Magyar kalapos ujság, 1938 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

MAGYAR KALAPOS ÚJSÁG _____________3 BUDAPESTI KALAPOSOK IPARTESTÜLETE TELEFON: 1 1-34-7 3. VI., TERÉZ-KÖRÚT 17 Meghivó 1­938. ipt. sz. a Budapesti Kalaposok Ipartestülete 1938. feb­­ruár 20-án d. e. 10 órakor a testület tanácstermé­ben megtartandó XII. évi rendes közgyűlésére t­árgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés az elöljáróság 1937. évi működé­séről. 3. Számvizsgáló bizottság jelentése, az 1937. évi zárszámadás és mérlegszámla beter­jesztése. 4. Felmentvények megadása. 5. A választások megejtése: választásra ke­rül 3 évi időtartamra: 1 alelnök, 4 elöljárósági rendes tag, 3 elöljárósági póttag, 1 pénztáros, 1 testületi szék­elnök, 1 tanoncvizsgabizottsági elnök, 4 tanoncvizsgabizottsági alelnök, 4 tanoncvizsgabizottsági­ tag, I­I­­vSz ofttamra: 3 számvizsgáló bizottsági tag. 6. Az 1938. évi költségelőirányzat megálla­pítása. 7. Esetleges indítványok, amelyek 3 nappal a közgyűlés előtt a testület irodájába írásban beadattak. Amennyiben a fenti közgyűlés határozatkép­telen lenne, úgy a II. közgyűlést a fenti helyen és tárgysorozattal 1938. március 1-én, kedden este 7 órakor tartjuk meg, mely közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül jog­érvényesen határoz. Budapest, 1938. január 18-i elöljárósági ülés határozatából: Kiss Lászlóné s. k. Haász Miksa Jenő s. k. jegyző elnök Figyelmeztetés: 1. Az alapszabályok értelmében a közgyűlés határozatképes, ha azon a szavazásra jogosult tagok 10 százaléka jelen van. 2. Az 1932. évi Vil­. tc. 11. §-a értelmében szavazati jogát nem gyakorolhatja és semmiféle tisztséget nem viselhet az e §-ban felsorolt kizá­ró okok alá eső tag, így az sem, akinek 2 évi tagdíjhátraléka van. A Budapesti Kalaposok Ipartestülete 1937.évi jelentése Mélyen tisztelt Közgyűlés! A kézművesiparról minden fórumon, minden összejövetelen és gyűlésen nagy elismeréssel és dicsérettel szoktak megemlékezni, mint az ország megbízható és hű polgárairól. Valóban, a kéz­művesiparosság megérdemli az elismerést, mert a polgári kötelességtudásban mindig az elsők között állott, évszázados szép és nemes tradíciók­ra tud visszatekinteni. A magyar nemzet törté­netének minden korszakában ott találjuk a kéz­művesipart a nemzeti érdekért és előrehaladás­ért munkálkodva, amint szerszámmal és fegy­verrel a kezükben dolgoztak és harcoltak a nemzet létéért. A kézművesipar jelentősége az utolsó nép­számlálás adataival alátámasztva különösen ki­mutatható. Eszerint Magyarország ipari üzemei­nek 99 százaléka húsznál kevesebb munkással dolgozik, tehát kisipari üzem és csak 1 százalék esik a 20 munkásnál többet foglalkoztató gyár­­ü­zemre. Ez mutatja azt, hogy a magyar kézmű­vesiparosság milyen erős tényezője a magyar nemzeti társadalomnak és a magyar termelés­nek. A népszámlálás összesítő adatai szerint mindössze alig 20.000 munkavállalóval foglal­koztat kevesebbet a kisipar, mint a 20 munkás­nál több alkalmazottat foglalkoztató gyárüzemek. A kézművesipar nagy nemzeti vonatkozásá­nál fogva megérdemli, hogy gazdasági törekvé­seiben egyenrangú tényezőként kezeljék a gyár­iparral, annál is inkább, mert az önálló kisiparo­sok és alkalmazottaik által eltartottak száma a népszámlálás adatai szerint számított tárgyilagos becslés alapján meghaladja az 1.000.000 lelket, tehát Magyarország össznépességének 11—12 százalékát a kézművesipar tartja el. Hogy a kézművesipari egzisztenciák milyen mértékben veszik ki részüket a nemzet tehervi­seléséből, erre vonatkozólag szintén adatokra hivatkozhatunk. A hivatalos adóstatisztika alap­ján nem lehet a kézművesiparosság adóviselése tekintetében tiszta képet kapni, mivel az adósta­tisztikában a kisipar és gyáripar egy tételként szerepel, ezért a hivatalos adatok helyett Fellner f­rigyesnek a közelmúltban megjelent „Adóte-­ L

Next