Magyar Gyáripar, 1931 (22. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR szókból, hírlapokból, tanulmányokból, hatósági tapasztalatokból tudja a hatóság, tudnia kell a kartelekre vonatkozó összes fontos tényeket, sőt a nem fontosakat is, melyek alapján a szükséges vizsgálatot megindíthatja. Nyilvánvaló, hogy nálunk ez az intézkedés azt eredményezné, hogy ezek a megállapodások s a megállapodások tartalmát tevő üzleti koncepciók egy-kettőre a nyilvánosság elé kerülnek, versenytársaknak és gazdasági megfontolástól éppen nem vezérelt közvéleménynek elbírálása alá bocsáttatnak. Elvégre ezekre a szerződésekre csak akkor van szükség, ha a közgazdasági miniszter valamely kartel dolgában akcióra szánja el magát és a miniszternek akkor úgyis megvan a joga, hogy a karteliratokat bekérje és a karteleknek a kötelezettsége, hogy ezeket beterjesszék. És ugyanez a joga megvan a kartelbíróságnak is. De már kezdettől fogva való beterjesztése a karteliratoknak és ezeknek halomba gyűjtése, irattárban való adminisztrációja egészen felesleges, az iparra pedig kockázatos. Notabene a nemzetközi kartelmegállapodásoknál a magyar résztvevők nem is rendelkeznek szabadon a szerződés felől és a deponálási kötelezettség számos esetben majd azt vonja maga után, hogy a magyar termelés az ilyen nemzetközi megállapodásokból kimarad. Ez aztán végső soron a magyar termelés letörését, a magyar piacnak a külföldi termelés számára való teljes kiszolgáltatását jelenti. Jellemző, hogy a javaslat indokolása a bemutatási kötelezettséget statisztikai szempontokkal igazolja. Nincs ipari termelési statisztikánk, nincs mezőgazdasági statisztikánk, nincs adóstatisztikánk, de íme törvényes intézkedéssel és korlátlan pénzbüntetéssel csinálunk kartelstatisztikát és e réven a vállalatok minden üzleti titkát (termelési titkait, kalkulációját, eladási szervezetét stb., stb.) kiteregetjük, világos bizonyítékául annak, hogy nem a kartelprobléma szabályozásáról van szó, hanem az iparellenes szellem érvényesítéséről. Az a körülmény, hogy a 4. § elrendeli a karteliratok bizalmas kezelését, semmit sem jelent. Egy minisztériumban garmadával felgyűlő aktákat a legjobb akarat mellett sem lehet bizalmasan kezelni. Ha valóban a kartelkérdés szabályozásáról van szó és nem a gyáripar megbénításáról, akkor teljesen elégséges, ha a megállapodó vállalatokat arra kötelezik, hogy a megállapodás létrejöttét, résztvevőit, tárgyát, területi kiterjedését és tartamát a közgazdasági miniszternél 15 napon belül jelentsék be. E szakasznak az az intézkedése, mely a bemutatási kötelezettséget kiterjeszti „az eredeti megállapodást vagy határozatot kiegészítő vagy módosító ilyen megállapodásra vagy határozatára“, ellentétben látszik állam az 1. § azon intézkedésével, mely az írásbafoglalás kötelezettségét az „alapító“ okmányokra mondja ki. ad. 5. §. A kartelbizottság tekintetében fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a Kartelbizottságnak az Országos Ipartanács kebelében kell megalakulnia. Az Országos Ipartanács, melyben harmonikusan együttdolgozik a mezőgazdaság, a nagyipar, a kisipar, a kereskedelem és a munkásság és amelyben a kereskedelemügyi miniszter kinevezése alapján a tudomány képviselői is helyet foglalnak, alkalmas fórum arra, hogy azokon a területeken, melyeken egyes termelési ágak és fogyasztói érdekek ütköznek, a gazdasági és szociális szempontok mérlegelésével kiegyenlítő, a különböző érdekeket harmóniába hozó szerepet játsszon. Nincs alkalmasabb fórum tehát éppen a kartelkérdésnek megtárgyalására, mint az Országos Ipartanács, melynek nagy gazdasági tekintélye garantálja azt, hogy a közvélemény az e kérdésekben való állásfoglalást megnyugvással fogadja. Egy iparág kartelügye különben sem egy elszigetelt kérdés, mely magában bírálható el, hanem része az összközgazdasági politikának, melyből ki sem szakítható és amellyel való vonatkozásban bírálható el helyesen. Az összefüggéseknek ez az áttekintése leginkább az Országos Ipartanácsnál van meg. Ha ilyen par excellence gazdasági kérdésekben való véleményadás az Országos Ipartanácstól elvonatik, ami a Tanács működésével szemben a legnagyobb bizalmatlanság kifejezése, akkor nem látjuk semmi értelmét az Országos Ipartanács működésének. Meg kell azonban mondanunk, hogy mi különben is célratévesztettnek tartjuk a kartelbizottság intézményét, mert ilyen nagyfontosságú gazdasági ügyben nem szívesen látjuk a miniszteri felelősségnek ezt az áthárítását. A közgazdasági miniszter vállalatok és iparágak sorsáról dönt, egy tollvonással nagy értékeket és az exisztenciák egész sorát teheti tönkre. Tessék ezért a teljes felelősséget viselni és éppen ezért a kérdést minden megkötöttség nélkül, a legmegfelelőbb módszer szerint tanulmányozni. Tehát azokkal tárgyalni meg, akikkel jónak látja, olyan ankéteket tartani, melyek legalkalmasabbak a probléma feltárására, de egy mesterkélten összeállított bizottság véleményét — akár egy véleményen van vele, akár nem — elhibázottnak tartjuk és e hiba számláját megint csak az ipar fogja megfizetni. Az 5. §-nál még fel kell vetnünk a következő kérdést. Ez a § kizárja az eljárásnál az érdekelt tagot, amit csak helyeselni lehet. De ha már van ez a kartelbizottság, akkor erre az esetre póttagról kell gondoskodni, mert könnyen megeshet, hogy az érdekelt tag kizárásával egy vitális kérdésének eldöntésénél a gyáripar a bizottságban minden képviselet nélkül marad. De újból aláhúzzuk a kartelbizottság kreálásának teljes indokolatlanságát./ ad 6. §. A javaslat az adminisztrációs szankciók jogát a közgazdasági miniszterre bízza. Elhibázottnak tartjuk ezt. Rendkívül nehézkessé teszi az egész eljárást, mert a közgazdasági miniszter ügykörrel nem bírván, minden egyes eset minden részletével a minisztertanács elé lesz kénytelen menni. Azt sem tartjuk szerencsés elgondolásnak, hogy most, amikor végre komolyan a takarékosság terére léptünk és hivatali apparátusunkból, amit csak lehet, lefaragunk, hogy most hozzálássunk egy új minisztérium megszervezéséhez. Mert ne áltassuk magunkat: ebből új minisztérium fejlődik. Hiszen a javaslat a hatáskör nélküli közgazdasági miniszternek ezzel hatáskört és pedig egyetlen hatáskört adván, úgyszólván belekényszeríti abba, hogy most már minden nap és minden órában tevékenykedjen, természetesen egyedül az ipari termeléssel szemben. Ezentúl a gyáriparnak két minisztere lesz; az egyik, aki felépíti, a másik, aki elpusztítja. De mint már fentebb kifejtettük, a kartelpolitika az nem egy külön közgazdasági vagy közigazgatási tény, hanem kell, hogy szervesen illeszkedjen bele az általános közgazdasági politikába. Már most tudvalevő dolog, hogy nálunk a közgazdasági miniszternek, ügykör híján, közgazdasági politikája nincs; sem ipari, sem mezőgazdasági, sem pénzügyi politikát, de általános közgazdasági politikát sem csinál. Viszont abból a közgazdasági politikából, melyet a kereskedelmi miniszternek kell folytatnia logikusan, az egésznek sérelme nélkül a kartelpolitika ki nem hasítható. Lehetetlen anomáliákra fog vezetni, ha a közgazdasági miniszter a kartelek szempontjából más vámpolitikát, más ipari közigazgatási politikát, más vasúti tarifapolitikát fog követni, mint amilyet a kereskedelmi miniszter a maga ügykörében helyesnek tart. Helyesen ez a kérdés csak a kereskedelmi minisztérium ügykörében helyezhető el. E szakasz első bekezdése megint magán viseli annak a rettegésnek jegyét, hogy az ipar valamely mozdulatának ellenőrzése kimaradhat a törvényből. A német rendelet 4. §-a azt mondja: „Gefährdet ein Vertrag oder Beschluss der im § 1. bezeichneten Art oder eine bestimmte Art seiner Durchführung die Gesamtwirtschaft, oder das Gemeinwohl, so kann der Reichwirtschaftsminister verfügen“ stb., stb. A magyar javaslat is abból indul ki, hogy az 1. § alá eső megállapodás vagy határozat, vagy alkalmazásának módja veszélyezteti a közgazdaság vagy közjó érdekét, de a megállapodás, határozat és alkalmazásuk módjához még hozzáteszi: „vagy bármely olyan tevékenység vagy magatartás, amely — habár írásba foglalt megállapodás vagy határozat nélkül is — az 1. §-ban megjelölt célt szolgálja“. Ez a szövegezés megint felesleges fogalmakkal operálván, alkalmas arra, hogy a törvényt alkalmazó bírónál zavarokat támasszon, ami egy ilyen új és nehéz matériánál igazán nem kívánatos. Ha a törvény felsorolta a megállapodás és határozat fogalmát és hozzátette még az „alkalmazásuk módját“, akkor felesleges és zavaró a „tevékenység és magatartás“ fogalom, mert ezek úgyis benne vannak a „megállapodás és határozat“ fogalmában és mindenesetre benne vannak az „alkalmazásuk módjában“. Amikor a kartel vagy a 1. szám.