Magyar Hiradástechnika, 1948 (3. évfolyam, 1-11. szám)
1948-01-01 / 1. szám
oscillator és antennakor — csatolásszegény felépítését követeli meg. A csövön mindig fennmaradó csatoláson kívül, négy fajta csatolást kell a készülék bemenőköreiben kiküszöbölnünk : 1. Valamely közös ellenálláson fellépő csatolás. 2. Induktív csatolás. 3. Kapacitív csatolás. 4. Az oszcillátor melegpontjáról közvetlen sugárzás útján történő csatolás. Rövidhullámon,mint ismeretes, az elhúzás veszélye miatt, az oszcillátor, illetőleg modulátor körök hidegpontjait geometriailag különböző helyekre kell kötni. Ugyanez, a helyzet a sugárzás csökkentését célzó konstrukciós szabályoknál is, csakhogy ebben az esetben, az antennatekercs hidegpontját kell az oszcillátorkör hidegpontjától gondosan szétválasztanunk. A 3. ábrán feltüntettük a készülék fémalvázán keresztül történő csatolást az oszcillátor és antennakör között. A helyes kapcsolást a 4. ábra mutatja. Itt különválasztottuk az antenna és oszcillátor hidegpontokat. Természetesen a fentiek a modulátorkörre is vonatkoznak. Az oszcillátor és antenna, illetve modulátor hidegpontok szétválasztása, elsősorban a rövidhullámú sugárzás leküzdésénél fontos, hiszen itt egyrészt az a modulátor- és oszcillátorkör rezonancia frekvenciái, százalékosan sokkal kevésbbé térnek el egymástól, mint akár közép-, akár hosszúhullámon, másrészt pedig rövidhullámon a körök csillapítása nagyobb és így rezonanciaélességük kisebb, mint a többi hullámsávon. Vizsgáljuk meg a viszonyokat összehasonlítás céljából, pl. 15 MC.-n és 1500 μС.-n, 500 μС közbenső frekvenciánál. 15 MC. modulátor frekvencián, az oszcillátorfrekvencia 15.5 MC, a százalékos frekvenciaeltérés a két kör között 3.3 °/o. 1500 КС, modulátorfrekvencia esetén az oszcillátorfrekvencia 2000 КС, a százalékos eltérés 33.3 o/o. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az élőkor rezonanciaellenállása rövidhullámon maximálisan 10,000 ohm, középhullámon ezzel szemben 100,000 ohm. Tehát, ha az alvázon, mint közös csatolóelem oszcillátorfrekvenciájú feszültség jut az antenna tekercsbe, az 5. és 6. ábra szerint rövidhullámon sokkal nagyobb sugárzási feszültséget kapunk aránylagosan is, mint akár közép-, akár hosszúhullámon. Fentieket még ki kell egészítenünk azzal, hogy az antennatekercs önhullámhossza miatt, gyakran egyes frekvenciákon igen nagy kiugrásokat tapasztalni a sugárzási feszültségben. Ez a jelenség akkor jelentkezik, ha az antennatekercs az antennakappacitással olyan rezgőkört alkot, melynek rezonanciafrekvenciája beleesik a vételi sávba. Ilyen esetben az antennatekercs önindukcióját kell megváltoztatnunk. Rendszerint kompromisszumot kell kötni, mert az antennatekercs önindukcióját a maximális antenniatranszformáció szabja meg. 2. Induktív csatolás elsősorban közép- és hosszúhullámon emeli meg a sugárzási feszültséget. Induktív csatolás ezeken a sávokon azért kellemetlen, mert az antennatekercsnek nagy a menetszáma és így az oszcillátorfrekvenciájú mágneses mező, benne nagy feszültséget indukál. Az induktív csatolás megszüntetése, illetőleg csökkentése, meglehetősen nehéz feladat. Elvileg két út áll rendelkezésre: vagy az oszcillátor-tekercset, vagy az antenna- és modulátortekercskomplexumot árnyékoljuk. Az első módszer helyesebb és könnyebben is keresztülvihető. Rendszerint az oszcillátortekercs fémházban történő árnyékolása nem elég hatásos. Erőteljes mágneses árnyékolást ad az oszcillátor tekercs zárt vasmagban való elhelyezése. Ezt az antenna-, modulátor tekercsnél, a szükséges laza csatolás figyelembevétele mellett, nehéz megvalósítani. Amennyiben az oszcillátor- és antennatekercs elég távol van egymástól, vagy tengelyük éppen 90 fokon áll egymáshoz képest, nem szükséges az ilyen erőteljes árnyékolás. Meglévő konstrukciókon mindig nehezebb a kérdés megoldása, mintha előre számoltunk volna a mágneses csatolással. Az induktív csatoláshoz tartozik a középfrekvenciájú szívótekercs befolyásának vizsgálata. A középfrekvenciájú szívókor elméletéből ismeretes, hogy aránylag kis kapacitással és nagy önindukcióval kell a kört felépítenünk, hogy megfelelő szívóhatást elérjünk. A nagy menetszámú szívóköri tekercset úgy kell elhelyeznünk, hogy egyrészt az antennaként sugárzó oszcillátor melegpontoktól árnyékolva legyen, másrészt pedig olyan helyzetbe kell hoznunk, hogy az oszcillátortekercsből kiinduló mágneses térrel minél kevesebb csatolása legyen. Amennyiben ennek ellenére még mindig nagy az ezen az úton származó sugárzási feszültség az antennán, kompenzációs módszerhez folyamodunk a tekercs kezdetének és végének felcserélésével. Mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy ezt a módszert tömeggyártásnál alkalmazni meglehetősen kockázatos. Ugyancsak az induktív csatolás tárgyalásánál kell foglalkoznunk azzal a szokásos kapcsolási változattal: Za = antennaterhelés, La = antennatekercs, Ra = alváz ellenállás, Zo = oszcillátor kör impedanciája, Go = oszcillátort helyettesítő generátor 79 3