Magyar Hiradástechnika, 1948 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1948-01-01 / 1. szám

7K MAGYAR III. évfolyam 1. szám HÍRADÁSTECHNIKA A Magyar Mérnökök SZERKESZTŐK: GERŐ ISTVÁN, SALLÓ FERENC, VALKÓ IVÁN PÉTER és Technikusok Szabad Szakszervezete Híradástechnikai Szakosztályának lapja TÁVBESZÉLŐ * RÁDIÓ * TÁVÍRÓ Szuperrendszerű rádióvevőkészülékek sugárzása BÁLINT JÁNOS 621.396.62 Ismeretes, hogy szuperkészülékeknél a venni kí­vánt jelet a készülékben előállított segédrezgéssel keverjük. Az oszcillátor-feszültség megjelenik a ké­szülék antenna és föld kapcsai között, rájut a vevőan-L’­­ középfrekvencia szívótekercs, La - antenna csatolótekercs, Lm = modu­látortekercs, Lőcs = osze­llátor c­satolótekercs, I.or ■= osz­cillátor rezgőköri tekercs, Cp = pading kondenzátor, C’ — középfrekv. szívóköri kondenzátor, Cm = modulátorforgó, Со = oszcillátorforgó, C,, C4 = csatoló kondenzátorok, С , C3, Cr· — ezűrő kondenzátorok, R1 = ősze. rácslevezető ellenállás, Rv R3 = szűró ellenállás, R4 = ősze. záró ellenállás, R5 = előfeszültség ejtő ellenállás. A Co = cső belső csatolására jellemző kondenzátor Со — oszcillátort helyettesítő generátor THE RADIATION OF SUPERHETERODYNE RECEIVERS. The radiation of the superhet receiver arises from the coupling between oscillator and aerial circuits. This coupling may come into existence along some common inductive or capacitative resistance. The value of the radiation must be lower than 1 mV beneath 1.5 Me, and lower than 100 mV above 1.5 Me, meassured on the artificial loading between thé aerial and the earth plug. This effects about 90 db attenuation beneath 1.5 Me. The article discusses points or view in construction for reducing the coupl­ing between ^oscillator and aerial circuits: finally the article gives certain methods for the measuring of radiation voltage. tonnára, amely az oszcillátor frekvenciáján sugározni fog. A kisugárzott elektromágneses tér a szomszédos vevőkészülékekben szelektív zavarokat okozhat. Ezért az egyes államok rádiószabványai előírják a kisugár­zott feszültség maximumát. Legmesszebb megy ezen a téren a norvég előírás, mely megszabja, hogy közép- és hosszú hullámon 200 pF-os antenna­­terhelésnél maximálisa­n 1 mV, rövidhullámon pe­dig 400 ohmmal párhuzamos 70 pF-os antenna­­­terhelésnél maximálisan 100 mV nagyfrekvenciás gerjesztőfeszültség léphet fel. Azon vevőkészülékek, amelyeknél a sugárzás­­mentesség nem volt konstrukciós szempont, a fent megadott feszültségek sokszorosát sugározhatják. Pél­dául egy — az Orion-laboratóriumban átvizsgált­készülék antenna és föld kapcsai között az előírt antennaterhelésnél közép- és hosszúhullámon 25—30 mV-t, rövidhullámon 5—8 V négyfrekvenciás feszült­séget mértünk. Az alábbiakban megkíséreljük összefoglalni azo­kat a konstrukciós szempontokat, melyek figyelembe­vételével a sugárzási feszültséget minimálissá lehet csökkenteni. Vizsgálatainkat egy transzformátoros antenna­csatolású, egy bemenőkörös, csőcső nélküli készülékre vonatkoztatjuk, majd az itt tapasztaltakat összetet­tebb esetre is alkalmazni fogjuk. Az 1. ábra a legegyszerűbb szuperkészülékek bemenetét tünteti fel. A modulátor és oszcillátor köröket a 2. ábrában, a nagyfrekvenciás áramkörök szempontjainak meg­felelően alakítottuk át. A csövet elhagytuk, a csö­vön belüli csatolást, a ma elsősorban számításba jövő trióda-hexóda keverőcső tulajdonságai miatt, ka­pacitással helyettesítjük. Az oszcillátor csövet az osz­cillátor rezgőkörbe helyezett generátorral pótoljuk. Ha meggondoljuk, hogy az oszcillátor rezgő­körön fellépő feszültség 25—30 V nagyságú, viszont az antennakapcsokon megengedett maximális feszült­ség pl. közép-, és hosszúhullámon 1 mV, akkor be­látható, hogy ennek az 1:25.000,1:30.000 arányú (kb. 88—96 db) gyengítésnek elérése igen gondos — az 9

Next