Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

A MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA 1911 január 1. Közöny. Előre jeleztük lapunkban s föl is hívtuk olvasóink figyelmét arra, hogy a főváros területén az iparhatósági megbízottak választása karácsony másodnapján lesz. Külön is figyelmeztettük a kartársakat arra, hogy a fővá­rosi tanács kéri az iparosokat a választásban való rész­vételre, mivel korábbi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az iparosok elvonják magukat a kötelességek tel­jesítésétől, így a választásoktól is. Az iparhatósági meg­bízottak választása kizárólag az iparosság joga, illetve kötelessége. Ezt a jogot gyakorolni, ezt a kötelességet teljesíteni kellene. Azonban, hogy a fővárosi iparosok miként élnek jogukkal, mint teljesítik kötelességüket, arra nézve a karácsony másodnapján tartott választás szomorú bizonyságot tesz. A jelölések természetesen már előző­leg megtörténtek, azonban a legtöbb kerületben még annyi szavazó sem verődött össze, amennyi a jelöltek száma volt. A főváros tíz kerületében összesen nyolcszáz­­huszonkét iparos adta le szavazatát, holott joga van szavazni minden önálló iparosnak, aki iparigazolvány­­nyal bír. Minden kerületben húsz rendes és öt póttagot, összesen tehát kétszázötven tagot választottak. Érdekes azonban a szavazatok megoszlása a kerületekben. Az első kerületben szavazott huszonhét iparos, tehát csak kettővel több, mint ahányat iparhatósági biztosokat vá­lasztani kellett. A második kerületben tizenhárom volt a szavazók száma; a harmadikban hat, a negyedikben hatvannyolc, az ötödikben tíz, a hatodikban kétszáz­harminchárom, a hetedikben háromszázkilencvennégy; a nagyiparos nyolcadik kerületben, ahol úgyszólván iparosokból áll az egész nagy városrész, csupán tizen­hét iparos érezte át hivatását s ment el szavazni; a kilencedik kerületben leszavazott huszonnégy, a tizedik­ben pedig harminc. Eszerint a második, harmadik, ötö­dik, nyolcadik és kilencedik kerületek iparosai még annyian sem voltak a szavazásnál, ahány megbízottat választaniok kellett! Szomorú jelenség ez! Nem egyszer mutattunk már rá lapunkban arra az érthetetlen közönyre, amely az iparosságot még a saját ügyeivel, dolgaival szemben is elfogja. Íme rá a legutolsó példa, amely szinte kiáltó bizonyítéka az iparosság végtelen közönyének. Pedig az iparhatósági megbízottak választása az iparosság érde­kében történik. Azért is kizárólag iparosok a választók. És láthatjuk, hogy mily keveset törődnek még a saját érdekeikkel is, mert hiszen a polgári jogok egyik leg­­szebbikével, a szavazással sem élnek, csupa közönyös­ségből. Ez a jelenség, amelyről most az iparhatósági megbízottak választása tett tanúságot, csak egy kis része azoknak, amelyeket a mi ipari életünk fölmutat. Így vagyunk mi a többi ipari dolgokban is, ahol minden­ben és mindenkor a végtelen közöny uralkodik rajtunk, bármily evidens érdekeink forogjanak is kockán. Így vagyunk a kamarai tagok választásakor, így a beteg­pénztári kiküldöttek, ipartestületi, elöljárósági tagok meg­választásánál s csak az országos képviselőválasztások keltenek közöttünk olykor némi élénkséget, sajnos, le­­tagadhatatlanul érthető okokból. Ennek a szinte bűnös közönynek, amellyel a saját ügyeink iránt is viseltetünk, nem egyszer itta már meg a levét a magyar ipar, összes szakágaiban, egyes sza­konként is. Nincs pártolónk, nincs szószólónk a fórumon, mert nem is lehet, hiszen ki volna olyan balga, hogy kihúzza iparunk testéből más azt a tüskét, amelyet mi nem igyekezünk kihúzni, holott fáj. Ilyen felfogás mellett, amely ma az iparosságnál épp az ipari közérdekek terén úrrá lett, boldogulni nem lehet. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a magyar ipar fejlődés helyett a hanyatlás képét mutatja. Szakképzettségünk sem fejlődhet ily álta­lános közöny mellett, de termelésünk, termelőképességünk is állandóan csökken. Csak a statisztikai hivatal jelen­téseit kísérjük figyelemmel s nyomban látjuk, hogy a behozatal, az ipari szakmák minden ágában, évről-évre, hallatlan arányokban növekszik. Ennek is a végtelen közöny az oka, mert elvonjuk magunkat mindentől s igy alkotni, közös eljárást elhatározni és követni kép­telenek vagyunk s ez által a közöny által önmagunkat büntetjük meg rettenetesen, díjtalanul nyújt útbaigazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perekben, bal­esetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás-, és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanon­­cokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Nyilvántartja állandóan a bevásárlási forrásokat, beszámol a hét eseményeiről, a lakatosiparban ország­szerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munka­pályázatokat (vállalkozásokat) kimerítően ismerteti a „Magyar Lakatosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal. Budapest, VII., Almássy­ tér 8. szám. Telefon 24—04. Lakatosmunkák elszámolása. .. „Vassín“, „vasgerenda“, „vastartó“ megnevezés alatt ha más körülírás nincs, akkor T alakú szabványvasat értünk. Úgy ezeket, valamint az U vasakat is 35 cm. szelvénymagasságig és hét és fél méter hosszúságig bár- s mely, a fentnevezett szabályzat táblázatában előforduló, 1 szelvényalakkal és bármily hosszal az alapárak szerint kell szállítani, feltéve, hogy a szállításra legalább 21 nap áll rendelkezésre. Ennél nagyobb méretű tartók vagy 21 napnál rövidebb határidő alatt szállítandó bármely tartó külön kikötésének hiányában külön árral számít­ható. Ha a megmunkálás módja körülírva nem volna, akkor a szerkezet természetének megfelelő tiszta meg­munkálást úgy értelmezzük, hogy az összes látható felü­leteket be lehessen mázolni. Csiszolást, fényezést vagy mázolást külön kikötés hiányában sehol sem követel­hetnek az építészek vagy építtetők. Vastartóknak és egyéb szerkezeteknek a helyszínen való lyukasztása, görbítése, levágása, fúrása vagy egyéb szerelése, ha az külön kikötve nincs, vagy az esetleges hiba nem a szállító lakatosmester hibájából eredt, dara­bonként külön felszámítható. „Vastartók lyukasztása“

Next