Magyar Gyáripar, 1943 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-20 / 1. szám
4 MAGYAR GYÁJJIPAR A fáklya, amelyet kezében tartott, oly hatalmas fényű volt, hogy nemcsak a mi köreinket világította be, hanem az egész országot. Pénzügyi politika és ipari gondolat, színpad és regény, egyházi szónoklat és költészet, benne mindez csodálatos erejű és gazdaságú míveire és vezetőre talált. Mi mégis elsősorban a miénknek valljuk őt. Itt terebélyesedett ki nagyszerű egyénisége, ide tért vissza közéleti csúcsokról is: a mi segítőnk, vezetőnk, irányítónk, tanítómesterünk volt mindhalálig. Mélyen és megrendülve gyászoljuk őt s hitet teszünk arról, hogy iterkünkben élő s falaink között is érőben megörökített képe előtt az emlékezés lángját sohasem hagyjuk kialudni. Az igazgatóság megilletődve hallgatta végig az elnök szavait; elhatározta azután, hogy Hegedűs Lóránt tiszteletbeli elnökünk emlékét az ülés jegyzőkönyvében örökíti meg. Koporsójára koszorút helyeztünk, és elnökünk vezetése mellett testületileg vettünk részt temetésén. A temetés A kerepesi úti temető nagy külön csarnokában ravatalzták fel Hegedűs Lóránt holttestét. A kandeláberek között nyugvó koporsót elborították a koszorúk: a kormány, a pénzügyminisztérium, a Tudományos Akiaileuna, amimi és a tigoláz koszorúin kívül a legkülönbözőbb imezmenyek és magánosok utolsó megérni usezesei. Már jóval délután Három óra előtt gyülekezett a gyoküronseg, mennek sorában ott voltViter úr, ivei esz tesm beiter berene belügyminiszter, báró Radvánszky Albert koronaőr, Zsindely Ferenc államtitkár, Kornis Gyula titkos tanácsos, Lukács György, Thaly Zsigmond titkos tanácsos, Haggenmachler Henrik elnökünkkel és dr. Knobh Sándor ügyvezető igazgatónkkal élén a GyOSz küldöttsége és tisztikara, Kresz Kángy és a TEBE egész tisztikara, Erdőhegyi Lajos felsőházi tag, Éber Antal, Fellner Frigyes úr- Légrády Ottó és még sok százan. A gyászoló család tagjai közül ott volt Hegedűs Sándor, az elhunyt fivére, az elhunyt leányával és családtagjaival. A gyászszertartás az Operaház énekkarának gyászdalával kezdődött. Ezután Kuvasz László református püspök méltatta Hegedűs Lóránt közéleti jelentőségét, majd bensőséges imát mondott. A kórus újabb gyászéneke után dr. Csizik Béla államtitkár a pénzügyminiszter képviseletében búcsúztatta, Hegedűs Lórántot. Fabinyi Tihamér titkos tanácsos, a felsőház, a IÉBE, a magyar gazdasági élet és Szövetségünk nevében mondott búcsúztatót, emelkedett szavakkal méltatva Hegedűs Lóránt pályfutását, ki lelkében mindig költő volt, gazdasági téren pedig alkotó. Dr. Gratz Gusztáv a Tudományos Akadémia nevében, dr. Rédey Tivadar a Kisfaludy Társaság nevében, Gáspár Jenő az Országos Magyar Sajtókamara és a Petőfi Társaság nevében, dr. Benda, Jenő, a Pesti Hírlap szerkesztősége nevében, Kárpáti Aurél pedig a Baumgarten Irodalmi Alapítvány nevében búcsúzott. A beszédek elhangzása után megindult a gyászmenet, mely az elköltözöttet a családi sírboltig kísérte, hol Haypál Béla budai református lelkész imádkozott az utolsó nyugalomra tért Hegedűs Lóránt felett. Az évforduló és a gyáripar Számos figyelmet érdemlő közgazdasági cikk jelent meg a magyar újságok karácsonyi számaiban. A sorozatból kiemeljük elnökünk Haggenmacher Henrik, továbbá Bornemisza Géza, a Magyar Ipari Munkaszervező Intézet elnökének a »Fester Lloyd« karácsonyi számában megjelent igen érdekes s az ipart közelről érintő cikkeit. Sajnos, a papírral való takarékosság miatt történt intézkedések megakadályoznak abban, hogy egész terjedelmükben közöljük ezeket a nagyjelentőségű fejtegetéseket, ezért csak gondolatmenetük ismertetésére szorítkozhatunk. Haggenmacher Henrik »A magyar gyáripar feladatai« című cikkében főként az átmeneti gazdaság kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy az átmenetgazdaság előkészítésének feladatai elsősorban az iparra nehezednek. Az általános irányelvekkel párhuzamosan minden üzemnek elő kell készítenie az átmenet idejére szóló foglalkoztatási tervét. A terveknek olyan ipari programoi kell tartalmazniuk, amely biztosíthatja az iparok kölcsönös foglalkoztatását. Külön kiemli a vasgyártás, a gépgyártás és az egyéb vasúfeldolgozó iparok fontosságát. Ezek vannak ma leginkább igénybe véve hadirendelésekkel; ebben a nagy ipari csoportban várnak tehát az átállítással kapcsolatban az iparra a legnagyobb feladatok, viszont bizonyos előnyt jelent az, hogy a nyersanyag túlnyomó mértékben belföldön rendelkezésre áll- A várható tengeri hajótérnehézségek miatt s a nemzetközi forgalom menetének előrelátható egyéb akadályai miatt oly fontos az olyan irányú termelés, mely nagy munkástömegeket kevés és elsősorban belföldi nyersanyaggal il tud foglalkoztatni. Kiemeli a mezőgazdasági gépgyártás várható nagy szerepét, nemcsak a rendes szükséglet, hanem a mezőgazdaság további gépesítése következtében. Ugyancsak nagy szerep vár az építési anyagokat előállító iparágakra. Az építésre ma kétségen kívül megvan a kedv és a hajlandóság is. Az a nagy kérdés, hogyan lehetne ezt konzerválni az átmenet idejére s ezzel biztosítani a cementgyártás, cserép- és téglagyártás, üveg- és kerámiaipar és a többi kellő foglalkoztatását. Bár az átmenetgazdasági teendők nagy része az iparra nehezedik, a feladat azonban oly nagyméretű, a beruházási és főként a fogy ásztási javakban várható szükséglet oly kevéssé áttekinthető, hogy az egész feladat az ipar kompetenciáját túlhaladja; számítani kell tehát a kormányzat hathatós segítségére úgy a közmunkák, mint a pénzügyi megoldás tekintetében. E közmunkák tere, ha csak a legsürgősebbeket vesszük is, rendkívül nagy. Itt van az Államvasutak gördülő anyagának, sínjeinek, hídjainak, műtárgyainak és egyéb berendezéseinek pótlása, javítása és bővítése. Hasonló nagyvonalú feladat az utak rendbehozatala és további kiépítése. A rendelkezésre álló tengeri hajótér csökkenése miatt Dunatengerhajózásunk továbbfejlesztéséről szintén gondoskodni kell. E tekintetben nem tehetünk magunknak szemre fogást, mert előrelátók voltunk, gondosak voltunk .Aekor, midőn elsőnek ismertük fel a közvetlen 1. szám