Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. ✓о Ю L­, * y yy rr r r* Budapest, 1912 január 1.­1. szám. A LAKATOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI LAKATOS IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VII. ALMÁSSY-TÉR 8. TELEFON : 24—04. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. POSTAT­AKAR­ÉK­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 27010. ELŐFIZETÉSI ÁR : EGÉSZ ÉVRE . . 12 , I NEGYED ÉVRE. . 3 . FÉL ÉVRE .... 6 ., I EGYES SZÁM 50 FILL. BOLDOG ÚJÉVET! Átléptük az óesztendő küszöbét s beleléptünk az új évbe. Tele reménnyel indulunk meg azon az úton, amelyet az újév elénk tár, azonban hogy azokból a reményekből, amelyeket jö­vőnk iránt táplálunk, hogy mennyi fog valóra válni, azt bizony nem tudhatjuk. Hogy minél több reményünk megvalósuljon, arra törekednünk kell, azon dolgoznunk szükséges. Már a köz­mondás is azt tartja, hogy minden ember a maga szerencséjének a kovácsa és ez sehol nem oly igaz, mint az iparban, mert ez az egyetlen foglalkozás, amely tág teret nyújt a boldogulásra s ahol valóban a saját akaratától, a maga munkájától függ jövője is mindenkinek. Amikor tehát jövőnk alakulása sokban önmagunktól függ, mindenekelőtt azt kell megtud­nunk, hogy mit nem kell cselekednünk, ha jövőnket biztosítani akarjuk. Ennek tudása pedig nem nehéz. Csupán vissza kell tekintenünk az elmúlt esztendőre s annak eseményeire, amelyeket ha alaposan megvizsgáltunk, akkor rájövünk arra, hogy miket kell elkerülnünk a jövő eszten­dőben. Az új év kezdetén egyébként is szükséges vizsgálatot tartanunk az elmúlt év fölött. Amikor a letűnt év eredményeit vizsgáljuk, azt kell arról mindenekelőtt megállapítanunk, hogy az ipari szempontból a jó esztendők közé tartozott. Munka volt bőven, úgy, hogy év­tizedek múlnak el, amíg hasonló munkaalkalom kínálkozik. Nincs közöttünk senki, aki az el­múlt évre visszatekintve, arról panaszkodhatna, hogy nem volt munkája, avagy hogy kevés volt. Valamennyien el voltunk látva bőségesen és így meg volt adva az alkalom arra, hogy boldoguljunk. Azonban — sajnos — ami a boldogulást illeti, bizony az nem következett be csak igen kevésnél közöttünk. A túlnyomó részre nem hozott boldogulást a nagy munkaalkalom, sőt akadtak elegen, akikre épp a munkabőség vált végzetessé, elpusztítva vagyonukat. Megállapíthatjuk tehát, hogy az elmúlt év munkabőségét nem tudtuk kihasználni. Ha az okokat keressük, akkor rájövünk arra is, hogy ez csak a túlságba vitt konkurrenciának tu­lajdonítható, amit előidézett a telhetetlenség. Mert nem elégedtünk meg azzal a munkával, amely mellett tisztességes hasznunk volt, hanem az árakat letörve vállaltunk annyit, hogy nem győztük s haszon nélkül dolgoztunk inkább, csakhogy kartársunkat elüssük a keresettől, a ha­szontól. Magyarul és őszintén szólva, az irigység­­lett úrrá fölöttünk az elmúlt évben, ez a csúf tulajdonság, amely megakadályozta a munkabőség kihasználását és saját magunk boldo­gulását. Mikor jön egy másik év, amely oly bőséges munkát hoz? Lehet, hogy újabb évtizedek is elmúlnak addig. Így amit most elszalasztottunk, a mai generációnak alig lesz alkalma va­laha helyrepótolni. Meg kell tehát nagyon fontolnunk, hogy a szűkösebb esztendőkben hogyan viselkedjünk, hogy a rémséges nehéz megélhetési viszonyok között fenn tudjuk magunkat to­vábbra is tartani, tisztességesen. És erre nézve nyújthat nekünk tanácsot, útbaigazítást az el­múlt esztendőnek tapasztalata. Mindenek előtt hagyjunk föl az irigységgel, a telhetetlenséggel. Legyünk összetartók, egyet­értők s legyünk egymásnak szerető kartársai. Ha valami munkáról van szó, vessünk alapos számításokat, de olyként, hogy a magunk megérdemelt hasznát is vegyük föl a számításunkba és inkább ne vállaljuk el a munkát, ha amellett nem látunk hasznot biztosítva. Józan ésszel amúgy sem lehet elképzelni, hogy miként lehet haszon nélkül vállalni; ez csakis az elvakult­­sággal magyarázható meg, amelyet elhagyhatunk, ha egymással egyetértésben, szeretetben élünk s ha összetartunk. A kortársi szeretet, az egyetértés és az összetartás legyen jelszavunk az uj esztendőben s akkor valóban az lesz ez az esztendő, amit mi kívánunk olvasóinknak: boldog esztendő, tin-acélból való leipzigi ■■ lemezollók, lyukasztók és idomvas-vágók elpusztíthatlanok. Mindennemű szerszámgépek. Motorok. Állandó raktár: SCHWARTZ JÓZSEF ÉS TÁRSA, BUDAPEST, VÁCI­ KÖRÚT 53.

Next