Magyar Közélet, 1931 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1-2. szám
IH4€iV4ll Házbérünk 1931 évében leszáll-e arra a színvonalra, amelyet az általános gazdasági helyzet szükségszerűen már régen kijelölt számára. Több izben kifejtették és mi is elemeztük már a házbér problémáját. Hangsúlyoztuk többek között, hogy a háziurak részéről kell történnie a kezdeményező lépésnek. Hiszen ők is látják, sőt érzik a ferde szituáció fonákságait. Rövid tanulmányozás után pedig feltétlenül rájönnek arra, hogy az indokolatlan drágaság egyik legsúlyosabb, egyben legigaztalanabb tényezője épen a házbér. Minderről azonban a háziúr egyelőre nem akar tudni. Ül trónusán, amelyet úgyszólván egyedül nem ingattak meg az idők pénzügyi változásai, a viharok amelyek komoly, nagy értéket jelentő egzisztenciákat sepertek el, őket elkerülték. Vagyonuk megszilárdult. Törvényes intézkedések javukat szolgálták. A béralakulás ennek megfelelően és szinte ötletszerűen emelkedett háztuk óhajtott magasságok felé. Ugyanekkor, amikor a kereseti lehetőségek ijesztő mértékben romlottak. Itt az ideje, hogy a háziurak szent szövetsége módot keressen és találjon a házbérek arányos leszállítására. Egészen valószínű, hogy az általános bérmérséklés az egész gazdasági fronton javulást idézne elő. A javulás pedig elsősorban a fogyasztóképesség emelkedésében nyilatkoznék meg. Mert csak erre van szükség, hiszen a készség régen megvan, egyenes folyományaként az egyéni leromlottságnak. Mindez persze visszahatna a házi úri rendre. Mert valószínű, hogy a gyorsabb vérkeringésű gazdasági élet hamarosan eltüntetné az üres boltok riasztóan ásító sorát. Erre pedig égetően szüksége lenne bás Magyarországnak az 1931. „új“ esztendőben. Lukáts Elemér