Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1913 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
A MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA 1913. 1. szám. hete sajtója vagyunk. A mi tollunk elsősorban a kézműves óraiparé és ezzel párhuzamosan arra is szolgál, hogy a nagykereskedelmet közelebb hozza a fogyasztó órásközönséghez, de sohasem engedjük magunkat kibéreltetni az utóbbi által, sem nem fogjuk bevonni küzdő hajónknak vitorláit pusztán csak azért, mert egyegy nagyhangú alak úgy véli, hogy az órások akaratát rá tudja oktrojálni egy olyan erkölcsi intézményre, mint amilyen a magyar órásság sajtója, szerkesztősége. Egy-egy hirdetmény megvonása lehet a kiadóhivatalunkra fájó, de nekünk — a toll embereinek — ahhoz semmi közünk. Tartoztunk ezekkel a sorokkal és végezvén ezzel az ügygyel, rátérünk az 1912. évbeli munkásságunk regisztrálására. A „Magyar Órások Szaklapjáéban az 1912. évben összesen 679 közlemény jelent meg, és pedig: 311 önálló cikk, 60 szakipari újdonság, 294 hír és vegyes közlemény, 10 ipartestületi közlemény, 4 tárca, összesen 679. A szöveg között megjelent összesen 84 darab szakrajz és klisé. Ezt a rengeteg cikkfalankszot a következők tollából közöltük: Nagy László, Fógel Gyula, Cserjesi Károly, Schwarz Zsigmond, Deutsch József, Czverkó Nándor, Ulicska István, Spitz Pál, Bachruch Károly, Weisz J. Hugó, ifj. Sárga János, n.r., Deutsch Hermann, Vecsési Mór, Horváth E. János, Vén mester, Mágus, Holló J., P. H., Berényi Sándor, Herpy Arnold, Leitner és Wiedner, Vidi, Sprenger Lajos, (F), Grosz Sámuel, Nemzeti óragyár, Erdódy Sándor, Katz József, E. M., Práger Lipót és dr. Lakits Ferenc. Ezen munkatársi névsor bemutatásánál a szerkesztő nem térhet ki az elől, hogy legbensőbb háláját és baráti köszönetét ne tolmácsolja Schwarz Zsigmond, Fógel Gyula, Cserjesi Károly és Deutsch József iránt, kik az ő hosszú ideig tartó nagy betegsége idején gondoskodtak arról, hogy a lap megjelenhessen. Köszönetet mond fáradozásukért és odaadó munkásságukért összes tollforgatóinak és kifejezést ad annak a reményének, hogy a nyugalomba vonult dr. Lakits Ferenc máv. főfelügyelő és órásszakiskolai óraadó tanár továbbra is felkeresi szerény szaklapunkat nagy tudásának részleteivel. Összes közleményeinkben munkatársainkat tárgyilagosság és hozzáértés vezették. Az volt a törekvésünk, hogy elhanyagolt iparunkat előbbremozdítsuk, érdekeinket megvédjük. A szakipari újdonságok és az ékszeripar rovatunk bevezetésével lapunk iránya, tartalma gyarapodott. A munkást kereső és foglalkozást kereső rovatunkat összesen 719 kollega vette igénybe, és pedig 546 munkaadó és 173 munkát kereső. A Magyar Órások Országos Szövetségének lapunk volt a megteremtője és a szócsöve. Hivatalos közlönye voltunk a Budapesti Órásipartestületnek, melynek minden mozgalmáról híven megemlékeztünk. Bennünket keresett fel a szobaórások asztaltársasága a maga különálló ügyeivel és az olvasóközönség is az ő sokoldalú panaszaival, bajaival. Védtük a védendőket és támadtuk a támadásra okot szolgáltatókat, de sohasem felejtve a tollnak tisztaságát és a hang tisztességét. Ragaszkodtunk programmunkhoz és ragaszkodni fogunk ahhoz a jövőben is. Tekintettel voltunk sajátos helyzetére az órástársadalomnak úgy a nagykereskedők, mint a kijárások szempontjából és összeegyeztetni igyekeztünk azt. Ezt az aranyközéputat fogjuk követni ezután is. És most, hogy végére értünk „Visszapillantásunknak, van még néhány szavunk az igen tisztelt olvasóinkhoz és általában a magyar órások táborának minden tagjához. Ez a szerény szavunk egy óhajtásban merül ki. Abban az óhajtásban, hogy támogassák lapunkat. Szűnjön meg végre az az anomália, hogy magyar órásnak műhelyében ott ne legyen található az ő egyedüli szaklapja. Emelkedjenek fel arra a tudatra, hogy a szaklap előfizetésével, járatásával a saját érdekeiket erősítik meg. Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát — tartja a példabeszéd. Néma iparág az, amelyet fel nem karolnak a saját követői és néma a sajtója, ha nem támogatják. Önként jelentkezzen ez a támogatás, hogy fokozott energia fakadjon belőle a tollunk hegyére! A szerkesztőség. Telefon 44-05 n . ül ezüst evőeszköz JUDAPESTei. E- és ezüst r. vn., s N M.l diszmü-áni gyára . ►IPUTCA 20. (részit és dús raktárt tart mindennemű modern evőeszközökben és **■ dísztárgyakban, ú. m.: serlegek, söröskancsók, tálcák, kosarak, tea-, kávé- és jour-garniturák, koszorúk, gyertyatartók, girandolok, valamint minden e szakmába vágó más dísztárgyakban. — Terv én 1 rajzzal kívánatra készséggel szolgálok. — Vidéki megbízásokat s nagy gonddal intézek el. — Javítások elfogadtatnak, n s ,: a a s s! Bajainkról. Mikor már azt hittük, hogy az év fináléja vérbe, mindenek pusztulásába fog belefutni, hogy az új évet majd meg se látjuk a nagy lőporfüsttől, akkor egyszerre csak kisüt a nap, a békesség napja és felengednek a szívek, a kedélyek az ijedség zsibadságából — és csak most vesszük észre, milyen édes a levegő, milyen szép élni békében, szeretetben. Legyen hála érte a nagy Mindenhatónak, a mindnyájunk nagy Istenének! Ezt az átélt szomorú nehéz időket sokáig fogjuk még megemlegetni, mert emlékek maradnak vissza... a sok el nem adott áruk, a sok kifizetetlen számla, váltó ... Még a legrendezettebb üzletek, — amik pedig nálunk oly kevesen vannak - még azok is megsiratják ezt az elmúlt időt, hát még a hiteltőkés üzletek, melyeknek úgyszólván minden nap meghozza a maga esedékességét. Azok az üzletek, melyekben árulni kell, a kell szó minden erejével, mert másképpen rögtön kész az elakadás, a fizetésképtelenség, a csőd. Bizony ezer meg ezer üzlet vívta most az igazi élet-halálharcot! Tudunk esetet, hogy csak úgy véletlenül, az élet iróniájából, a nagy tréfamester játékából rendezve, egyszerre két nagyváros két első ékszerésze találkozott össze egy vasúti kocsiban. Pestre jöttek „üzleti ügyben“. Komor, gondteljes arccal beszélgettek apró üzleti dolgokról, de látszott az arcukon, hogy el-elkapja néha valami a gondolataikat s elméláznak és a belső, a valódi énjök gondolkozása mily más irányban jár a külső, a beszélő énjökétől. De azért mikor Pesten kiszálltak a kocsiból, nagy udvariassággal, mosolygó arccal köszöntötték egymást, jó, szerencsés „bevásárlást“ kívánva egymásnak — és azzal elindultak a kocsik a maguk útjára. És délután ott, abban a piszkos, komor külsejű házban találkoztak ismét, amelynek kapuja fölé aranyozott betűkkel van írva: M. kir. állami zálogház. Kínos