Magyar kalapos ujság, 1938 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

A MAGYAR KALAPOS Ú­JSÁG bérmegoszlás“ című ismeretes tanulmányának adatait soroljuk fel. Fellner adatai szerint, bár a kisipar 561 millió pengőre tehető adóalapja csak 11 százaléka a 4,9 milliárd pengőre becsült nem­zeti adóalapnak, mégis a közterhekből a kézmű­vesiparosság adóalapja után 26 százalékot visel, ugyanakkor a gyáripart 16 százalék terheli, bár adóalapja a kisipar 11 százalékával szemben 16 százalék. Még nagyobb az aránytalanság — szin­tén Fellner f­rigyes adatai alapján — a mezőgaz­daságnál, amely mindössze 15,5 százalékát viseli az össztehernek, bár adóalapja az ország adó­alapjának 52 százaléka. Saját adóalapjához iga­zodva tehát a kisipar lényegesen nagyobb száza­lékot visel a közterhekből, mint a gyáripar vagy a mezőgazdaság. Az előzőekben előadottakból világosan lát­szik, hogy a kisegzisztenciákból álló kisipari tár­sadalom nemcsak a termelésben elfoglalt értékes szerepénél és nemcsak munkaerőket foglalkoz­tató és kenyéradó jelentőségénél, hanem közte­herviselő képességénél fogva is megérdemli, hogy a törvényhozás az ő ügyeit ugyanolyan fi­gyelemmel, szeretettel és megértéssel kezelje, mint azt más termelési ágak kérdéseivel teszi. A kézművesiparosság sokirányú és igen ér­tékes munkaköre mellett mégis a mai gazdasági viszonyok között igen nehéz és küzdelmes életet él. A kisiparosok frontján a panaszok egész tö­megével találkozunk, melyeknek orvoslására az­ ipari érdekképviseletek a legnagyobb erőfeszí­téssel igyekeznek. Megnyugtatókig hat, hogy az iparügyi miniszter úr részéről sok megértéssel és jóakarattal találkozunk. T­örténtek már eddig is figyelemreméltó intézkedések a panaszok orvos­lására, a kisipar problémáinak gyökeres megol­dása azonban még a jövő feladatai közé tartozk. A magyar kézművesip­arosság a múltban min­dig becsületes és tisztességes foglalkozás volt. A szorgalmas kézművesiparos mindig jó megélhetést tudott magának teremteni, sőt vagyont is tudott gyűjteni. Így volt ez évszázadokon keresztül, amíg meg nem jelent a gazdasági életben a­ gép és en­nek nyomán­ a nagyobb tőkekoncentráció. A kéz­­művesipari úgy érezte, mintha elvesztette volna gazdasági létjogosultságát. Az ipari termelés súlya átterelődött a gyárakra, melyek kereskedelmi szer­vezettségük folytán is maguk alá gyűrték a kéz­művesipari üzemeket. Sok komoly közgazdász volt már a­zon a véleményen, hogy ennek a folyamat­nak során a kézmű­vesipar is elvész, nincs többé jelentősége. V­an-e tehát létjogosultsága a kézművesipar­­nak, van-e rá szükség? Az előbb elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy mind társadalmi, mind nemzeti szempontból van létjogosultsága. A kézművesiparnak megvan és mindig meglesz a létjogosultsága, ha egyes területeken a gyáripar gépi termelésének előnyt is kell adni, mindig nyúl­nak olyan területek, melyek megbecsülendő meg­élhetést nyújtanak az iparosságnak. Ha az ipar­üzem oly méretet ölt, hogy elvesz az áttekintés ak­kor gyakran elvesz a tőke­s termelés koncentráció­jában rejlő erő is. A közép és kisüzemekben, ha közvetlen kapcsolat van a vezető és alkalmazott között, különösen ha az alkalmazottnak oka van arra, hogy szívvel-lélekkel segítőtársa legyen a mesternek, sokkal nagyobb motorikus erő van az üzem prosperitása­ érdekében, mint a­ könnyen át nem tekinthető nagy gy­ári üzemben, ahol gépie­sen folyik a­ munka. Ha azokat a problémákat nézzük, ameyek ma a kézművesipari társadalmat foglalkoztatják és ke­ressük a­z eszközöket, melyekkel ezek a problé­mák legjobban megvalósíthatók, elsősorban a szer­vezeti kérdésekre kell rámutatnunk. A kézműves társadalomnak, a­ legkisebb községben működő iparosnak is, valamely életképes iparterstü­­lethez tartózónak kell lenni, amely megvédi és a céhek­től átveszi lajzt a­ feladatot is, hogy emelje az ipa­rosság erkölc­­si színvonalát és visszaszerezze szá­mára a­zt a megbecsülést, mely­ben a múltban ré­szesült. Az iparosság s szellemi színvonalának emelése csak az ipartestületeken keresztül oldható meg, mert amikor azt látjuk, hogy az iparosságnak alig 10 százaléka tett érettségit, akkor még nagyon sok ,ai tenniva­ló. Az iparosság azért iskoláztatja ma gyermekeit, hogy tanulult szakemberek legyenek, mert ha így lesz, más­­színvonalon fog állani a magyar kézművesiparosság és sokkal biztosabb és nyugodtabb lesz anyagi léte is. Az értelmi­­színvonal emelését célozzák a to­vábbképző tanfolyamok, az ipari szakkönyvtárak örvendetes elterjedése, a mestervizsga bevezetése. Itt mindjárt meg kell­ állapítani annak a vádnak helytelenségét, mely az­ ipartestületek ellen irá­nyul, hogy a mestervizsgát az ipari zártszám elé­rése érdekében használják fel. Viszont kétségtele­nül egyetemes érdeke nemzetgazdaságunknak, hogy a­z utánuk következő nemzedéktől több tudást és f­elké­szültséget kívánjunk. Amikor a munkabér és munkaidő rendezésé­nek kérdésével foglalkozott a kormány, sok kifo­gás hangzott el elsősorban a kézművesipari tár­sa­­dalom részéről olyan értelemben, hogy ennek ter­hét elsősorban ez a társadalmi réteg v­iseli. Ez töb­bé-kevésbbé így is van, de csak így lehet ered­ményesen küzdeni a kontárokkal és árrombolókkal szemben és a kézművesiparnak csak úgy tudunk megbecsülést szerezni, ezt a pályát cs­ak úgy tud­juk vonzóbbá tenni, h­lát lehetővé tesszük és bizto­sítjuk a­ kézművesiparban is a­zokat a jóléti intéz­ményeket, amelyeket a gyáripar már széles vona­lon bevezetett. Az iparosság ga­zdasági problémái közüli ta­­­lán legfontosabb az árrombolás kérdése, amely ma már odafajult, hogy az iparosság minden kereset nélkül vállalkozik, a pusztulásba rohan és nem­­c­sak önmagát pusztítja, hanem az egész ipart is, mert nemcsak az ár­romboló által végzett munka jelent kárt, hanem az a munka is, — melyet da­cára az árrombolásnak — nem ő kapott meg, de az általa lerontott árakat volt kénytelen a másik szállító is vállalni. Az egyik legutóóbb kiadott rendelet: hathatós eszköz az iparosság kezében az árrombolás leküz­désére. Az árromboló mindenképpen közérdekelle­nes ténykedést folytat, tehát ezért a kormány el­határozta, hogy megkísérli a­z árrombolók elleni küzdelmet. De csak igazolt és bizonyítható esete­ket hozzanak a­ bizottságok elé és akkor meg is lesz ennek a rendelkezésnek a foganata.

Next