Magyar Hiradástechnika, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-3. szám
Magyar Híradástechnika 4. évf. 1953. 1—3. sz. Dr. TOMITS IVÁN 1886 — 1953 Dr. Tomits Iván postaműszaki főigazgató 1953. jan. 9-én hosszas szenvedés után elhunyt. Elmúlását nemcsak a Magyar Posta, amelynek szolgálatában töltötte munkában és tudományos kutatásban gazdag életének javát, hanem a híradástechnikai tudományos körök és az egész magyar híradástechnikai ipar gyászolják. Dr. Tomits Iván 1886. márc. 11-én Budapesten született. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be a matematika-fizika szakra. Kitűnő felkészültségét és tudását mutatja, hogy egyetemi tanulmányainak végén a világhírű Eötvös Lóránt professzor 1907-től kezdődőleg tanársegédnek veszi maga mellé. 1913-ban »summa cum laude« eredménnyel tesz doktori szigorlatot a híres professzornál. A fiatal fizikust azonban hajlamai a tisztán elméleti oktatás, a tanári pálya helyett olyan technikai pályára vonják, ahol az elméleti kutató munkán kívül a gyakorlati alkalmazás, az üzemtartás is elsőrendűen fontos szerepet játszik, így 1913. szept. 15-én a Posta Kísérleti Állomásra kerül mint műszaki díjnok. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a kitűnő fizikus-doktor, a híres professzor volt tanársegéde, nem lehetett több a Postánál, mint díjnok. Ezzel kezdődött a Posta Kísérleti Állomáson dr. Tomits négy évtizedet kitöltő működése, melyet csak az első világháború kitörése szakít félbe. 1914-ben katonai szolgálatra kell bevonulnia. 1918-ban leszerel és ismét jelentkezik a postánál szolgálatra. 1919. jan. 7-én, a magyar népköztársaság kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere posta segédmérnöknek nevezi ki. 1920 óta haláláig a Posta Kísérleti Állomás elektromos osztályának vezetője. Dr. Tomits, a fizikus, még műszaki díjnok korában kezdett a távbeszélővezetékek átviteli kérdéseivel elméletileg és gyakorlatilag foglalkozni. A posta akkor alkalmazott először interurbán bevezető Krarup-kábeleket, amelyeket ezidőben még külföldön gyártottak. Ezek üzembehelyezését és átvételét dr. Tomits végezte, mint ahogy ezidőtől fogva a postaüzemet érintő, minden jelentősebb táviró, távbeszélő és rádiótechnikai kérdés megoldásánál irányt mutató szerepet játszik. Életének a postánál töltött négy évtizedére esik mind a vezetékes híradástechnika, mind a rádiótechnika hatalmas fejlődése. E fejlődés követése, postai üzemeinknél való bevezetésének és az új berendezések ellenőrzésének kérdései voltak működésének főbb tárgyai. Elméleti tanulmányok és gyakorlati kísérletek alapján igen sok kutatási munkát is végzett a postánál használatos áramkörök, szerelvények, erősítők és végberendezések üzemének és műszaki minőségének javítása céljából. Különös gonddal foglalkozott az erősáramú vezetékek által a közelükben haladó gyengeáramú vezetékben keltett zúgászavarok és veszélyes feszültségek csökkentésének kérdéseivel, amelyek a zavartalan postai üzem biztosítása céljából az egyre növekvő erősáramú távvezeték-hálózat mellett igen nagy jelentőségűek. Gyakorlati és kutatói munkái során dr. Tomits nem feledkezik meg első hivatásáról, az oktatásról, a műszaki irodalmi munkásságról sem. 1924-től kezdődően a budapesti Műegyetemen a távirótávbeszélő technikát adja elő, mint meghívott előadó. Előadásainak megtartásáról előrehaladott betegsége és az ebből folyó járási nehézségek miatt 1941 -ben kénytelen lemondani. A többször ismétlődő postamérnöki tanfolyamoknak azonban továbbra is számos esetben előadója. Előadásait tartalmazó »Gyengeáramú elektrotechnika«, »Vivőáramok technikája«, »Katódcsöves erősítők« című kitűnő sokszorosított jegyzetei jelennek meg a postai oktatás részére. AMagyar Posta Műszaki Közleményeiben a lap megindulásától, 1927-től kezdve 15 éven át igen sok dolgozata jelenik meg, amelyek főleg a távkábel és légvezetékes áramkörök átviteltechnikai és fenntartási kérdéseivel, továbbá a gyengeáramú vezetékek erősáramú befolyásolásának kérdéseivel foglalkoznak. Ez utóbbi, kedvelt témakörébe tartozó cikke jelent meg lapunkban is.