Magyar Gyáripar, 1943 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-20 / 1. szám

4 MAGYAR GYÁJJIPAR A fáklya, amelyet kezében tartott, oly hatalmas fényű volt, hogy nemcsak a mi köreinket világította be, hanem az egész országot. Pénzügyi politika és ipari gondolat, színpad és regény, egyházi szónoklat és költészet, benne mindez csodálatos erejű és gazdaságú míve­i­re és vezetőre talált. Mi mégis elsősorban a miénknek valljuk őt. Itt terebélyesedett ki nagyszerű egyénisége, ide tért vissza közéleti csúcsokról is: a mi segítőnk, vezetőnk, irányítónk, tanítómesterünk volt mindhalálig. Mélyen és megrendülve gyászoljuk őt s hitet teszünk arról, hogy iter­künk­ben élő s falaink között is érőben megörökített képe előtt az emlékezés lángját sohasem hagyjuk kialudni. Az igazgatóság megilletődve hallgatta végig az elnök szavait; elhatározta azután, hogy Hegedűs Ló­ránt tiszteletbeli elnök­ünk emlékét az ülés jegyző­könyvében örökíti meg. Koporsójára koszorút helyez­tünk, és elnökünk vezetése mellett testületileg vettünk részt temetésén. A temetés A ke­repesi úti temető nagy külön csarnokában ravata­lzták fel Hegedűs Lóránt­ holttestét. A kande­láberek között nyugvó koporsót elborították a koszo­rúk: a kormány, a pénzügyminisztérium, a Tudományos Akiaileun­­a, a­­m­im­i és a tigoláz koszorúin kívül a leg­­k­ülönbözőbb imezmenyek és magánosok utolsó meg­érni use­zesei. Már jóval délután Három óra előtt gyüle­kezett a gyoküronseg, m­e­nnek sorában ott volt­­V­iter úr, ivei esz tes­m beiter berene belügyminiszter, báró Radvánszky Albert koronaőr, Zsindely Ferenc államtitkár, Kornis Gyula titkos tanácsos, Lukács György, Thaly Zsigmond titkos tanácsos, Haggen­­machler Henrik elnökünkkel és dr. Knobh Sándor ügy­vezető igazgatónkkal élén a GyOSz küldöttsége és tisztikara, Kresz Kángy és a TEBE egész tisztikara, Erdőhegyi Lajos felsőházi tag, Éber Antal, Fellner Frigyes úr- Légrády Ottó és még sok százan. A gyá­szoló család tagjai közül ott volt Hegedűs Sándor, az elhunyt fivére, az elhunyt leányával és családtagjai­val. A gyászszertartás az Operaház énekkarának gyász­­dalával kezdődött. Ezután Kuvasz László reformá­tus püspök méltatta Hegedűs Lóránt közéleti jelentő­ségét, majd bensőséges imát mondott. A kórus újabb gyászéneke után dr. Csizik Béla államtitkár a pénz­ügyminiszter képviseletében búcsúztatta, Hegedűs Lórántot. Fabinyi Tihamér titkos tanácsos, a felsőház, a I­ÉBE, a magyar gazdasági élet és Szövetségünk nevé­ben mondott búcsúztatót, emelkedett szavakkal mél­tatva Hegedűs Lóránt pályfutását, ki lelkében min­dig költő volt, gazdasági téren pedig alkotó. Dr. Gratz Gusztáv a Tudományos Akadémia nevé­ben, d­r. Rédey Tivadar a Kisfaludy Társaság nevé­ben, Gáspár Jenő az Országos Magyar Sajtókamara és a Petőfi Társaság nevében, dr. Benda, Jenő, a Pesti Hírlap szerkesztősége nevében, Kárpáti Aurél pedig a Baumgarten Irodalmi Alapítvány nevében búcsúzott. A beszédek elhangzása után megindult­ a gyászmenet, mely az elköltözöttet a családi sír­boltig kísérte, hol Haypál Béla budai református lelkész imádkozott az utolsó nyugalomra tért Hegedűs Lóránt felett. Az évforduló és a gyáripar Számos figyelmet érdemlő közgazdasági cikk je­lent meg a magyar újságok karácsonyi számaiban. A so­rozatból kiemeljük elnökünk Haggenmacher Henrik, továbbá Bornemisza Géza, a Magyar Ipari Munkaszer­vező Intézet elnökének a »Fester Lloyd« karácsonyi számában megjelent igen érdekes s az ipart közelről érintő cikkeit. Sajnos, a papírral való takarékosság miatt történt intézkedések megakadályoznak abban, hogy egész terjedelmükben közöljük ezeket a nagyje­lentőségű fejtegetéseket, ezért csak gondolatmenetük ismertetésére szorítkozhatunk. Haggenmacher Henrik »A magyar gyáripar fel­adatai« című cikkében főként az átmeneti gazdaság kér­déseivel foglalkozott. Megállapította, hogy az átmenet­­gazdaság előkészítésének feladatai elsősorban az iparra nehezednek. Az általános irányelvekkel párhuzamosan minden üzemnek elő kell készítenie az átmenet ide­jére szóló foglalkoztatási tervét. A terveknek olyan ipari programoi­ kell tartalmazniuk, amely biztosít­hatja az iparok kölcsönös foglalkoztatását. Külön kiemli a vasgyártás, a gépgyártás és az egyéb vasúfeldolgozó iparok fontosságát. Ezek vannak m­a leginkább igénybe véve hadirendelésekkel; eb­ben a nagy ipari csoportban várnak tehát az átállítással kap­csolatban az iparra a legnagyobb feladatok, viszont bizonyos előnyt jelent az, hogy a nyersanyag túl­nyomó mértékben belföldön rendelkezésre áll- A vár­ható tengeri hajótérnehézségek miatt s a nemzetközi forgalom menetének előrelátható egyéb akadályai miatt oly fontos az olyan irányú termelés, mely nagy munkástömegeket kevés és elsősorban belföldi nyers­anyaggal il tud foglalkoztatni. Kiemeli a mezőgazda­­sági gépgyártás várható nagy szerepét, nemcsak a ren­des szükséglet, hanem a mezőgazdaság további gépe­sítése következtében. Ugyancsak nagy szerep vár az építési anyagokat előállító iparágakra. Az építésre ma kétségen kívül megvan a kedv és a hajlandóság is. Az a nagy kérdés, hogyan lehetne ezt konzerválni az átmenet idejére s ezzel biztosítani a cementgyártás, cserép- és téglagyártás, üveg- és kerámiaipar és a többi kellő foglalkoztatását. Bár az átmenetgazdasági teendők nagy része az iparra nehezedik, a feladat azonban oly nagyméretű, a beruházási és főként a fogy ásztási javakban várható szükséglet oly kevéssé áttekinthető, hogy az egész feladat az ipar kompeten­ciáját túlhaladja; számítani kell tehát a kormányzat hathatós segítségére úgy a közmunkák, mint a pénz­ügyi megoldás tekintetében. E közmunkák tere, ha csak a legsürgősebbeket vesszük is, rendkívül nagy. Itt van az Államvasutak gördülő anyagának, sínjeinek, hídjainak, műtárgyainak és egyéb berendezéseinek pót­lása, javítása és bővítése. Hasonló nagyvonalú feladat az utak rendbehozatala és további kiépítése. A rendel­kezésre álló tengeri hajótér csökkenése miatt Duna­­tengerhajózásunk továbbfejlesztéséről szintén gondos­kodni kell. E tekintet­ben nem tehetünk magunknak szemre f­ogást, mert előrelátók voltunk, gondosak vol­tunk­ .Aekor, midőn elsőnek ismertük fel a közvetlen 1. szám

Next