Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1913 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

XV. évfolyam. Budapest, 1913. január 1. | Magyar Ékszer­ipar Journal des Horlogers Hon- Fachzeitung der Ungarischen Uhrmacher grois et Hongroise Joaillerie :: und Ungarisches juurelengeurerbe:: Megjelenik minden hó 1. és 15-én=Erscheint am 1. u. 15. jeden Monats Az ékszeripari részt szerkeszti: CSERJÉSI KÁROLY ötvösipari skolai tanár. Főmunkatárs: FÓGEL GYULA A szerkesztésért felelős: NAGY LÁSZLÓ főszerkesztő. Előfizetési ára: 1 évre 12 kor., Va évre 6 kor.­ ­& Budapest, Vili., Nap-utca IO, I. 5. Redakti0"und Administration Munkatársak: BALLA JÓZSEF dr. és SCHWARZ ZSIGNON. Visszapillantás lapunknak letelt XIV. évfolyamára. Mire jelen soraink a Pesti Lloyd-társulat minta­szerűen berendezett nyomdájának hatalmas gépei alól kikerülnek, vége az 1912. esztendőnek és vele szak­lapunk XIV. évfolyamának. Új esztendő küszöbére lépünk és az új esztendő új kötelességeket ró reánk; új munkásságra serkenti a szerkesztőt és munkatársainak gárdáját, a­mely ehhez a reá várakozó munkához erőt merít abból a bizalomból, a­mely bizalomban immár tizennégy éven keresztül része volt a magyarhoni óvások és rokonszakmák részéről nemcsak változatlanul, de folyton növekvő fokozódó mérvben. Ez a meghitt bizalom teszi kötelességünké, hogy az új esztendő beálltával visszapillantást vessünk arra a munkásságra, a­melynek tanúi voltak olvasóink; visszapillantást vessünk és beszámoljunk önmagunknak, mint a­hogy önmagának beszámolni tartozik a becsületes kalmár az esztendő végével az áruleltár és mérleg elkészítésével. Lássuk hát, hogy mit dolgoztunk és hogy vájjon az, a­mit a mi téltekénk végigszántott az órásság ugar földjén, alá volt-e kellően készítve ? Vezetőcikkeink, szakrovatunk és egyéb hasábjainknak tartalma, iránya oda tendáltak-e, hogy megerősítsék és megvédjék azokat a nagy óvás érdekeket, a­melyeknek szolgálatába állottunk? Új mellékletünk, illetve „A Magyar Ékszeripar“ címen ez évben indított új hasábjaink Csertesy Károly tanár szerkesztőtársunk vezetésével kielégítették-e az órások ékszerárúismeretét ? Kik voltak azok, a­kiknek munkássága a szak­­irodalom terén maradandó emléket hagyott a szerkesztő­ség asztalán és hány ízben élvezhették olvasóink a­­tollukat ? Mennyi munkaadó és munkás fordult szaklapunk­hoz szakkérdésekkel és azokra hány esetben kapott választ ? Hányan vették igénybe szerény sajtónkat, hogy álláshoz jussanak és hányan keresték meg a végből, hogy tanult munkáshoz juthassanak? Milyen volt lapunknak viszonya az Óvások Szövet­ségéhez és a budapesti Órásipartestülethez és mindkét szervezet vezetőihez ? Mindmegannyi kérdések ezek, a­melyeket önmagunk előtt felteszünk és a­melyekre a választ megadni, az 1912. esztendőbeli XIV. évfolyamot illetőleg, ez a „Vissza­pillantás“ a legalkalmasabb. Azon kezdjük a válaszolást az önmagunk által föltett kérdéseire, hogy a „Magyar Órások Szaklapja“ a letelt esztendőben szigorúan ragaszkodott ahhoz a munka­­programmhoz, a­melyet olvasóinak az 1911. év végével beígért nagy általánosságban körvonalazva. A szerkesztő­ségnek tekintettel kellett lennie az órástársadalom vágyaira, óhajaira; tekintettel kellett lennie az órásipar érdekeire és ezeket minden egyéb érdekeken felül első­sorban kellett felszínen tartania, dacára annak, hogy ezeknek a speciális órásipari érdekeknek lancírozásával sok kelle­metlensége és igen érzékeny anyagi vesztesége volt. Ámde, ha egy szaklap jobbra is kacsint , balra is kacsint, akkor nem töltheti be azt a hivatást, azt a rendeltetést, a­melyre vállalkozott. Már­pedig ez az újság elsőrendűen az órásiparnak szaklapja és ha ennek az iparnak még oly hatalmas ellenfelek szegődnek is a támadására vagy megbénítására, mint a­hogy tényleg éreztük ezt a támadást főleg a nagykereskedelem és gyáripar követőinek azon részéről, a­mely detailban való árusítással is foglalkozik, akkor az ilyen maga­tartás és eljárás ellen tiltakozó szavunkat fel kellett­­ emelnünk, mert mi nem a független tőke megfélemlít- POLLÁK ALFRÉD ezüstáru gyári raktára és nagykereskedése Budapest, III. ker., Városház­ utca 16. sz., lehelet. Dús raktár mindennemű ezüst­áruban, sima és díszített evő­eszközökben. ezüst, duble és arany bijouterie árukban. Telefon: 27:01.

Next