltörvény eddig Európá­ban nem jött létre. Utalt arra, hogy Amerikában is megértőbb tendencia kezd nyilvánulni a kartelekkel szemben, Európában pedig a karteltörvényhozás tekin­tetében a legnagyobb tartózkodást tapasztaljuk, ugyan­akkor Magyarország egy példátlan gazdasági depresz­­szió közepette szükségesnek tartja a karteljog szabá­lyozását. Áttérve a kormány által előterjesztett javas­latra, rámutat arra, hogy a javaslat az ellenőrzésen messze túlmenően egyenesen lehetetlenné teszi a terme­lésnek a maga megorganizálására irányuló minden törekvését. A benyújtott javaslat — úgymond — a legnagyobb mértékben iparellenes. Iparellenes benne az a törekvés, mellyel a bemutatási kötelezettséggel a gyáripar min­den üzleti dolgát a nyilvánosság elé kényszeríti, ami­lyen intézkedésre eddig a német kartelrendelet gon­dolni sem mert s amilyenre a javaslat indokolásában citált cseh és lengyel tervezetek sem gondolnak; ipar­ellenes benne az a törekvés, mellyel a végrehajtó hata­lom abszolutisztikus beavatkozási jogát a gyáripari termelés egész körére — s egyedül a gyáriparéra — ki­terjeszteni igyekszik; iparellenes benne a kodifkátor­­nak az a minden intézkedésében megnyilvánuló félelme, hogy az ipari termelésnek egyetlen mozzanatáról, gesz­tusáról valahogy meg ne feledkezzen, szabadon működni ne engedje, iparellenes egész ellenőrzési rendszere, büntető rendszere és iparellenes benne az egészen végig­vonuló tendencia, mellyel a gyáripari termelést, mint alacsonyabb etikájú termelési ágat szolgáltatja ki a tömegszenvedélyeknek. ad 1. §. Már az első szakasz definíciója dokumen­tálja azt az állításunkat, hogy e javaslatnál a kodifi­­kátor állandóan attól tart, hogy az iparnak valamely gesztiójáról megfeledkezni talál, valahol a kontrollt el­mulasztja, valahol az ipart békében hagyja. És ezért nem éri be a német rendelet definíciójával, melyet lényegileg elfogad, hanem igyekszik ezen jó néhány lépéssel túlmenni. A német rendelet helyesen azt mondja: „Verträge und Beschlüsse, welche Verpflich­tungen über die Handhabung der Erzeugung oder des Absatzes, die Abwendung von Geschäftsbedingungen, die Art der Preisfestsetzung oder die Forderung von Preisen enthalten stb., stb.“ A magyar ezzel a felsoro­lással nem éri be, hanem attól tartván, hogy valami kimaradhat, ehhez meg a „vagy egyébként“ meghatá­rozást is hozzáfűzi, holott kartelszerződés igazán nem vonatkozhat másra, mint termelésre, eladásra, eladási feltételekre, árakra s minden hozzátétel legfeljebb arra alkalmas, hogy a bírót a maga kognitójában meg­zavarja. Éppen így kell, hogy zavarólag hasson a bíróra, de akadályozza a termelést is a maga munkájá­ban az a körülmény, hogy az 1. § „a gazdasági versenyt korlátozó kötelezettségen“ kívül még beiktatja vagy „a versenyt más módon szabályozó kötelezettség“ fogal­mát, ami szintén felesleges és megtévesztő. Az 1. §-ban felsorolt kartelalakulatok mind a termelés, eladás, el­adási feltételek és árak szabályozásával a gazdasági versenyt korlátozzák — és ez a kritérium a fontos, ez az, ami a törvényhozót érdekli, amit szabályozni óhajt. Ennél messzebb azonban nem mehet, mert teljesen alá­köti a gazdasági élet szükséges vérkeringését. Elvégre, hogy egy gyáros egy kereskedővel megállapodást köt árui eladására, ez is a versenynek valamely módon való szabályozása, anélkül, hogy korlátozása volna. Gyárosok megállapodása ügynökeiknek, utazóiknak adható percentek dolgában, a verseny szabályozásának fogalma alá vonható, de nem jelenti a verseny korláto­zását. Hamar most túlzó óvatosságból egyebet is behoz a törvénybe , és hasztalan törjük a fejünket, nem tud­juk kitalálni, hogy a kodifikátor tulajdonképpen mire gondolt: „a versenyt más módon szabályozó kötelezett­séggel“ •—, akkor a törvény zavart támaszt, mert meg­zavarja a bírót, aki úgy tudja, hogy a törvény nem mond feleslegest s aminek káros következményei nem maradhatnak el. És feleslegesen megbénítja a terme­lést, mely, mint fentebb bizonyítottuk, köthet „szabá­lyozó“ megállapodásokat, anélkül, hogy ezek bármi tekintetben „korlátozók“ volnának. Helyes tehát, ha e tekintetben a magyar javaslat 1. §-a alkalmazkodik a német rendelet 1. §-ához. Egészen felesleges és zavaró a „megállapodás“ fo­galma mellé a „határozat“ fogalmának beiktatása. A német rendeletből van véve, de ott is zavaró tautológia. Mert­ a törvénynek nem lehet más intenciója, mint az „összebeszélések“ szabályozása: ezt teljesen kimeríti a „megállapodás“ fogalma. Amit egy, bár kartelben lévő vállalat, a többitől függetlenül elhatároz, az nem von­ható a törvény uralma alá, ha pedig a többivel együtt határozza el, akkor már megállapodás, mely úgyis a törvény alá esik. Az írásbafoglalás kötelezettsége csak olyan meg­állapodásra vagy határozatra tartozik, amely jogi köte­lezettséget alapít meg. Ami tehát konstitutív és nem deklaratív. Ez igen szép jogászi elgondolás, de méltóz­­tasson csak arra a vállalati vezetőre gondolni, akinek a 14. § korlátlan pénzbírsága mellett a nap minden órájában nemcsak azon kell törnie a fejét, hogy hogyan teremtsen munkaalkalmat, hogyan szerezzen tőkét, hogyan jusson el a fogyasztáshoz, hanem azon is, hogy várjon amit ő most a megállapodásból folyóan cselek­szik, azzal kötelezettséget alapít-e vagy sem. Ilyen jogászi rébuszokon iparvállalatok vérezhetnek el. a­ 2. §. A második szakasz a megállapodások be­mutatásának a kötelezettségét állapítja meg, ezt a kötelezettséget azonban tisztán a gyáriparra és a ke­reskedelemre szorítja — a gyakorlatban főleg a gyár­iparra — és felmenti az alól úgy a mezőgazdaságot, mint a kisipart. Hogy ezeket a kötelezettség alól mente­síti, azt helyeseljük, de indokolatlannak, feleslegesnek és károsnak tartjuk, hogy ezt a kötelezettséget viszont a nagyiparra megállapítja, és­pedig a következő okok­ból : Az írásbafoglalást az összes karteltörvények és ter­vezetek előírják és ez — ha van karteltörvény — vala­mennyire még megmagyarázható. De teljesen indoko­latlan a kartelmegállapodásoknak és azok minden pót­lékának kötelező deponálása bármely hatóságnál. Nincs is benn semilyen törvényben és a német rendelet a karteliratok beterjesztési kötelezettségét valósággal a szankciók közé sorozza a kartelrendelet 4. §-ában, melyre már csak akkor kerül a sor, ha a Reichwirt­­schaftsminister valamely kartel ellen eljárást indít meg. De ellene foglalt állást a bemutatási kötelezett­ségnek az a tizennégy tagú tudós bizottság is, mely a birodalmi közgazdasági tanács kebelében a kormány kérésére a kartelkérdéssel foglalkozott s melynek ta­nulmányát „Kartelpolitik“ címen az előzőkben többször idéztük. Nem ismertethetjük az ott felhozott összes in­dokokat, csak röviden utalni kívánunk arra, hogy a német kartelünkéz szerint a bemutatási kötelezettség oda fog vezetni, hogy a formaszerű kartelek fel fognak oszolni és helyükbe lépnek a gazdaságilag és moráli­san éppolyan hatályos, csendes megállapodások, a „gentlemen agreements“. De a legfontosabb, amire hivatkozik, hogy bemutatási kényszer nélkül is, pan­a­ 3

Next